Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A peres felek között létrejött vállalkozói szerződés alapján a felperes kiállította a számlát, az alperes azonban csak késve adott megbízást a számlavezető bankjának az összeg átutalására. A felperes ekkor már fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő a bíróságon, az alperes azonban az ellentmondásában bejelentette és igazolta, hogy a követelt tőkeösszeget kiegyenlítette.
A felperes a perré alakult eljárásban kérte a késedelmi kamatot. Álláspontja szerint egyébként az alperes a perre okot adott, nem értesítette, hogy a követelt összeget átutalta, a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előtt nem értesült arról, hogy a követelt összeg a számláján megjelent, ezért kérte a fizetési meghagyás teljes illetékében, valamint az ügyvédi munkadíjban marasztalni az alperest.
Az alperes a késedelmi kamatot illetően nem vitatta a keresetet, a perköltség vonatkozásában azonban a felperes igényének elutasítását kérte. Előadta, hogy a perre okot nem adott, a fizetési meghagyás benyújtását megelőzően kiegyenlítette a tartozását. A felperes nem járt el kellő gondossággal és nem győződött meg arról, hogy az összeg megérkezett a számlájára.
Az elsőfokú bíróság a felperes javára döntött. Szerinte a felperest nem terhelte olyan kötelezettség, hogy a fizetési meghagyás benyújtása előtt a teljesítésről ismételten meggyőződjön. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartás (Pp.) 80. § (1) bekezdésére figyelemmel a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján határozott a perköltség viseléséről.
Az alperes fellebbezett, szerinte a felperes az elsőfokú eljárásban nem igazolta, hogy a fizetési meghagyást mikor adta postára, illetőleg hogy ezen időpontig nem kapott számlakivonatot a számlavezető bankjától. Álláspontja szerint nem várható el az adóstól, hogy a hitelezőt értesítse a teljesítésről. A felperestől azonban elvárható lett volna, hogy az igényérvényesítés előtt meggyőződjön arról, hogy az adós még nem teljesített.
A másodfokú bíróság kifejtette: nem annak van döntő jelentősége, hogy az alperes a fizetési meghagyás benyújtásának időpontjában már megfizette a tartozását, hanem annak, hogy a követelés esedékességéhez képest több hónapja fennálló késedelemre tekintettel a lejárt tartozás teljesítése során az alperes a Polgári törvénykönyv (Ptk.) 4. § (1) bekezdésében, illetőleg a 277. § (2) és (3) bekezdésében megfogalmazott együttműködési és tájékoztatási kötelezettség betartásával járt-e el és az adott helyzetben elvárható magatartást tanúsította-e.
Mivel az alperes a tartozás tekintetében több hónapos késedelemben volt, és az írásbeli felszólítást követően sem teljesített, elvárható lett volna, hogy jelezze a felperes felé a teljesítés megtörténtét, ám ezt nem tette meg. Arra vonatkozóan nem merült fel adat, hogy a felperes a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtásakor tudott volna az alperes teljesítéséről, ennek bizonyítása a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében az alperest terhelte volna, erre vonatkozóan azonban bizonyítási indítványt nem tett. Bár általában elvárható, hogy a jogosult a teljesítés megtörténtéről meggyőződjön, azonban jelen tényállás mellett a több hónapos késedelemre és a felszólítás ellenére elmaradt teljesítésre tekintettel a felperestől nem volt elvárható, hogy – külön értesítés hiányában – a teljesítésről a számlavezető bankjánál érdeklődjön – mondta ki a Fővárosi Bíróság.
