Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az alperes (vállalkozó) a felperessel (alvállalkozó) szerződést kötött parkettázási munkák elvégzésére. Ám az alperes a díj egy részét fizette csak ki, a többit visszatartotta, mert a garanciális bejárás során megállapították, hogy a parkettapadozaton hézagok, nyílások találhatók. Felperes szerint a faanyag összeszáradását számos tényező okozhatta, a teljesítése megfelelő volt, átvételkor kifogást az alperes még nem támasztott.
A felperes keresete szerint a késedelem időtartama alatt behajtó céget bízott meg a követelés érvényesítése céljából, a behajtó cégnek kifizette a megbízási díjat, ami nála költségként jelentkezett, ezért alperes a Polgári törvénykönyv (Ptk.) 339. §-a alapján helytállni tartozik – indokolta.
Alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy a felperes által megbízott cég felkérése szükségtelen volt, mert fizetési készsége nem hiányzott, nem a megbízott cég felszólításának hatására fizetett végül is. Az eljárás ezt követően a behajtó céggel kapcsolatos jogvitára fokuszált, alperes szerint ennek közbeiktatása jogellenes volt, mert a cég által küldött levél alkalmas volt jó hírnevének csorbítására.
Az elsőfokú bíróság szerint a felperes jogszerűen járt el, amikor erre szakosodott szervezetet bízott meg követelése behajtásával. Annak nincs jelentősége, hogy végül a megbízott tevékenysége okafogyottá vált, mert ezt a később bekövetkező körülményt a felperes a megbízás létrejöttekor nem láthatta előre. A felperes ezen költsége az alperes szerződésszerű teljesítése esetén nem merült volna fel, így az ok-okozati összefüggés fennáll az alperesi magatartás és a kár bekövetkezte között.
Az alperes fellebbezése szerint azonban a felperes és a behajtó cég között létrejött megbízási szerződés jogszabályba ütközik. A Magyar Köztársaság területén pénzkövetelés behajtására kizárólag végrehajtható okiratok alapján, a bírósági végrehajtónak van joga. Nincs olyan jogszabály, amely feljogosítaná bármely gazdasági társaságot arra, hogy megbízói pénzkövetelés behajtásához szükségesnek látszó intézkedéseket szabad mérlegelés alapján érvényesítsen.
A polgári jogi viszonyokban elvárható a hitelezőtől, hogy a pénzkövetelésének kiegyenlítésére az adóst felszólítsa. A felperes a pénzkövetelésének érvényesítése érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Saját felróható magatartásával saját magának okozott felesleges költséget, amelyet a Ptk. 340. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem jogosult az alperessel szemben érvényesíteni.
A másodfokú bíróság a következőképp tett rendet a vitás ügyben. Az alperes nem vitásan késedelmesen teljesítette a vállalkozóidíj-fizetési kötelezettségét a felperes részére, amivel szerződésszegést követett el. Az alperes késedelme már fennállt akkor, amikor a felperes megbízási szerződést kötött a behajtó céggel.
A Ptk. 355. § (4) bekezdése szerint kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. Ám a felperes azon eljárása, hogy alperes teljesítési késedelme miatt behajtó céget bíz meg követelése érvényesítésével, olyan üzleti döntés, ami nem szükségszerű és aminek a felmerülésével a késedelemben lévő félnek nem kell számolnia. Sőt, a felperes azt sem bizonyította, hogy a megbízási szerződés megkötéséről és annak költségéről az alperest tájékoztatta volna.
Felperes követelését szükségszerűen ügyvédi felszólítással, bírósági eljárás kezdeményezésével érvényesítheti, az így keletkező költségét perköltségként érvényesítheti a polgári perrendtartás szabályai szerint, annak várható összegéről az egyes költségek jogi szabályozása folytán (illetéktörvény, ügyvédi költségekre vonatkozó igazságügyi miniszteri rendelet, stb.) az alperes is tudomással bírhat, ezen költségek felmerülésével tehát számolnia kell. A kárfelelősséget megalapozó oksági kapcsolat hiányában a kárigény nem jogszerű – mutatott rá a Fővárosi Bíróság.
