Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A felek támogatási megállapodás elnevezéssel kötöttek szerződést, amelyben egy cég vállalta egy sportegyesület támogatását. Vállalta továbbá, hogy évente legalább két alkalommal azon nagyobb hazai, illetve nemzetközi versenyekhez kapcsolódóan, amelyeken a felperes versenyzői is szerepeltek, fogadást rendez a verseny, a versenyzők és saját szolgáltatásai népszerűsítésére.
A felperes kötelezettségeiként kikötötték, hogy felveszi az alperes nevét, az alperest fő szponzorának tekinti, a különböző televíziós, rádiós és írott sajtóbeli megnyilatkozások alkalmával az egyesület képviselői és a sportág legjobbjai kifejezésre juttatják az alperes jelentős támogatásának tényét. A megállapodás azt is tartalmazza, hogy amennyiben a felek a vállalt kötelezettségeket nem teljesítenék, a megállapodás érvényét veszti.
Majd a támogató nem fizetett, holott vezérigazgatója még legalább fél évig szerepelt a sportolókkal a magyar médiában. Gazdasági nehézségeire való hivatkozását az (immár) felperes egyesület nem fogadta el, és kártérítést kért. Az alperes szerint azonban a felek között nem visszterhes jogügylet jött létre, hanem ő – szerződéses formában – közérdekű kötelezettségvállalást tett, ami a nemfizetéssel automatikusan megszűnt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen, közérdekű célra történt kötelezettségvállalás címén. Indoklása szerint a megállapodás a Polgári törvénykönyv (Ptk.) 198. § (1) bekezdésében foglaltak szerint „atipikus” kontraktusnak minősül, mert az alperes által vállalt szolgáltatások a felperes teljesítésével nem álltak közvetlenül szolgáltatás-ellenszolgáltatás kapcsolatában.
Az alperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta a szerződésben szereplő bontó feltételt. Továbbá: az ingyenesen szolgáltatást vállaló féltől nem lehet elvárni, hogy felajánlásának akkor is eleget tegyen, ha körülményei változása folytán a vállalt kötelezettség teljesítése súlyos helyzetbe sodorja, vagyis a kontraktus mégiscsak megszűnt.
A másodfokú tanács kifejtette: a Ptk. 200. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. Ehhez képest elvileg nem volt akadálya annak, hogy a felek bontó feltételt határozzanak meg.
Ám a szerződésből az is megállapítható – emelte ki a másodfok –, a felek akarata nem terjedt ki arra, hogy az alperes nem teljesítését olyan bontó feltételnek tekintsék, amely a szerződés megszűnését eredményezi. Vagyis az alperes védekezése nem konzekvens, ugyanis ha fizetési kötelezettségét közérdekű kötelezettségvállalásnak tekinti – ami bármikor visszavonható –, a nem teljesítés, miként az egyéb bontó feltételek kikötése is, teljességgel szükségtelen és egyben felesleges. Megállapítható az is, hogy a megállapodásban foglalt fizetési kötelezettség elmulasztása az alperesnek felróható volt, ami a Ptk. 229. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel azt is jelenti, hogy a feltétel bekövetkezésére az alperes jogot nem alapíthatna, azaz nem hivatkozhat arra, hogy a szerződés ezen bontó feltétel bekövetkezésével hatályát vesztette. Annál is inkább, mert a perbeli szerződés az alperes részéről valóban nem ingyenes kötelezettségvállalást tartalmaz, azzal szemben a felperes oldalán vagyoni értékű ellenszolgáltatás áll, ami kizárja az alperesi szolgáltatás közérdekű kötelezettségvállalásként való minősítését.
A szerződés ingyenességének vagy visszterhességének megítélése a szerződésben foglalt szolgáltatásra irányuló kötelezettség, illetve az ellenszolgáltatás egymáshoz való viszonya, annak vagyoni értéke alapján történhet. A szerződéssel elérni kívánt cél alapvetően nem befolyásolja, hogy egy szerződés ingyenes vagy visszterhes, legfeljebb abból a szempontból van jelentősége, hogy a felek erre figyelemmel az egyébként visszterhes szerződés esetén eltekintenek a szolgáltatás ellenszolgáltatás közötti értékarány megvalósulásától. Ha e szolgáltatással szemben olyan ellenszolgáltatás áll, amely nem feltétlenül egyenértékű, ám valamilyen vagyoni értékkel bír, akkor a szerződés részbeli ingyenességéről lehet csak szó.
Az alperes által vállalt vagyoni szolgáltatás még ha közérdekű célokat szolgált is, a felperes szolgáltatásának vagyoni értéke miatt ingyenesnek nem volt tekinthető, azt az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a Ptk. 593. §-ában foglalt közérdekű célra történt kötelezettségvállalásnak – mondta ki a jogerős döntés.
