Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Európában a nonprofit cégekkel kapcsolatban eltérő szabályozások alakultak ki arra nézve, hogy miképpen, mennyiben minősíthető, sorolható tevékenységük közhasznúnak. A legtöbb országban a közhasznú státus elnyerése igen szigorú beszámolási kötelezettséggel jár együtt, működésének feltétele eleve a felelős szervvel, az államháztartás valamely alrendszerével kötött megállapodás. Vagyis alapvető működési feltétel a központi kormányzati, elkülönített állami pénzalap, helyi és helyi kisebbségi önkormányzat vagy társadalombiztosítási alrendszer valamelyikével aláírt kontraktus, amely ráadásul folyamatos szolgáltatás teljesítésére vonatkozik.
A nemzetközi gyakorlatban a közhasznú szervezetek alap- és vállalkozási tevékenysége többnyire adómentes, legalábbis adókedvezményeket élvez, ezek feltételei többnyire a bevétel egy meghatározott százalékának közhasznú célokra történő fordítása – mégpedig meghatározott időn belül. E szervezetek a helyi adók, illetékek tekintetében is kedvezményeket élveznek. A közhasznú szervezetekről az 1997. évi CLVI. törvény rendelkezik, hatálya kiterjed a Magyarország területén székhellyel rendelkező és bejegyzett nonprofit társaságokra. A közhasznú szervezetté minősítést a társaságok alapítóinak kell kérniük (az ügyben a bíróság dönt), kivétel ezalól a kötelezően közhasznúnak minősítendő, közforrásból finanszírozott társaságok.
A legfontosabb szabályok egyike, hogy üzletszerű gazdasági tevékenység csak kiegészítő jelleggel folytatható, ami semmiképp nem veszélyeztetheti a közhasznú tevékenységet. A létesítő okiratnak tartalmazni kell, hogy a gazdálkodás során elért eredményt nem osztják fel, hanem azt az okiratban meghatározott tevékenységre fordítják. A nyereség- és vagyonérdekeltség ugyanakkor nem zárható ki, ennek mértéke függ a létesítő okiratban megjelölt közhasznú tevékenységtől, az ahhoz kapcsolódó finanszírozás jellegétől, a fakultatívan folytatott üzletszerű tevékenységtől.
A közhasznú szervezetet a következő kedvezmények illetik meg. A létesítő okiratában meghatározott cél szerinti tevékenysége után társaságiadó-mentesség, vállalkozási tevékenysége után társaságiadó-kötelezettséget érintő kedvezmény. Teljes személyes illetékmentességben részesül az államigazgatási vagy bírósági eljárásban – erről azonban köteles nyilatkozni az eljárás megindulásakor. Az a közhasznú szervezet, amelynek köztartozása van, nem jogosult a kedvezmények igénybevételére.
Fontos szabály a létesítő okirattal kapcsolatban, hogy annak rendelkeznie kell olyan nyilvántartással, amelyből a vezető szerv döntésének tartalma, időpontja, hatálya és a döntést hozók személye megállapítható. Például elegendő indok lehet a közhasznú minősítése iránti kérelem, illetve a társaság bejegyzésének elutasításához, ha a létesítő okirat csak a szolgáltatást igénybe vevők köréről rendelkezik, ám az igénybevétel módját nem szabályozza.
Szigorú a nyereségfelosztás tilalma is: nem elegendő, hogy ezt tartalmazza a létesítő okirat, annak a gazdálkodás során maradéktalanul meg is kell valósulnia. Az eredmény nem fordítható olyan tevékenység finanszírozására sem, amely a létesítő okiratban megjelölt célkitűzés elérését csak közvetetten szolgálja – ebbe a kategóriába tartozik például a vállalkozási tevékenység bővítése.
