Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A bíróság jogerősen arra kötelezte az alperes betéti társaságot, hogy a felperesnek fizesse meg a követelt tőkeösszeget, a kamatokat, a perköltséget. Ennek alapján a felperes végrehajtási eljárást kezdeményezett, ám az adós cégnek vagyona nem volt, így a végrehajtó a végrehajtás szünetelését állapította meg.
A felperes ekkor biztosítási intézkedést kért a betéti társaság beltagjának vagyonára, a végrehajtó pedig ingóságokat foglalt le. A felperes minden addig felmerült költség megfizetését kérte, mondván, a beltag felelőssége korlátlan, ha a társaság vagyona nem ad elegendő fedezetet a bt. vagyonára, a beltag felel saját vagyonával, mögöttes felelőssége fennáll. Ezt az alperes vitatta, szerinte már született jogerős ítélet a vállalkozói díjkövetelés tárgyában, így a felperes ugyanazon ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt terjesztett elő keresetet. Hivatkozott arra is, hogy ennek következtében az elsőfokú bíróság nem illetékes a perre.
Újabb döntés született, amelynek lényege: mivel a betéti társasággal szemben fennálló követelést nem sikerült behajtani, ezért nyilvánvaló a korábbi perben peres félként nem szereplő beltag felelőssége. Ráadásul az alperes érdemi védekezést az illetékességi kifogáson túlmenően nem terjesztett elő.
Alperesünk fellebbezett, szerinte az elsőfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást, és kizárólagos bizonyítékként fogadta el a korábban folyamatban volt per iratait. A felperes szerint értelmetlen ezen védekezés, kétség nem merült fel, hogy az alperes volt a bt. beltagja.
A másodfokú bíróság a következőt mondta: a Polgári perrendtartás (Pp.) 139. §-ának és a 141. §-ának (2) és (6) bekezdésében meghatározott szabályok megsértésével hozott ítéletet az elsőfokú bíróság. Az alperes nem érdemi ellenkérelmet, hanem illetékességi kifogást és permegszüntetési kérelmet terjesztett elő. Ám a bíróság nem ebben a körben határozott, így az alperest elzárta attól, hogy érdemileg vizsgálják beterjesztett védekezését.
Vagyis anélkül alkalmazták a mulasztás jogkövetkezményeit, hogy megelőzően az alperest felhívták volna érdemi előadásának előterjesztésére. A bíróságnak ez lett volna a dolga, ennek hiányában nem alkalmazhatta azokat a jogkövetkezményeket, amelyeket a törvény az érdemi ellenkérelem előterjesztésének elmulasztásához fűz. Így a Pp. 252 §. (2) bekezdése alapján új eljárásra kötelezték az első fokon eljáró fórumot.
Ebben a perben több dolgot meg kell majd vizsgálni – mutatott rá a Fővárosi Bíróság. Például: a korábbi perben a beltag nem állott perben, tehát a jogvita nem ugyanazon felek között folyt, és téves a felperes azon álláspontja, hogy már „ítélt dologról” lenne szó. A Pp. 4. § (1) bekezdésében szabályozott alapelvvel összhangban a korábbi pertől eltérő tényállás is megállapítható a „második” perben.
Tehát az alperesnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy – az adott ügyben – helytállási kötelezettségét ne csupán azon okból vitathassa, hogy mögöttes felelősség nem terheli vagy a követelés a betéti társasággal szemben igenis behajtható, hanem azt bármely más okból is vitássá tehesse. És nem mellőzhető az alperes felhívása érdemi nyilatkozat megtételére, csak ennek eredménytelensége esetén lehet alkalmazni a mulasztás jogkövetkezményeit – emelte ki a Fővárosi Bíróság.
