Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A mediáció nem vehető igénybe minden jogvita során, így az apasági, gondnoksági pereknél, közigazgatási, végrehajtási, sajtó-helyreigazítási ügyekben, minden más esetben azonban igen. Az eljárásnak a szakemberek szerint számos előnye lehet, az például magáért beszél, hogy az esetek nyolcvan százalékában a felek képesek megállapodni egymással, ez egyértelműen költség- és időmegtakarítást jelent.
A szakképzett közvetítő nem bíró, hanem segít a közös érdekek elfogulatlan egyeztetésében, az álláspontok közelítésében, a korábban esetleg megrendült bizalom helyreállításában. Mindezek rendezésére a tárgyalóteremben rendszerint kisebb esély mutatkozik, ráadásul a perek kontradiktórius jellegéből fakadóan a vita, az ellentmondás eleve nagyobb szerepet kap, ami a nézeteltérések további elmélyüléséhez vezethet.
A mediáció körében fontos az önkéntesség elve, a felek kezdeményeznek és tetszésük szerint bármikor kiléphetnek az eljárásból. Az eljárás hangulatát jellemzi, hogy a mediátor nem folytat le bizonyítási eljárást, és a felelősség kérdésében sem határoz. Mindeközben a felek kontrollálhatják a másik fél által benyújtott dokumentumokat, véleményezhetik a másik által feltárni kívánt tényeket.
Sőt, az eljárási szabályok közösen alakíthatóak ki, és minden eljárási cselekményhez a felek kölcsönös megegyezése szükséges. Ez a feszültség csökkenésével járhat, hiszen a méltányos egyezségre történő törekvés keretében a mediátor nem azt vizsgálja – szemben a bírósággal –, hogy ki mennyire hibáztatható a konfliktus kialakulásáért, hanem a jövőbeni kompromisszumot szeretné látni, és arra rávezetni az érintetteket. Az eljárás jellegéből fakadóan sokszor olyan kérdésekben is születhetnek kölcsönös engedmények, amely helyzetekben a bíróság – a jogi kötöttségekből fakadóan – egészen biztosan valamelyik fél javára döntené el a vitát. Így a jogszolgáltatási jelleg mellett erősödhetne az igazságszolgáltatási jelleg is.
A mediáció a nyilvános perekkel szemben „diszkrétebb”. Az eljárásban csak az vehet részt, akinek jelenlétéhez a felek hozzájárulnak, utóbbiak pedig akaratuk ellenére nem kötelezhetők semmiféle tény vagy információ kiszolgáltatására. Az eljárás főbb elveit a mediációról szóló törvény mindössze rögzíti, ilyen lehet például a közvetítő pártatlansága.
A közvetítés gyors, költséghatékony – olcsóbb a peres eljárásnál, hiszen nincs illetékfizetési kötelezettség, a közvetítői díj mértékében pedig a felek szabadon állapodnak meg. A mediátor díjazása szabad megállapodás tárgya, rendszerint az eljárásra fordítandó munkaórák vagy munkanapok számával arányos, a tarifát a felek főszabályként egyenlő arányban viselik. És annak valószínűsége is csekélyebb, hogy a felek a közösen meghozott döntést megpróbálják bojkottálni – a bírósági végrehajtások tipikus esete ez, amikor a pervesztes igyekszik „legalább azt” meghiúsítani.
