Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az ausztriai hármas karambol a következőképpen történt: a Mercedes kisteherautó Linz felé haladt, sávváltás közben megcsúszott a havas úton, a belső forgalmi sáv melletti szalagkorlátnak ütközve megpördült, majd a külső forgalmi sávon át kicsúszott a leállósávba, ott pedig a forgalommal szemben megállt. Mögötte haladt egy Volkswagen kisteherautó, amelynek vezetője, látva a történteket, a baleset elkerülése érdekében fékezett, majd szintén a szalagkorlátnak ütközött, és valahogy sikerült megállnia a leállósáv és a külső sáv határán. Ekkor szaladt bele hátulról egy Opel.
Az ügy felperese az Opel vezetője lett, az elsőrendű alperes a Volkswagen felelősségbiztosítója, a másodrendű alperes a Mercedes felelősségbiztosítója. A felperes nem kapott meg minden, szerinte jogos járandóságot, így elkezdődött a jogvita. Az elsőfokú bíróság fizetésre kötelezte a Mercedes felelősségbiztosítóját. Indoklása szerint abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a két kisteherautó vezetője úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben elvárható volt. A felelősség a Mercedes vezetőjéé – mondta –, mert a jeges úton történt fékezéssel „bonyolított” sávváltása következtében fékezett a Volkswagen, olyan körülményt azonban nem talált, amely a német népautó vezetője felelősségét támasztaná alá, így a két biztosító egyetemleges kötelezésétől eltekintett.
A másodrendű alperes értelemszerűen élt a fellebbezéssel. Szerinte a másik két gépjárművezető megszegte a követési távolság megtartására vonatkozó szabályokat, és amennyiben ezt nem teszik, nem következik be a hármas baleset. Érvelt azzal is, hogy a baleset külföldön történt, azaz az elsőfokú eljárásban alapul vett jogszabályok helyett más paragrafusokat kellett volna alkalmazni.
A jogerős döntés a következőt mondta ki: sem az 58/1991 kormányrendelet, sem az 1/1976 KPM–BM rendelet nem alkalmazható, ellenben az 1968-ban Bécsben aláírt Közúti Közlekedési Egyezmény jön számításba. A felek jogvitájára tehát nem az első fok által alkalmazott, a Polgári törvénykönyv szerződésen kívüli károkozásra vonatkozó szabályai érvényesek. Ez pedig teljesen új helyzetet teremt.
Az első foknak arra kellett volna felhívni az alpereseket, hogy az Opel károsodásához vezető oksági folyamat tekintetében jelöljék meg bizonyítékaikat, és terjesszék elő bizonyítási indítványaikat. Vagyis: a korábbi eljárásban a bírónak erre fel kellett volna hívnia az alperesek figyelmét. Ehelyett azt vizsgálta, hogy a két kisteherautó vezetője úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Az eljárási hiba miatt tehát új eljárást rendelt el a Fővárosi Bíróság (az ügyben történt érdemi döntésére visszatérünk – a szerk.), szakértőkkel, szakértői bizonyítással.
