Jótállást elvileg bármilyen szerződésszegésért lehet vállalni, ennek tipikus esete mégis az, amikor a kötelezett a hibátlan teljesítésért vállal jótállást. Mindennek eredménye: aki a szerződés hibátlan teljesítéséért „jótáll”, annak időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett.
A lakásépítéssel kapcsolatos jótállási teendőket egyébként egy kormányrendelet (181/2003) szabja meg, ám rendelkezik róla a polgári törvénykönyv is. Ezek a jogszabályok azt mondják ki, hogy az építést, a szerelést végző az átadás-átvételtől számított három éven belül jótállással tartozik a hibátlan teljesítésért. A kormányrendelet tételesen felsorolja, hogy az ingatlan pontosan mely szerkezeti részeire vonatkozik jótállás, amelyek köre egyébként az elmúlt években bővült: immár nem csupán a falban futó csövekre, nyílászárókra, hanem a vakolásra, az elektromos vezetékekre, kapcsolókra, vakolásra, szigetelésre is kiterjed.
Nincs szó tehát arról, hogy a lakásvásárló védtelen lenne a vállalkozókkal, építő cégekkel, vagyis a beruházókkal, kivitelezőkkel szemben, így a műszaki átadás során nyugodtan és tüzetesen vizsgáljunk meg mindent. Nem szégyen kipróbálni a küszöbök teherbírását, többször is ki- és becsukni az ajtókat, ablakokat, ellenőrizni a festést, a csempéket, a lámpákat, a riasztó működését. Ha valamit nem találunk rendben, vetessük jegyzőkönyvbe, hiszen a jog szerint a kivitelező – a fő szabály szerint – tizenöt napon belül köteles a hibát kijavítani vagy a hibás dolgot kicserélni. A jótállás eleve azt jelenti: a kereskedő, gyártó garanciát vállal arra, hogy bizonyos időtartamon belül a termék, esetünkben az ingatlan, kifogástalanul működik.
Figyelem! A két éve érvényes új szabályozás szerint hibás teljesítésről beszélünk akkor is – és életbe lépnek a jótállásra vonatkozó rendelkezések –, ha a szolgáltatott berendezést szakszerűtlenül szerelik össze. Hasonló a helyzet abban az esetben is, ha a szerelést a kivitelező úgynevezett teljesítési segédje végezte el.
A jótállás és szavatosság jogintézményét meg kell különböztetni egymástól, hiszen jótállás során az eladó arra vállal kötelezettséget, hogy bizonyos időtartamon belül kifogástalanul működik a termék. Ha gond van, neki kell bizonyítania, hogy a vevő nem rendeltetésszerűen használta az ingatlant. A szavatosság során azonban csupán arra vállal felelősséget, hogy a termék hibátlan volt, és nincs később kiderülő, rejtett „baja”. Itt bizony már a vevőnek kell bizonyítania, hogy olyan rejtett hibáról van szó, amelyet ő nem vehetett észre. A szavatosságra vonatkozó szabályok elsősorban a jótállási határidő eltelte után segíthetnek.
Ami az időtartamot illeti, ez lehet több is, mint a fentebb általános klauzulaként említett három év, hiszen az épületek szerkezetére például általában tíz év a garanciaidő. Ugyanakkor az eladó vállalhat a vevőre nézve még kedvezőbb jótállási feltételeket, csak egyet nem tehet: a kormányrendeletben foglaltaktól nem térhet el a vevő, megrendelő hátrányára, ez ugyanis mindenféle kontraktus semmisségét jelenti.
Szintén nem elhanyagolható szabály, hogy a jótállásban való megállapodás nem zárja ki a törvény alapján fennálló szavatossági igények érvényesíthetőségét. A jogosultnak lehetősége van a jótállás helyett szavatosság alapján igényt érvényesíteni, amennyiben a szerződésben vállalt jótállás a kötelezettre nézve szűkebb körű felelősséget keletkeztet, ilyenkor tehát a jogosult szavatossági jogait azon hibákra nézve is gyakorolhatja, amelyekre a jótállás nem terjed ki. Ha azonban a felek megállapodása a szavatossági jogok érvényesíthetőségét kifejezetten korlátozta vagy kizárta, akkor a megállapodáson alapuló jótállásban biztosított jogok érvényesíthetőek.
Végezetül: a lakást, a házat csak akkor szabad birtokba venni, ha a műszaki átvétel során feltárt, észrevett hibákat az érintettek kijavították. Csak ezt követően vegyük birtokba az ingatlant, hiszen addig még megvan az a lehetőségünk, hogy nem fizetjük ki az utolsó vételárrészletet.
