Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az ügy közvetlen előzményei: az Európai Bizottság a közelmúltban úgy döntött, eljárást kezdeményez több európai uniós tagállammal szemben, amiért azok állampolgársághoz kötik a közjegyzői szakma gyakorlását. A NAPI Gazdaság információi szerint az angolszász jogászok részéről elinduló kezdeményezés akkor erősödött fel, amikor egy Olaszországban eljárni kívánó angol közjegyzőnek azt mondták az itáliai kollégák, hogy lefolytathatja az eljárást, ha olaszul levizsgázik az olasz nemzeti joganyagból. Pedig Olaszországban még állampolgársági követelmény sincs ez esetben.
Megkeresésünkre a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökhelyettese, Tóth Ádám kifejtette: az ügy megértéséhez mindenképpen vissza kell kanyarodni az angolszász, illetve a kontinentális jogrendszerek történelmi okok miatt kialakult különböző szemléletmódjához. Jó példa erre a szerződéskötések gyakorlata (bár hangsúlyozni kell, a két jogrendszer nemegyszer azonos terminológiát használva is teljesen másról beszél).
Az angolszász jogrendszer a minél egyszerűbb szerződéskötés elvét vallja, a felek közt már akkor is létrejöhet komoly szerződés, ha az egyik által elküldött kontraktust a másik aláírja. Sőt, még akkor is, ha az egyik fél csupán utal a későbbi szerződéskötésre. Az angolszász jogban ezért a korlátlan felelősség kerül előtérbe, nem véletlen, hogy számunkra olykor meghökkentő ítéletek, például hatalmas összegű kártérítések születnek. A kontinentális szabályozás a korlátozott felelősség elvén alapul, és a szerződéskötő feleknek szigorúan előírja a jogi képviseletet, az ügyvéd, közjegyző igénybevételét. Vagyis nagyobb hangsúlyt fektet a megelőző jogszolgáltatásra.
Az Európai Unió közjegyzőinek tanácsa éppen ezért döbbent meg, és állítja, az ügyben az Európai Bíróság döntése szükséges, mert a bizottság álláspontja a kontinentális okirati bizonyítás rendszerét kérdőjelezi meg, amely egyébként tizenkilenc tagállamban irányadó. Hogy olvasóink értsék: Magyarországon a magánokiratban foglaltakat annak kell bizonyítani, akinek az érdekében azt kiállították. A közjegyzői okirat esetében azonban azé a bizonyítási teher, aki meg akarja dönteni az abban foglaltak valóságtartalmát. A kontinentális, így a magyar jogban is az átruházott állami hatalomnál fogva, az igazságszolgáltatás részeként a bizonyító erő olyan erős a közjegyzői okiratban, hogy végrehajtható, nem kell pernek megelőzni, kvázi egy elsőfokú ítélet, amely természetesen megtámadható a bíróságon.
Mindez kicsit érthetetlen az angolszász jogrendszerben, amely azt mondja: közhatalom gyakorlásáról csak akkor beszélhetünk, ha a hatóság vagy bíróság két fél között, az egyik javára döntést hoz. Ám e szemléletmód azt eredményezi a magyar jogban, hogy nem létezne hiteles közokirat, teljesen értelmezhetetlenné válna az ennek alapján történő végrehajtás, és az eddigi létező összes közhiteles tanúsítvány, aláírás bizonyító ereje „megszűnik”.
Tizenkilenc tagállamban támadják tehát azon bizottsági álláspontot, miszerint a közjegyzők szolgáltatásokat nyújtanak, és így a versenyt korlátozó intézkedésekkel a fogyasztók károsulnak. Hiszen a kontinentális jogrendszerekben egyértelmű az, ami az angolszász számára talán nem, hogy a közjegyzők nem egyszerűen „hitelesítő”, „pecsételő” ügyvédek, hanem az állam igazságszolgáltatási rendszerének részeként hatósági feladatkört látnak el, nem azonosíthatóak más szabadfoglalkozásúakkal. Ráadásul – emelte ki a MOKK elnökhelyettese – a bizottsági döntés ellentétes az Európai Parlament idén tavasszal született állásfoglalásával, amely szerint a közjegyzők a tagállamok közhatalmát gyakorolják, feladataik között szerepel a közokiratok kiállítása, amelyek azonnal végrehajthatók. A bizottsági döntés ellentétes az unió szolgáltatási irányelvével is – amely a közjegyzőket nevesített kivételként kiemelte az irányelv hatálya alól –, ellentétes az EK-szerződéssel is, amely arról rendelkezik, hogy a letelepedési, telephely-választási jog nem alkalmazható a közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységek körében. Továbbá: mivel a közhatalmi kérdések tekintetében a tagállamok szuverenitása az irányadó, a hatáskörnek, a szakmai szabályozásnak is tagállami kézben kell maradni – főként akkor, ha még a tizenkilencek közjegyzőinek is eltérő a feladatköre, státusa.
