Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az ügy későbbi alperese azzal kereste meg a felperes önkormányzatot – aki ekkor még nem is sejtette, hogy ilyen minőségben szerepel hamarosan a bírósági aktákban –, hogy hírközlési célokat szolgáló optikai gerinckábelt szeretne a településen lefektetni, és ehhez kéri a felperes tulajdonosi hozzájárulását. Utóbbi elküldte a szolgalmi szerződés tervezetét, abban meghatározta a szolgalom ellenértékét – ám ezzel már az alperes nem értett egyet. Ezért közigazgatási úton kezdeményezte, hogy az önkormányzat hozzájárulását az illetékes megyei hírközlési felügyelet pótolja határozatával.
Az iratokból kitűnik, a felek között elsősorban a kártalanítás, az ellenérték mértéke tekintetében alakult ki vita. Az alperes szerint a felperes a közút használatára hivatkozott, holott az 1990. évi LXV. törvény 79. § (2) bekezdése értelmében a helyi utak forgalomképtelenek, arról nem is szólva, hogy a kábelek a föld alatt húzódnának.
Az elsőfokú bíróság a következőt mondta ki: mivel a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény lehetővé teszi a szolgalmi jog hatósági határozattal történő alakítását, így azt vizsgálták, hogy ez mennyiben korlátozza az alperest tulajdonjogának gyakorlásában, és ha így történt, akkor milyen mértékben, és ezzel arányban milyen összegű kártalanítás állapítható meg.
Az önkormányzat jelezte, hogy a település éppen a kérdéses külterület felé kívánt terjeszkedni. Érdekes, hogy az elsőként felkért igazságügyi szakértő véleményét a bíróság kizárta a bizonyítás köréből, mivel az illető közreműködött az önkormányzat külterületére vonatkozó rendezési terv elkészítésében. Az új szakértő véleményét azonban már aggálytalannak találta, igaz, ez kissé bonyolultan mutatta ki: az optikai kábel elsődlegesen fektetési módja miatt korlátozza a felperest tulajdonának rendeltetésszerű használatában, mégpedig szakaszonként eltérő mértékben és módon. Valóban – mutatott rá a bíróság –, a közút forgalomképtelen, ennek következtében értékesítése kizárt, ám mindez nem jelenti azt, hogy használatra alkalmatlan. Így az sem állapítható meg, hogy az ingatlan közút alatti részének használatát nem korlátoznák az alperes által lefektetett kábelek. A szakvéleményt a bíróság megalapozottnak ítélte, ennek megfelelően döntött az ellenértékről, amely a felperes elképzeléséhez állt közelebb.
Az alperes ezt vitatta és a fellebbezésében a következőképp érvelt. A vezetékek túlnyomó többségét a közút alatt vagy másra nem használható közterület alatt helyezték el.
Továbbá: az előfizetők ellátása érdekében az önkormányzatnak is van kötelessége. A közút forgalomképtelenségének a ténye pedig azt eredményezi, hogy nincs forgalmi értéke, így téves a szakértő számítási módja – végső soron megalapozatlan az első fokú döntés. A felperesnek a tényleges korlátozás mértékét sem sikerült igazolnia – állította a kábelfektető –, holott az állandó bírói gyakorlat szerint ennek bizonyítása a per indítóját terheli.
A jogerős döntést meghozó tanács elutasította a fellebbezést és a következőkre mutatott rá. A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény 26. § (1) és (2) bekezdése értelmében az ingatlan tulajdonosa köteles tűrni, hogy a közcélú távközlési szolgáltató műszaki okok miatt – ha az másként nem oldható meg – az ingatlanon távközlési berendezést vagy vezetéket létesítsen, ám a korlátozás mértékének megfelelően kártalanítás illeti meg.
Az ügy fennmaradó kérdése tehát már csupán az összegszerűség. Ám nagyon fontos ennek eldöntéséhez az a tény, hogy a kártalanítás mértékének megállapítása szempontjából közömbös az, hogy a közutak forgalomképtelenek-e vagy sem. Önmagában véve az, hogy a dolog forgalomképtelen, még nem jelenti a használatának a kizártságát, amennyiben pedig valami használható, annak hasznosítása is lehetséges. Ebből következik, hogy a használat, illetőleg a hasznosítás korlátozásáért kártalanítás jár.
Noha a forgalomképtelenség teljes rendelkezési tilalmat, tehát elidegenítési és megterhelési tilalmat jelent, a tulajdonosnak a használati joga ettől még fennáll. És a felperest ennek a használati jognak a korlátozásáért illeti meg a kártalanítás – mutatott rá a Fővárosi Bíróság, amely a már említett igazságügyi szakértői vélemény megállapításait vette alapul.
