- Amiatt látogatott el Debrecenbe, mert a magyarországi csapatban nem mindenki volt teljesen tisztában a vállalatban betöltött szerepével?
- Igen, ez volt a látogatásom egyik oka. Való igaz, hogy a munkaköröm kevésbé van előtérben és kissé láthatatlan, főleg a laboratóriumban dolgozók számára. A versenytársak figyelése, információgyűjtés, források felkutatása, pályázatok készítése a fő feladatom.
- Mennyire kiélezett a finanszírozásért folyó küzdelem ebben a szektorban?
- Elég nehéz, és ez kissé paradox helyzet. A befektetők az új gyógyszereket előállító vállalatokba akarnak invesztálni, mivel ettől várnak jó megtérülést. A baj csak az, hogy rengeteg tőke kell hozzá és óriási a rizikó. A mi területünk, a diagnosztika iránt sokkal csekélyebb a befektetők érdeklődése, bár azt nem mondhatjuk, hogy zéró. Itt a várt haszon szerényebb, viszont cserébe a kockázat is kisebb. Kevesebb tőkére van szükség, mint az új gyógyszerek bevezetéséhez és sokkal nagyobb az esély a sikerre. Az is ellentmondásos, hogy ma mindenki a személyre szabott gyógyításról beszél, amihez elengedhetetlen a diagnosztika, mégis nehéz rá pénzt szerezni. A gyógyszergyárak szegény unokatestvérei vagyunk. Nagyon meg kell gondolni, milyen társaságokkal vesszük fel a kapcsolatot. Azokat célozzuk meg, amelyek a múltban már fektettek diagnosztikai cégekbe.
- Pedig a BSI rendelkezik egy szabadalmaztatott monoklonális platformmal, ami hozzájárulhat új biomarkerek gyors felfedezéséhez. Nem segít ez a cégnek stabil bevételeket generálni és ezzel is mérsékelni a kockázatot?
- Elsősorban diagnosztikai kutatással és fejlesztéssel foglalkozunk, de valóban előállítunk több ezer monoklón ellenanyagot a vérben megtalálható fehérjékre. Most lényegében egy ellenanyag alapú mikrochipen dolgozunk, amely roppant hatékony kutatási eszköz és amelyet piacra is szeretnénk vinni, hogy más kutatók is felfedezhessenek vele biomarkereket. Tegyük fel, hogy egy projektben generálunk ötezer ellenanyagot. Ebből csak ötöt vagy hatot tudunk felhasználni egy termékünkhöz, de más kutatóknak a többi is nagyon hasznos lehet. Ezzel lehet bevételt generálni.
- Gyakran hallani, hogy a biomarkerek segítenek a betegségek korai felismerésében. Hol a legígéretesebb ez az eljárás?
- Legelőrébb a tüdőrákprogramunk tart. Ezt a betegséget általában rendkívül későn fedezik fel, mivel a rák évekig nő anélkül, hogy tünetek jelentkeznének. Amikor a páciens vért köhög fel vagy fájdalmai vannak, és elmegy az orvoshoz, a rák már túl előrehaladott és a kezelési lehetőségek igen korlátozottak. Olyan antitesteket fedeztünk fel, amelyek korán képesek felismerni a rákot, még a tünetmentes I. stádiumban, amikor kiválóan kezelhető. A statisztikák szerint ilyen korai detektálás esetén a műtét rendszerint hatékony gyógymód. A baj az, hogy nincs egyszerű módszer a tüdőrák korai kiszűrésére. Mi egy vérvizsgálatot javaslunk. Ez a program most lép a fejlesztési fázisba, és ha minden jól megy, 12-18 hónapon belül a piacon lesz a teszt első verziója.
- A piacot a DNS-mikrochipek uralják, de nagy potenciál rejlik a proteinchipekben is, amivel a BSI szintén foglalkozik.
- Így van. Megvizsgálhatjuk ugyanis a génexpressziót, de az nem mindig áll összhangban a fehérje expressziójával. Ráadásul amikor a vérben keresünk új biomarkereket, a DNS-chipek sokszor nem is működnek. Mi ugyanis a vérplazmában fellelhető fehérjékre vadászunk, míg a génvizsgálathoz a sejtekbe is be kellene néznünk. A célunk egy olyan technológia kifejlesztése, amellyel több fehérjét vizsgálhatunk egy időben. És ez a proteinchip. A plazmára fokuszálhatunk vele, ami az egyszerű diagnosztikai tesztekhez felhasználható biomarkerek legígéretesebb és leggazdagabb forrása. Az egyetlen szóba jöhető technológia az ellenanyag alapú mikrochip, ami viszonylag új technológia és nem sok cég árulja. Mi elsőként fejlesztünk ilyen chipet, és elfogulatlanul állunk a kutatáshoz, vagyis minden plazmafehérjére megpróbálunk előállítani ellenanyagot, hogy a plazmában levő fehérjéket rövid idő alatt meg lehessen vizsgálni a betegségek felfedezéséhez.
- A BSI két európai helyszínen dolgozik: Párizsban és Debrecenben. Milyen az együttműködés közöttük?
- Jól kiegészítik egymást. Az a technológia, amelyet az ellenanyagok generálásához használt szövetkultúránál alkalmazunk, mindkét oldalon megtalálható. Az ellenanyagkönyvtárak Párizsban vannak, az antitestek gyártása viszont Magyarországon folyik, akárcsak a folyamat utolsó lépése, vagyis annak meghatározása, hogy pontosan melyik fehérjéhez készült az antitest. Munkánk e rendkívüli kihívást jelentő szakasza Debrecenben folyik, és azt kell mondjam, szép sikerekkel. A sikerek mögött pedig okos emberek, megfelelő tudományos háttér és türelem áll.
- Néhány magyar biotech cég attól tart, hogy a humán erőforrás elégtelen utánpótlása középtávon veszélybe sodorhatja a szektort az országban.
- Ez minden országra igaz, ahol fiatal a biotechnológiai ipar. A legfejlettebb természetesen az Egyesült Államokban, ahol nagy a népesség, jól képzett tudósok vannak, sok tőke áll rendelkezésre és könnyen átjárható az akadémiai és az alkalmazott tudomány közti szakadék. Az amerikai tudósok szívesen dolgoznak az iparban. Ahol az átjárás nehéz, ott nem könnyű jó szakembereket csábítani a biotechnológiába, ami veszélyes az iparág számára. A saját tapasztalatomból tudom, hogy Franciaországban is hasonló problémákkal küzdünk. A befektetés volumene elenyésző az amerikaihoz képest és ellenállást tapasztalunk az akadémiai tudósoknál. Ez Magyarországra fokozottan igaz, ráadásul itt az iparág sokkal fiatalabb. Szóval a fő feladat szerintem az, hogy vonzó alternatívát kínáljunk a tudósoknak. Ehhez még hozzá kellene járulnia a kiszámítható állami ösztönzésnek és idővel a magyar kockázati tőke szerepvállalásának is. Ezen elemek nélkül a magyar biotech szektor valóban stagnálni fog, sőt akár el is tűnhet.
