Az Egyesült Államok kongresszusa az előző évtized közepén ismerte fel, hogy jobban ki lehetne használni az ország addig csak titkos katonai, egészségügyi, űrkutatási és belbiztonsági projekteken dolgozó állami kutatóintézeteit. Az atombomba előállításáról ismert Los Alamos-i, tovább a Sandia, a Lawrence Livermore és más központok örömmel fogadták a kezdeményezést, mivel kíváncsiak voltak, milyen üzleti célokra használhatók különleges számítástechnikai rendszereik, továbbá nem vetették meg az civil vállalatok megrendeléseivel járó pluszbevételeket sem. Az első nekibuzdulás után azonban a kilencvenes évek végén alábbhagyott a lelkesedés, mert sok közös vállalkozás, illetve a projektekből kinőtt spin off vállalat kudarcot vallott. Fékezte az együttműködést, hogy abban az időben csökkentek az állami támogatások, a magántőkét pedig az összeomló internetgazdaság temette maga alá. Nem tett jót a kapcsolatoknak az sem, hogy az üzleti versenyben szocializálódott vállalatok nehezen viselték az állami intézmények bürokratikus ügyintézését, ami a hatékonyság rovására ment.
Azóta viszont az együttműködés új életre kelt. Csak a Sandia és a Los Alamos-i központ 4000 PhD-fokozattal rendelkező kutatót foglalkoztat, akik mellett több ezer mérnök dolgozik. Ez a szellemi tőke megszámlálhatatlan újításban ölt testet a mikroelektronika szakterületétől a bioüzemanyagokon át az orvosi berendezésekig. Az idők során javult a kutatóintézetek üzleti érzéke is, ennek eredményeképpen a Sandia mellé települt ipari parkban például 27 start up cég működik, 2200 embernek adva munkát és 234 millió dollár befektetői tőkét koncentrálva; Los Alamos mellett 54 ilyen társaság jött létre 1997 óta.
Mindkét intézet együttműködéseinek egyik kiemelkedő ága az anyagkutatások területe. A Procter & Gamble például új anyagokat keres jelenleg kőolajszármazékokból készülő termékpalackjaihoz, ami meghaladja a multinacionális cég saját k+f kapacitását. A Los Alamos-i központ komputerein már modellezhetők ezek az anyagok, amivel megspórolható kikísérletezésük végeláthatatlan folyamata. A Goodyear újfajta gumiabroncsok kialakításához használja fel a Sandia számítógépeit, aminek eredményeképpen a társaság k+f költségvetésében a 2001-es 40 százalékról 15-re csökkent a tesztekre fordított összegek aránya.
Minden siker ellenére szakértők szerint még gyerekcipőben jár a köz- és a magánszféra effajta együttműködése. Sok vállalat arra panaszkodik, hogy túl sokáig, akár egy évig is eltart, mire megállapodásra jutnak egy-egy projektről. A kutatók viszont azt hányják a cégek szemére, hogy türelmetlenek, kész megoldásokat akarnak, nem veszik tudomásul, hogy például minden egyedi probléma megoldásához külön-külön szoftvereket kell írni. Fékezi a munkát az is, hogy a kutatók közalkalmazottak, akik - szemben a civil életben dolgozó társaikkal - nem kaphatnak mesés hasznot ígérő részvényopciókat. Ez azonban megváltozhat, ugyanis az utóbbi időben bevezették a kétéves vállalkozási szabadságot. Ezzel lehetőséget adnak a tudomány embereinek, hogy kipróbálják magukat az üzleti világban, például egy spin off társaság menedzsereként. Segítségül vezetői képzést is kapnak és évente több százezer dollár állami támogatásra pályázhatnak.
