Az innovációs beruházások és az újításra fordított erőfeszítés kulcskérdés egy vezető vállalat számára, mégis egyre kevesebben gondolják úgy a legnagyobbak közül is, hogy érdemes továbbra is egyre nagyobb összegeket fektetniük a termékek, folyamatok és ügyfélkapcsolatok fejlesztésébe. Pedig az innováció diadalmenete az évtizedben egyértelmű: a leglátványosabban feltörekvő cégek azonosak a leginkább újdonságot mutató cégekkel. A formabontó, a termékeknél, az üzleti folyamatoknál és az ügyfélkapcsolatoknál radikálisan újat hozó cégek azok, amelyek a világgazdaságot próbára tevő hitelválság idején is pörögnek. De milyen oka lehet mégis egy menedzsernek arra, hogy éppen az innovációs kiadásokat kurtítsa meg?
A Boston Consulting Group (BCG) 2957 menedzser körében végzett idei felmérése a vállalati innovációról úgy találta, hogy bár azok többsége (66 százaléka) továbbra is a legfontosabb szempontnak tartja, illetve a vállalat első három legfontosabb tevékenysége közé sorolja az innovációt, harmadik éve mégis folyamatosan csökken azok aránya, akik a következő évben emelni vagy jelentős mértékben (azaz több mint tíz százalékkal) tervezik emelni cégük innovációs kiadásait. A vállalatok kétharmada így is növeli újító célú beruházásait 2009-ben, egyharmaduk (29 százalék) pedig tíz százaléknál nagyobb mértékben.
Pedig immár második éve a menedzserek kevesebb mint fele elégedett az innovációs befektetés megtérülésével. Ráadásul az elnökök mellett az ügyvezető igazgatók azok, akik egy-egy cégen belül még a leginkább elégedettek, részben talán azért, mert közvetlen hatásuk és rálátásuk van az innováció folyamatára, részben pedig azért, mert az ügyvezető az, aki az innováció legnagyobb hajtóereje a cégnél.
Ha az ő lelkesedése kifúj, a vállalat nemigen tud előrelépni - derül ki a felmérésből. Szektorok szerint az idegenforgalmi, a gyógyszerészeti-biotechnológiai és az energetikai vállalatok voltak a legkevésbé elégedettek, míg az autógyártók csaknem fele, és - ez az idei legmagasabb érték - a szórakoztatóipari vezetők ötven százaléka volt megelégedve az innovációs beruházások megtérülésével.
A BCG kutatói úgy találták, az újító befektetésekkel elégedetlen vállalati vezetők valójában tisztában vannak az innovációra fordított pénz és erőfeszítés fontosságával, és az előttük álló akadályokat is tisztán látják, ez nem minden esetben jelenti azonban, hogy át is tudják lépni azokat - annak ellenére, hogy a legtöbb megnevezett nehézség tipikusan olyasmi, amelyre a menedzsernek közvetlen hatása van. A sikeres újításban elsősorban az időigényes innovációs folyamatot jelölték meg a válaszadók. A következő nagy akadály a kockázatkerülő vállalati kultúra. A jó ötletek hiánya a cégek mindössze ötödénél merült fel - a legtöbb vállalat tele van "nyerő", új ötletekkel. Gyakran azonban nem tudja eldönteni a menedzsment, hogy a felmerült ötlettömegből hogyan válassza ki a legpiacképesebbeket. A vállalaton belüli összehangolt működés is sok vezető szerint a sikeres újítások útjában áll, és a vásárlók igényeinek ismerete is sokak szerint hiányos.
Az innovációt a többség tehát továbbra is kulcsfogalomnak tartja, amelynek oka a legradikálisabban újító cégek látványos sikere. A BCG elemzői azonban úgy találják, gyakran nincs meg a vállalatokban a megfelelő motiváció. Azaz - több más hiányosság mellett - a cégek nem az "új világok meghódítására", azaz valódi újdonságok megteremtésére és újabb vevőkör megnyerésére törekszenek, hanem a már meglévő ügyfélkört akarják nagyobb mértékű fogyasztásra késztetni: megújuló termékeikből és szolgáltatásaikból. Még ha mérési hibáról vagy az új ötletek tömegének értékeléséről van is szó, a menedzser dolga az, hogy megbízhatóan növelje a befektetők pénzét, ha tehát az innovációban csalódik - kulcsfogalom ide vagy oda - az ügyvezető inkább az újításnál megbízhatóbb befektetést választ a vállalat számára.