BUX 142613.39 1,26 %
OTP 46420 2,36 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés

Innovációs csúcs a világ legolcsóbb autója

Egyszerűek, könnyen javíthatók, létrehozásuk mégis rendkívüli innovativitást igényel - ilyenek a népautók. Megalkotóik jutalma, hogy sok millió készül autóikból, amelyek a modern világ kultikus tárgyaivá emelkednek.

2008. január 27. vasárnap, 23:59

Google Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

André Citroën az első világháborúban a fronton harcolva azt tapasztalta, hogy a francia hadsereg muníciókészlete jócskán elmarad az ellenségé mögött. Úgy gondolta, a probléma megoldható azzal az új gyártási módszerrel, amelyet 1912-ben ismert meg az Egyesült Államokban, Henry Ford gyárainak meglátogatása során. A tervei alapján felépített lőszergyárban 1917-ben a termelés meghaladta a napi 50 ezer ágyúlövedéket, ami elképesztő eredmény volt. Így jutott el a népautó gyártásának alapja, a futószalag alkalmazása Európába. Citroën Ford példáját követve a háború után megkezdte saját népautója gyártását, forradalmat indítva el azzal, hogy első autója fémkarosszériával, négy gumiabronccsal ellátott sajtolt lemez keréktárcsával, pótkerékkel, két fényszóróval és elektromos önindítóval készült. A Citroën vezette be haszonjárműveiben az elsőkerék-hajtást, amit a hatvanas évek elején a Rover Mini tett a nagy tömegben gyártott személyautók egyik standardjává.
Ha nem jön a második világháború, már 1939-ben megjelent volna az utakon a később legendássá vált Citroën 2CV, a Kacsa, amely tiszta acél, önhordó karosszériával, gumipatkókra szerelt motorral, független első- és hátsókerék-felfüggesztéssel rendelkezett. Ez tette lehetővé, hogy - szemben minden keréken járó elődjével - úgy közlekedjen a vidéki földutakon, hogy a hátsó ülésen lévő tojások nem törtek össze. A Kacsa a világ egyik legolcsóbb autója volt: egy VW Bogár áráért például két 2CV-t lehetett kapni. Az 1990-ig gyártott autóból 9 millió készült.
Mivel Európán kívül meghódította Amerikát is, a Volkswagen Bogár lett az elmúlt évszázad legnagyobb darabszámban gyártott autója, 22 millió készült belőle. Története azzal az újítással kezdődött, hogy prototípusait állami támogatással gyártották le. A Bogár őse 1936-ra készült el. Az alacsony árra való törekvés miatt minden kényelmi funkció kimaradt az autóból, például mérőléccel lehetett információt szerezni a benzintank telítettségéről, az irányjelzésre pedig egy kézzel mozgatható kar szolgált. A fűtés 1947 után jelent meg az autóban, és elkezdték könnyűfémből készíteni a fontosabb elemeket: elsőként a váltóházat, majd a motort csomagolták ilyen ötvözetbe.
A fokozatos újítások nyomán 1967-ben jelent meg a ma ismert Bogárhoz leginkább hasonlító modell és a Volkswagen a marketing megújításának jegyében ekkor kezdte használni a Bogár nevet. Ezt egyébként egy amerikai újságíró említette először a New York Timesban a harmincas években megjelent cikkében. A XX. század legsikeresebb népautója 1972-ben előzte meg a Ford T modelljét az egy típusból eladott járművek darabszámát tekintve. A mexikói Pueblában az új évezred első éveiig gyártották a Bogarat.
Hárommillió darab készült a Trabantból, a szocialista országok népautójából. Jellemző, hogy e típus leginnovatívabb változata nem került az utakra. A hatvanas évek végén a 601 jelű modell utódjának szánták a 603-ast, amely megtartotta volna az elsőkerék-hajtást, illetve a műgyantából és gyapothulladékból komposztált duroplaszt karosszériát, de teljesen átrajzolt, ferde hátú karosszériát és forgódugattyús Wankel-motort kapott volna - derül ki a Trabant-klub összeállításából. Utóbbit az NSU adta volna, ám az együttműködés a hidegháború áldozata lett: a nyugatnémet gyár visszavonta a motor felhasználási licencét. Mivel különböző okok miatt sem a Skodától, sem a Wartburgtól nem tudtak megfelelő erőforrást szerezni, végül ejtették a korszerűsítést, annak ellenére, hogy a 601-es gyártásához használatos szerszámgépek jó része a 603-ashoz is jó lett volna. Azóta is tartja magát azonban a pletyka, hogy a 603-as Trabant koncepcióját felhasználták a Volkswagen Golf megalkotásához. Január elején mutatták be az indiai Tata autógyár népautóját, a Nanót, a világ legolcsóbb - a gyárkapuban 2500 dollárba kerülő - autóját. A Nano megalkotása egy üres papírlappal kezdődött. Erre a Tatánál és a cég beszállítóinál dolgozó mérnökök, gyártástechnikusok, közgazdászok, értékesítők felírták ötleteiket, amelyekkel szerintük elérhető a lehetetlennek tűnő költségcsökkentés.
Az ötletelés egyik első eredményeként lett az autó farmotoros. Ezzel ugyanis a súlypontja hátra került, így a kormányrendszerre kisebb terhelés jut, ezért gyengébb anyagból is elkészíthető. Az alkatrészek számát úgy csökkentették, hogy minden darabnak több funkciója van, például a hátsó ülés állítására szolgáló alkatrész egyben annak tartóeleme is. A kasztni legnagyobb része szimpla fémlemez, a lökhárítók csak 2,5 milliméter vastagok, szemben például a Tata Indica modelljén alkalmazott 3 milliméteres ütközőkkel.
Tovább faragta a kiadásokat, hogy a fejlesztés gyakorlatilag Indiában folyt, például a motorvezérlésért felelős Bosch is ottani központjával végeztette el a munkát. Ebben a folyamatban részt vettek a beszállítók is, így a Nano gyártásának első pillanatától 97 százalékban helyi alkatrészekből készül. Eközben egyszerűsítették a logisztikai rendszert: a 600 beszállítóval indult projekt végére mindössze 100 ilyen partner maradt.
A gyártástechnológia mellett megújították a termelési láncot is, például a beszállítók fele a Tata 350 hektáros ipari parkjába települt. Éves szerződések helyett hosszú távú megállapodásokat kötöttek velük, a gyártó milliós nagyságrendű részegység megvásárlására vállalt garanciát. Az első Nano-gyárban évi 350 ezer autót fognak gyártani, de három továbbit építenek India különböző részein, hogy elérjék a milliós nagyságrendű éves értékesítési célt. Ezzel a szórással jelentős megtakarítást érhetnek el a szállításban és a raktározásban, illetve - ez az innováció következő szintje - kihasználhatják a különböző indiai szövetségi államok adókedvezményeit.
A Tata legfőbb gondja rövid távon az, hogy minden beszállítója talpon maradjon és végezze a dolgát, illetve hogy a selejtes alkatrészek arányát minimálisra szorítsák, mivel a garanciális költségeket is le akarják faragni a cég más autóinál tapasztaltakhoz képest. Hosszabb távon minden a piaci fogadtatáson múlik: a profitráta hajszálvékony a Nanón mind a Tatánál, mind beszállítóinál, úgyhogy csak irdatlan mennyiség eladása esetén tudnak pénzt keresni a fapados autón.

Komócsin Sándor
Komócsin Sándor

Ez is érdekelhet