Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Meglepődve tapasztalta Miguel Mendonca, a World Future Council szakértője, hogy azon egy év alatt, amelyet az úgynevezett betáplálási tarifa (feed-in tariff, FIT) hatásainak kutatására és az ezzel kapcsolatos tanulmányok írására szánt, milyen kevés emberrel találkozott, aki tudta volna, miről is van szó. Pedig nagyon úgy tűnik, ez a tarifa az energiahordozó-váltás eddigi leghatásosabb állami ösztönzője, az utóbbi évek legjelentősebb újítása e téren.
Az eljárás lényege a következő: a FIT keretében előírják az energiaszolgáltatóknak, hogy megújuló forrásból származó energiát is vásárolniuk kell. A nyereséges működés érdekében ennek tarifáját az energiatermelés technológiájától függő mértékben garantálják, akár húsz évre előre. További előnye a rendszernek, hogy a tarifa fokozatosan csökken: ezzel egyrészt a minél gyorsabb befektetésre, átállásra ösztönzik a szolgáltatókat, másrészt innovációra a gyártókat, mivel ha javítani tudják technológiájuk - például napelemeik - energiatermelési hatékonyságát, akkor az az alacsonyabb tarifa mellett is a korábbival megegyező profitot hoz. A garantált tarifa által keletkezett pluszköltséget azután a végfogyasztói díjakban szétosztják a felhasználók között, ami nem jelent jelentős drágulást - Németországban például háztartásonként átlag havi 1,8 dollárral kerül többe emiatt az energia. A módszer - leszámítva azt az előnyt, amit a százmillió tonnás nagyságrendű szén-dioxid-kibocsátás elkerülése nyújt - az új technológiák alkalmazásának ösztönzésével a munkahelyek százezreinek megteremtését segíti elő az alternatívenergia-iparban - ezzel a költségeket végül is megfizető lakosságnak is érdekévé teszi, hogy vállalja a zöld energia terjedésének árát. Mindezek nyomán az a kérdés, miért nem alkalmazza a világon sokkal több kormány ezt a módszert. A válasz abban keresendő, hogy a hagyományos energiahordozókhoz kapcsolódó gazdaság igen mély gyökereket eresztett. Először is rengeteg munkahelyet teremt, másodszor a kitermelés, a szállítás és az értékesítés infrastruktúrája kiépített, harmadszor az olaj- és gázipar cégeinek politikai befolyása, lobbiképessége legendásan erős.
