Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Ön és testvére, Doron, Németországban születtek és nevelkedtek. Honnan jött az ötlet, hogy Magyarországon hozzanak létre ingatlanközvetítő hálózatot?
– A kilencvenes évek második felében több külföldi befektető is érdeklődött a kelet-közép-európai régió, köztük Magyarország lakáspiaca iránt. A testvérem és én felvettük a kapcsolatot a beruházókkal, míg két magyar partnerünk helyismeretével segítette a befektetőket. Tulajdonképpen befektetési tanácsokat adtunk, közvetítői szolgáltatásokat nyújtottunk az izraeli beruházóknak. Néhány évvel később lecsengett a nagy befektetési hullám és már kevesebb új beruházó érkezett. Mi azonban ekkorra már Magyarországra költöztünk, s mert megtetszett az ország és az emberek, új lehetőségek után néztünk. Úgy láttuk, a lakossági ingatlanközvetítői piac rendkívül szétaprózott, akkor még ugyanis egyetlen nagyobb, meghatározó hálózat sem működött ebben a szegmensben. Ezért arra gondoltunk, be lehetne vezetni a magyar piacra egy olyan üzleti modellt, ami a nyugat-európai országokban már bevált. Ez volt a franchise-rendszerben működő ingatlanközvetítő hálózat.
– A franchise-rendszer ugyan már akkor sem volt ismeretlen Magyarországon, hiszen például több gyorsétterem is ilyen formában működött/működik, ám az ingatlanközvetítők körében ez a megoldás még újdonságnak számított. Milyen volt a fogadtatás?
– A Duna House három saját irodával rendelkezett, amikor 2003 tavaszán megnyílt az első két franchise-rendszerben üzemelő iroda, tehát az új tagok már egy működő modellhez csatlakoztak, úgy, hogy láthatták annak minden lehetséges előnyét a gyakorlatban is. A fogadtatás ennek köszönhetően kedvező volt, az év végén már 9 egységből állt a hálózat, egy évvel később, 2004 végén pedig 25 iroda működött a Duna House égisze alatt. A hálózat egyébként nagyjából ekkor érte el a „kritikus tömeget”, vagyis azt a méretet, aminek láttán az új irodák már sokkal könnyebben csatlakoztak a rendszerhez. Ennek megfelelően egy évvel később, 2005 végén a hálózat már 43 tagból állt, az idei évet pedig 63 működő irodával zárjuk, amiből 14 a saját tulajdonunkban lévő. Terveink szerint öt éven belül 250-300 irodából áll majd a Duna House hálózata, amely Budapest telítődése miatt egyre inkább a vidéki városokra koncentrál, vagyis új irodáinkat elsősorban a fővároson kívül nyitjuk meg. A hálózat kiépítése tehát meglehetősen gyorsan megy, s az új tagok mellett új tevékenységekkel is bővült a rendszer. Ilyen új szolgáltatás például a beruházóknak kínált projektmarketing, valamint a hiteltanácsadás és a biztosításközvetítés.
– Mennyire volt nehéz jó ingatlanszakembereket találni? Mi, magyarok, inkább tartjuk magunkat „kreatívnak”, mint szorgalmasnak.
– Ez a mentalitás sajnos megtalálható az ingatlanközvetítők között is, ami nem tesz jót a szakma megbecsülésének. Szerencsére azonban ez nem általános. A kisebb irodák között is vannak olyanok, amelyek nem rövid távra terveznek, keményen dolgoznak, s fontos számukra, hogy milyen véleménnyel távoznak tőlük ügyfeleik. A vezető pozícióban lévő menedzserekkel egyébként legtöbbször nincs semmi probléma, bár az is igaz, hogy ők kevesen vannak, tehát lehet válogatni a jelentkezők közül. Hiányosságok inkább az értékesítők felkészültségében és hozzáállásában van, de ma már több szakmai képzés is elérhető, így ezen lehet segíteni. A legnagyobb gondnak nem is ezt, hanem azt érzem, hogy a magyarok jelentős részéből hiányzik a vállalkozó szellem. Inkább megelégednek egy kisebb, de biztos fizetéssel, mint hogy belekezdjenek valami újba, ami ugyan kockázattal jár, de akár háromszor többet is kereshetnének, mint korábban.
– Az elmúlt egy évben visszaesett a kereslet a lakások iránt, s a várakozások szerint egy ideig nem is várható érdemi változás ezen a téren. Mire számíthatnak az ingatlanközvetítők az elkövetkező években?
– A forgalom csökkenéséből véleményem szerint még profitálhatnak is a közvetítők. Amíg ugyanis pörgött a piac és a lakásokat gyakran még a tervezőasztalról elkapkodták a vevők, addig a fejlesztőknek nem igazán volt szükségük a közvetítőkre. Sok beruházó nem is vett igénybe ilyen szolgáltatást, inkább maguk végezték az értékesítést. A jelenlegi piaci helyzet mellett azonban a beruházók már rászorulnak a szakemberek segítségére, így a közvetítők olyan területeken és olyan cégeknél is megjelenhetnek, ahol eddig nem. Az új lakásokénál jóval nagyobb piacot jelentő használtak esetében a forgalom csökkenése ugyan érzékenyebben érinthetné a szakmát, Magyarországon azonban folyamatosan nő azon ügyletek száma, amelyeknél igénybe veszik ingatlanközvetítő segítségét. Ma Magyarországon mindössze az ügyletek 25-30 százalékánál működik közre közvetítő, míg ez az arány Nyugat-Európában 75-80 százalék körül van, vagyis bőven van még hová fejlődnie a magyar piacnak. Éppen ezért egyébként komolyabb versenyre egyelőre nem is lehet számítani a közvetítők között, hiszen néhány évig még olyan komoly fejlődési potenciállal rendelkeznek a piaci szereplők, hogy nem kell egymás rovására növelniük részesedésüket.
