Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A magyar földpiac egyik sajátossága, hogy a bérelt területek aránya folyamatosan növekszik. Tóth Erzsébet, az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) osztályvezetője szerint a földbérlet iránti kereslet élénkülése különösen az uniós csatlakozás előtt volt tapasztalható. Míg például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 2000-ben a bérelt területek aránya mindössze 20 százalékot tett ki, addig az elmúlt évre a bérbe vett földhányad ennek duplájára, 40 százalékra emelkedett. Az ország megyéire összességében egyébként jellemző, hogy az elmúlt években nőtt a bérletek aránya, s csupán Csongrád és Somogy megyében nőtt a saját területek aránya. A szakember szerint az, hogy emelkedik a bérbe adott földterületek aránya, egyrészt a korábbi évek gazdálkodói kudarcaival, másrészt a szükséges tőke hiányával magyarázható. Ugyanakkor a földbérlet iránti kereslet növekedésének okai közé sorolható a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program támogatása is.
A bérleménykereslet növekedésének eredményeként az elmúlt években nagyszámú szerződésmegújításra is sor került, amit a termelés kedvező finanszírozása, valamint az öt éven felüli időtartamra kötött bérleti szerződések adómentessége is ösztönzött. Ezeknél a szerződésmódosításoknál egyrészt a korábbi egy-két éves futamidőt hosszabbították meg öt évre vagy annál hosszabb időre szólóra, másrészt a bérleti díjat növelték, némely esetben jelentős mértékben. Az AKI felmérése szerint előfordultak szerződésbontások is: vagy a bérletidíj-fizetés vagy a terület megművelésének elmaradása, esetleg éppen a bérleti díj felemelése miatt. A földtulajdonosok ugyanis a haszonbérlőnek járó földalapú támogatásra vagy annak bizonyos hányadára igényt tartanak.
Elég az állami támogatás
Ami a hazai bérleti díjakat illeti, az egyes régiók földhaszonbérleti díjai között nem annyira számottevőek a különbségek, mint a földárakban – például az országos értéknél valamivel alacsonyabbak Bács-Kiskun és Nógrád megyékben és magasabbak Fejér megyében. A díj alakulását jelentősen befolyásolják a bérlőt megillető földalapú támogatások, amelyek a díjak mértékét mindig fölfelé viszik. A jelenlegi gyakorlat szerint a bérbeadók általában a támogatások 40-50 százalékát maguknak kérik, amit be is építenek a bérleti díjba. Gyakori azonban, hogy a földtulajdonos a bérleti díj helyett a teljes állami támogatást kéri el a haszonbérlőtől.
Átállnak a fix összegre
A bérleti díjak meghatározása egyébként többféle módon történhet. Általános gyakorlat, hogy egységnyi kilogramm étkezési búza/aranykorona/év mértékegységben határozzák meg. Ebben az esetben a búza nyár közepi tőzsdei árát veszik figyelembe. (A régebben kötött szerződésekben még gyakran a búza állami garantált ára alapján számolták ki a díj összegét.) Az elmúlt esztendőtől a garantált ár helyett az intervenciós felvásárlási árat kellene figyelembe venni, ezt azonban a bérlők többsége nem hajlandó elfogadni. Így az utóbbi időben megkötött szerződésekre jellemző, hogy a bérleti díjat egyéves időszakra, fix összegben határozzák meg, forint/hektár mértékegységben és ezt az összeget évente emelik az infláció mértékével. Tóth Erzsébet elmondta: a bérleti díjak napjainkra – átlagos minőségű föld esetén – 500–700 forint/aranykorona/év (25–30 kilogramm búza/aranykorona/év) körül alakultak, jó minőségű földek esetén azonban a díj mértéke eléri az évi 1000–1200 forint/aranykorona értéket is, a gyengébb minőségű föld esetén pedig az évi 400–500 forint/aranykorona díj az általános. A szakember ugyanakkor hozzáfűzi: a jobb minőségű földek esetében (akár aranykorona-értéküktől függetlenül) hosszabb idejű haszonbérleti szerződéskor a bérleti díjak magasabbak.
Külföldi vagy? Fizess!
A tanulmány szerint a bérleti díjak nagyságában, illetve a bérleti feltételekben nem tapasztalhatók jelentős különbségek a jogi és a magánszemélyekkel kötött bérleti szerződések között. Van ugyan néhány (Nógrád, Tolna) megye, ahol előnynek tartják, ha kisebb területet magánszemély vesz bérbe: ők ugyanis a vállalkozásoknál általában rugalmasabbak, könnyebben alkalmazkodnak a szerződési feltételekhez, „megfoghatóbbak”. Ugyanakkor a nagyobb területeket a tulajdonosok szívesebben adják bérbe gazdálkodó szervezeteknek. Ilyen például Zala megye, ahol jellemzően inkább az átalakult szövetkezetek, gazdasági társaságok mint legfőbb bérlők diktálják a bérleti szerződések feltételeit. Ha a megyéket a bérleti díj mértéke szerint nézzük, kiderül: Vas megyében a külföldi érdekeltségű és az újonnan alakult hazai gazdasági társaságok magasabb bérleti díjat fizetnek, mint a szövetkezetek, míg Baranyában az egyéni gazdálkodók fizetnek magasabb bérleti díjat. Tolna megyében viszont – ahol túlnyomórészt az átalakult szövetkezetek és gazdasági társaságok bérlik a földeket – a nyugdíjas bérbeadóknak a bérleti díjon felül gyakran még terményt is juttatnak. Összességében Tóth Erzsébet szerint elmondható: a bérleti díjak között egy-egy megye területén belül jellemzően nincsenek túl nagy eltérések, kivételt képeznek az osztrák határhoz közel eső területek. A nyugat-dunántúli régió megyéiben a külföldi bérlők (akár magánszemélyek, akár külföldi érdekeltségű társaságok) jóval magasabb, két-háromszoros bérleti díjat fizetnek, mint a belföldiek.
