Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Budapest mellett 80 fővárosi agglomerációs települést (például Budaörsöt, Budakeszit, Budakalászt, Törökbálintot, Solymárt, Ürömöt, Vácot, Dunakeszit, Dunabogdányt, Szigetszentmiklóst és Tökölt) érint a február 15-e óta parlamenti vitán lévő budapesti agglomerációs törvényjavaslat. A Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal által előterjesztett jogszabály az országos területrendezési tervre alapozva hosszú távra szólóan tartalmazza az országos és térségi jelentőségű közlekedési és közműhálózatok helyét, az urbanizált, a mezőgazdasági, illetve a természeti területek rendszerét, valamint a területek használatának átfogó, a településrendezési tervekben érvényesítendő szabályozását – mondta lapunknak Tompai Géza, a hivatal főosztályvezetője. A törvényjavaslat fontos sajátossága, hogy egyrészt keretjellegű, tehát nem tartalmaz telekhatár pontosságú meghatározásokat, másrészt csak térségi jelentőségű elemek szerepelnek benne, a többit a települések, Budapest, valamint a fővárosi kerületek településrendezési tervei tartalmazzák. A műszaki infrastruktúrára vonatkozó szabályozás is csak az országos és térségi jelentőségű utak, közművek, nagyobb egyedi építmények nyomvonalát, illetve sávját jelöli ki.
A térségi területfelhasználásra vonatkozó szabályozás – amely 9 térségi területfelhasználási kategóriát állított fel, s továbbá 10 tematikus térségi övezetet jelöl ki – meghatározza a felhasználásukra vonatkozó szabályokat, ugyanakkor a településrendezési tervek számára is megfogalmaz hosszabb távra szóló előírásokat. Ilyen rendelkezés például, hogy egy adott térségi területfelhasználási kategórián belül milyen települési területfelhasználási egységeket lehet kijelölni. A törvényjavaslat előírásaiból tehát konkrét telekre nézve építési jog nem keletkezik és nem szűnik meg, hiszen azok elsősorban a települési önkormányzatok számára jelentenek kötelezettséget, vagyis ezen előírásokkal összhangban kell a térségben lévő településeknek meghatározniuk a területfelhasználásra, az építésre és létesítésre vonatkozó helyi szabályokat. Tompai ugyanakkor hozzátette: a javaslat a már elfogadott településrendezési tervekben foglaltakat maximális mértékben figyelembe vette és az azokban szereplő területek visszaminősítésére nem tesz javaslatot. Szabályai tehát már megszerzett jogokat nem érintenek, csak a jövőre nézve jelentenek korlátot például abban, hogy bizonyos térségekben tiltják újabb, beépítésre szánt területek (például erdők, mezőgazdasági művelésű földek) kijelölését.
Ezek azok a területek, amelyek hosszabb távon sem válhatnak települési területté, speciális rendezési szabályozást igényelnek a földrészletek elaprózódásának, a beépítés sűrűsödésének elkerülése, a mezőgazdasági hasznosítási jelleg fenntartása érdekében. A jogszabály ezen – alapvetően termelési célú – területeken a beépítésnek állít korlátokat azzal a rendelkezéssel, hogy az ilyen területet beépítésre szánt területté minősíteni nem szabad. A Budapest körüli nagy kiterjedésű erdőgazdálkodási és mezőgazdasági területeket ugyanis zöldövezetté nyilvánítanák, amely, ha nem is összefüggően, de zöld gyűrűként venné körül a fővárost. A javaslat szerint ez a kiterjedt zöldfelület, amelybe például a pilisi erdőségek is beletartoznak, kötné össze Budapestet agglomerációja településeivel. Ezt érintetlenül kell hagyni: ezeken a területeken a beépítettség a jövőben nem haladhatja meg az összterület 10 százalékát. A törvényjavaslat készítői emellett a nagyobb városi parkok, például a Margitsziget, a Nép- és Városliget esetében is fokozottabb védelmet javasolnak.
Az agglomeráció térségének sajátos problémája a főosztályvezető szerint az 1960–70-es években kialakított zártkertek területrendezésének kérdése. A tervjavaslat azokat a hasonló művelésű területeket, amelyek kapcsolódnak a település beépítésre szánt területeihez, műszaki infrastruktúrával ellátottak vagy elláthatók és amelyek belterületi felhasználását a törvényjavaslat készítését megelőző egyeztetés során az adott települési önkormányzat is támogatta, települési területként rögzíti, tehát nem akadályozza azok belterületbe vonását. A jogszabálytervezet a települések számára konkrét előírásokat is tartalmaz. Ilyen például az a minden érintett város, község számára betartandó előírás, miszerint saját közigazgatási határától 200 méteren belül nem engedélyezhet beépítést, valamint az, hogy a nagy zöldfelülettel rendelkezők esetében a lakóövezetekben legfeljebb 30 százalékos lehet a beépíthetőség.
A jogszabálytervezet a fokozott védelem mellett számol a térségben elengedhetetlen infrastrukturális beruházásokkal, például az utakkal. Ilyen tervezett fejlesztés az M0-s gyorsforgalmi út nyugati részének megépítése, amely Újpesttől a III. kerületen át Biatorbágyig húzódna és természetvédelmi területet is érintene. Ugyanakkor az útfejlesztési program részeként a XVII. kerület és Nagytarcsa közötti részen összekötnék az M0-st az M3-as autópályával is, de szerepel a tervezetben az M4-es gyorsforgalmi út Vecsés, Üllő és Gyömrő térségében, valamint az M2-es főút Váctól az országhatárig való kiépítése. Az útfejlesztések mellett több jelentős beruházás is olvasható a törvénytervezetben. Ilyenek a Ferihegyi repülőtér további bővítése, két új, fővároson kívüli Duna-híd felépítése vagy a Kelenföldi pályaudvar nagyszabású fejlesztése.
A törvényjavaslat általános vitája még tart és Tompai Géza szerint a módosító indítványok nagy része várhatóan arra irányul majd, hogy az egyeztetés és tervezés lezárása, valamint a törvény kihirdetése közötti időszakban (amikor a terven már nem lehet változtatni, de még nincs hatályban) meghozott önkormányzati településrendezési döntéseket is figyelembe lehessen még venni. Áprilisra tervezett elfogadásával három törvényi szintű területrendezési terve lesz az országnak: a már elfogadott balatoni, az országos területrendezési terv, valamint a budapesti agglomerációt érintő.
