Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Bár az építési törvény már 1998-ban életbe lépett, ennek ellenére még mindig mintegy 700 településnek nincs semmiféle rendezési terve, egy másik jelentős csoportnak, közel 1300 városnak és községnek pedig csak a régi előírásoknak (OÉSZ) megfelelő, elavult helyi tervei vannak. Pedig országos érdek, hogy lehetőleg minden hazai település élhessen az uniós csatlakozás nyújtotta előnyökkel, illetve a fejlesztési támogatások igénylésének lehetőségével. S bár a szakemberek szerint az 1998-tól hatályos építési törvény korszerű és előremutató volt, egyes elemeinek az azóta megváltozott társadalmi-gazdasági feltételekhez igazítása mára elengedhetetlenné vált.
A mostani törvénymódosítás az építésügy központi szakmai irányítási és ellenőrzési feladatainak egységes, összehangolt ellátását, az építésügyi hatósági rendszer és az építésfelügyelet hatékonyabb, gördülékenyebb működését, az Európai Unióhoz történő csatlakozásból adódó jogharmonizációt, valamint az egyéb törvényi célok érvényesülését szolgálja. A törvénymódosítás előkészítése már szeptemberre lezajlott, az elkövetkező hetekben a szakmai egyeztetések utolsó mozzanatai folynak.
A hamarosan a kormány elé kerülő törvénytervezet legfontosabb változásai megerősítik a települések helyi építési szabályzatainak törvényességi garanciáit. Erre a szakemberek szerint azért van szükség, mert a jelenlegi szabályok szerint a helyhatóságok feladatkörébe tartozó helyi építési szabályzat és szabályozási terv annak önkormányzati rendelettel való elfogadása után hatályossá válik. Amennyiben ezt követően a közigazgatási hivatal törvényességi felülvizsgálata során a rendeletet jogszabálysértőnek tartja, az Alkotmánybírósághoz fordulhat a jogsértés megállapításáért. Ám ez a gyakorlat – az eddigi tapasztalatok legalább is ezt mutatják – az ügyek súlyához és tartalmához képest nem elég hatékony. Amíg ugyanis az Alkotmánybíróság megsemmisíti a törvénysértő helyi építési szabályzatról, szabályozási tervről szóló önkormányzati rendeletet, jogerős építési engedélyek alapján épített házak sokaságát vehetik használatba építtetőik.
Vagyis a jelenlegi törvényességi ellenőrzési rendszer nem alkalmas a „jogorvoslatra”, s ugyanakkor egy jogszabálysértő helyi építési szabályzat vagy szabályozási terv alapján megvalósult beruházás hosszú időre rányomja bélyegét az adott településre – vonták le a következtetést a törvényalkotók, s ennek figyelembevételével dolgozták ki a módosító javaslatot. Lényege, hogy a képviselő-testületek által kidolgoztatott és elfogadott településrendezési tervek, helyi építési szabályzatok hatályba lépését a jövőben megelőzi majd a törvényességi ellenőrzés. Így – a képviselő-testületek döntési jogát nem sértve – megelőzhető, hogy az esetleg törvénysértő településrendezési terv alapján, jogszerűen jöjjön létre szabálytalan területhasználat, épüljenek fel szabálytalan építmények. Ugyanakkor ily módon biztosítható lesz az az elv is, miszerint: a településrendezés során – a jogos magánérdekre tekintettel – biztosítani kell a terület közérdeknek megfelelő felhasználását.
A másik jelentős változás, hogy a településrendezéssel kapcsolatos kártalanítási eljárás a mostaninál gördülékenyebb lesz, vagyis amennyiben a tervezetet elfogadják, a kártalanítási eljárás a kisajátításhoz hasonlóan a jelenleg kétlépcsős (első és másodfokú) közigazgatási eljárás egylépcsős lesz. Emellett új javaslatként szerepel a tervezetben, hogy a jövőben az építészeti igényesség követelményei nagyobb hangsúlyt kapjanak a hatósági engedélyek kiadásakor. A jelenleg hatályos törvényhez képest az új szabályozás meghatározná, hogy milyen terveket mely feltételek mellett kell a tervtanácshoz benyújtani, és miként lehet a tervtanácsi állásfoglalásokat hatékonyabban érvényesíteni az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokban.
A szakmaiság erősödése várható attól a módosítástól is, miszerint a tervezet az első fokú hatósági jogkört, az építésügyi hatósági feladatok ellátását az önkormányzatoktól független, önálló állami szakigazgatási szervekhez telepíti, megteremtve ezzel az egységes, szakszerű és befolyástól mentes hatósági tevékenység feltételeit. A jelenlegi építésügyi hatósági rendszer legfőbb problémája ugyanis az, hogy az állami és önkormányzati hatáskörök nem tisztázottak, azaz az építésügyi hatóság állami feladatait az önkormányzat jegyzője látja el. Az ebből eredően felmerülő összeférhetetlenségi kérdések nem megoldottak.
Ugyanakkor a jelenlegi, jelentősen széttagolt (különböző tárcák, hivatalok, szervek és szervezetek), valamint az állandóan változó székhelyű, meglehetősen nagy számú építésügyi hatóság esetében nem biztosítható egységes szakmai színvonal, egységes jogalkalmazás, ami az állampolgárokban gyakorta jogbizonytalanságot kelt. Ezért elengedhetetlen egy egységes, állandó székhelyű és illetékességű állami építésügyi hatósági rendszer kialakítása, melynek során a mostani, mintegy 560 kiemelt építésügyi hatóság száma a tervek szerint mintegy 180-ra csökken. Természetesen a tervezet biztosítja a helyhatóságok véleménynyilvánítását egyedi hatósági ügyekben, és megkíméli az ügyfeleket a felesleges utazgatástól: építkezéssel kapcsolatos kérelmeiket ugyanis továbbra is a települési önkormányzathoz kell majd benyújtani, akik az ügyiratot véleményükkel együtt továbbítják az építésügyi hatósághoz.
Az építésfelügyelet jelenlegi létszámával és szervezetével nem tudja betölteni azt a fontos szerepét, amit az építés minőségének követelménye indokol. A szakemberek összességében úgy ítélik meg: a módosítással egységes, az építésügyi hatóságtól független, megfelelő létszámú, az új anyagok, technológiák befogadására, alkalmazására felkészült, működőképes állami építésfelügyeleti rendszer jön létre, amely a szakszerűség erősödésével az építés és az épített környezet minőségének javítását szolgálja.
