Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A lakástámogatási rendszer stratégiai célja, hogy igazságos, arányos és fenntartható támogatással segítse, hogy Magyarországon is európai színvonalú, megfizethető lakáskínálat legyen, ugyanakkor a lakhatás feltételeinek javításával tegye jobbá az itt élők életminőségét – nyilatkozta lapunknak több ízben Csabai Lászlóné lakásügyi kormánymegbízott. Idén viszont nem indult el a korábban beharangozott vállalkozói bérlakásprogram, a hozzá kapcsolódó, májustól ígért lakbér-támogatási rendszert is elvetették, áprilistól pedig a nemzeti energiatakarékossági program végrehajtásának intenzitása is csökkent, majd május elején néhány részpályázata le is állt. Csupán a paneltömbök, valamint a termofor kémények felújítására írt ki a közelmúltban a Belügyminisztérium pályázatot. Az előbbire a korábban tervezett 2 milliárd forintnál jóval kisebb összeg, mintegy 550 millió forint, míg az egycsatornás kéményrekonstrukcióra 150 millió jut.
Az önkormányzati bérlakásállomány növelésének állami támogatására 2000. július 1-jétől van lehetőség. Az eltelt négy év alatt az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal (OLÉH) adatai szerint – az idén januárban odaítélt 9,3 milliárd forinttal együtt – erre a célra mintegy 63 milliárd forint vissza nem térítendő állami támogatást ítéltek oda, melynek segítségével összesen 12 824 új bérlakás felépítése, megvásárlása, illetve kialakítása valósulhat meg. A rendszer azonban túl drágának (számítások szerint évente 600-700 ezer forint lakásonként) bizonyult, ezért a kormány más módszert keresett a hazai bérlakásállomány növelésére. Ekkor merült fel vállalkozók bevonása a rendszerbe, melyhez újonnan kidolgozott lakbértámogatás társult volna. Mivel azonban ez is rendkívül költséges, egyelőre elvetették, így a többféle elképzelés közül a legműködőképesebb kidolgozása folyik, melyet legkorábban őszre ígérnek.
Csabai Lászlóné a bérlakás-támogatással kapcsolatban lapunkban elmondta: a bérlakásállomány növelésének több útja is lehetséges. Az egyik például, hogy a helyhatóságok, nonprofit szervezetek a városokban lévő kihasználatlan ingatlanokat (megszűnt bölcsőde- és óvodaépületek, laktanyák) alakítják át lakásokká. Ehhez nem járulna állami támogatás, viszont kedvezményes hitelkonstrukciókat dolgoznának ki, melyek segítenék a hasonló beruházásokat. A másik, továbbgondolásra érdemes javaslatnak tartja, hogy a magántulajdonosokat adócsökkentéssel ösztönözné a kormány lakóingatlanjaik bérbeadására, illetve a bérbeadás legalizálására. Mint mondja, a mostani bérbeadás után fizetendő 20 százalékos adót akár 5 százalékra is le lehetne vinni, ezzel el lehetne érni, hogy a jelenleg üresen álló több mint 200 ezer lakást (KSH-adat) is bérleményként hasznosítsák tulajdonosaik, a kiadott lakások után jelenleg nem adózók pedig az adófizetők táborába kerüljenek. A harmadik út szerinte a bérlők rászorultsági alapon való támogatása lehetne. Ilyen lehetőség egyébként 2004. január 1-jétől a lakhatási támogatások között szerepel, minimális értéke 2500 forint, a maximum pedig 15–20 ezer forintig is felmehet. Az állam ebből 90 százalékkal veszi ki a részét, míg a fennmaradó 10 százalékot az önkormányzatok költségvetéséből kell fedezni. Ezt a lakásfenntartási támogatást lenne célszerű kiegészíteni egy úgynevezett lakbérjeggyel a kifejezetten rászorulók részére. Ennek összege, tekintetbe véve a mostani, átlag 50 ezer forintos lakásbérleti díjakat – szociális helyzettől függően –, havi 5–20 ezer forintot tenne ki, ami segítené a családokat, ugyanakkor ösztönözné is őket lakásproblémájuk megoldására. Az új és használt lakásoknál egyaránt felhasználható, a család szociális körülményeit figyelembe vevő lakbérjegy bevezetéséhez 15-20 milliárd forintra lenne tartósan szükség – Csabai Lászlóné szerint.
