Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Míg négy-öt éve élénk forgalom volt tapasztalható, napjainkban inkább a jelentős túlkínálat és a visszafogott kereslet jellemzi a lakásbérleti piacot. A kínálat minden lakáskategóriában bőséges, a bérleti díjak stagnálnak. A jelentősen visszaesett hazai bérlői érdeklődés többnyire az olcsóbb díjú, míg a külföldieké a nívós belvárosi és bel-budai lakóingatlanok felé irányul. A megkérdezett ingatlanközvetítők, -forgalmazók szerint drasztikus változásokra az elkövetkező egy évben az ingatlanpiac ezen szegmensében sem lehet számítani.
A kilencvenes évek második felétől erősödött a kereslet a bérlakások iránt. Ennek oka, hogy ekkortájt számos, a fővárosban és környékén megtelepedő külföldi cég keresett vezető beosztású alkalmazottainak hosszabb távra bérelhető társasházi lakást, cégének irodaként használható zöldövezeti villát, nívósabb családi házat. Ugyanakkor a belső kerületi garzonok, panel lakóingatlanok iránti érdeklődés is élénk volt: ez utóbbi, olcsóbb kategóriájú bérlemények a fővárosban tanuló diákoknak, fiatal családoknak jelentettek néhány évre lakhatási megoldást. A bővülő kereslet hatására ezekben az években, elsősorban Budapest belső kerületeinek üzleti negyedei szomszédságában, a kiemelt budai területeken, majd a fővárosi bérleti piacának szűkülésével az agglomerációban, elsősorban is Budaörsön, mind többen vásároltak bérbeadás céljára új vagy néhány éve épült igényes ingatlant.
A bérlői igények ezekben az években éppúgy széles skálán mozogtak, mint a bérleti díjak. A jelentős világcégek vezető munkatársai főleg a rózsadombi, szabadság-hegyi luxusrezidenciákat részesítették előnyben, melyekért gyakran az egymillió forint fölötti havi díjat (plusz rezsit) is megfizették. Ezen ingatlanok esetében elvárás volt, hogy új, önálló, panorámás és minimum 300–500 négyzetméter alapterületű, legalább 5 hálós legyen. Valamivel szerényebb igényekkel jelentkezett egy szintén külföldi bérlői kör (üzletembereket, külföldi cégek alkalmazottai), amely amellett, hogy szívesen választotta a főváros XII. kerülete mellett a II/A, a III. és a XI. kerületek zöldövezeti részeit, már nem feltétlenül igényelte a belső uszodát és a lakóépület különállósága sem szerepelt a legfőbb szempontjai között. A nagy kert, csend és zöldövezet, a nívós belső kialakítás, valamint az otthon megszokott kényelemhez szükséges szolgáltatások megléte azonban ebben az esetben is döntő volt, miként sokat nyomott a latban ezen bérlői rétegnél is a ház vagy lakás jó beosztása, nagy lakásban a legalább két hálószobánkénti külön fürdőszoba, valamint az, hogy vendégeik, üzleti partnereik fogadására, elszállásolására is legyen lehetőség. E lakóingatlanok havi bérleti díja rezsi nélkül 500 ezer és 1 millió forint között, míg a hasonlóan kiemelt zöldövezeti területeken lévő, nyolc-tíz éve épült házaké, társasházi lakásoké már ennél alacsonyabb sávban, 200–500 ezer forint között mozgott.
A hazai bérlők – legyen szó akár családról, diákról vagy egyedülállóról – többsége már ekkor is hajlandó volt az alacsonyabb bérleti díj ellenében kompromisszumot kötni: a fő szempontot albérlet vagy lakásbérlet keresésekor a munkahelytől, gyermekek esetén az iskolától való távolság, a lakás, lakásrész állapota, rezsiköltsége és nem utolsósorban a havi bérleti díj összege jelentette. Ebben a bérlői csoportban, illetve bérelhető ingatlankörben nagy szóródás volt tapasztalható: helytől, ingatlantípustól, minőségtől és mérettől függően 25 ezer és 150 ezer forint között szóródtak a havi bérleti díjak, emellett még fizetni kellett a lakás rezsijét is.
Az elmúlt évtized végéig pezsgő hazai lakásbérleti piac mára jórészt lecsendesedett, Kala Imréné, a Kala és Társa Ingatlaniroda társtulajdonosa szerint az éves forgalom az idén a négy évvel ezelőttinek csupán 50 százaléka körül lesz. Ennek az ingatlanforgalmazó szerint részint az az oka, hogy a Magyarországon letelepedett külföldi cégek többnyire telephelyvásárlással vagy hosszú távra szóló nívós iroda bérlésével, valamint magyar menedzsergárda alkalmazásával (akik saját otthonukban laknak) megoldották ezt a problémát, másrészt a hazai diákok, családok a kedvező kamatú hitellehetőséggel élve az elmúlt években inkább a lakásvásárlás, mintsem a bérlés mellett döntöttek. Mindez napjainkra jelentősen visszavetette a megkötött bérletek számát, s bár a lakásukat kiadni szándékozók nehezen akarnak a magas díjakból engedni, egy-két éve lassan szembesülnek azzal, hogy a gyér kereslet miatt nem vagy csak hosszú hónapok múlva talál bérlőre tulajdonuk. Ennek eredménye, hogy az utóbbi egy-két évben mind több, korábban bérbeadásra szánt ingatlant adnak el, a fővárosban éppúgy, mint az agglomerációban.
A jelenlegi piacot nézve Kaláné lapunknak elmondta: a négy éve folyamatosan csökkenő kereslet ellenére a nyár közeledtével cége tevékenységi területén, a budai oldalon nem állt le a forgalom, itt az idén is elsősorban a külföldiek keresik a bérbe vehető házakat, lakásokat. A külföldi családok esetében ugyanis a nyár a keresés ideje, mivel többnyire még a szabadság előtt igyekeznek lekötni a bérleményt. A német, francia, olasz, amerikai, svéd és pakisztáni ügyfelek egyébként különböző kategóriájú lakóingatlanokat keresnek: a multik felső vezetőinek területigénye változatlanul a Rózsadomb, Gellért- és Szabadság-hegy a már említett luxusszintű adottságokkal; ezek jelenlegi havi díja rezsi nélkül 6–8 ezer euró. A gyermekes külföldi családok körében az itteni angol, amerikai és francia iskolák környezete, vagyis a 2/A és a III. kerület szintén nívós, bútorozatlan családi házai a keresettek, melyekért havi 3–5 ezer eurót kell letenni, míg az egyedülálló külföldiek (többnyire fiatal banki alkalmazottak) a bel-budai, teljesen felújított, bútorozott társasházi lakásokat részesítik előnyben, 800–1000 eurós havi bérleti díjért.
A Belváros ugyan továbbra is favoritnak számít, az ingatlanszakember szerint azonban itt kevés a magas szinten, a külföldiek elvárásainak megfelelően teljesen felújított, kiadó lakás. Ez utóbbit alátámasztja Beák Attila, a Beák és Társa Kft. ügyvezetője is, aki az 1997–2000 közötti boom után szintén stagnáló forgalmat tapasztal. A VI., a VII., a VIII. és a IX. kerület főútvonalai mentén, ahol négyzetméterenként 1500 forintot kérnek havonta, bár visszafogottabban, ma is keresik a külföldiek, közte cégek is az akár irodának kiadó lakásokat, míg az egyetemek környéki utcákban az egyetemisták a kisebb garzonokat, lakrészeket. Ez utóbbiak havi díja rezsi nélkül 1000–1200 forint négyzetméterenként. Hasonló díjakkal kell kalkulálni a XI. és a XXII. kerületben is, ahol Zsidákovits Csaba, a Fok-Föld Ingatlaniroda társtulajdonosa kisebb élénkülést augusztus végére-szeptember elejére vár, amikor is a kollégiumhoz nem jutott diákok jelentkeznek majd a bérlői piacon. A magyar bérlők – állítása szerint – többnyire a 100 ezer forint alatti havi bérű ingatlanokat keresik, amiből sok van a piacon. Például bő a kínálat a Kelenföldi lakótelepen négyzetméterenként ezerforintos havi díjon, valamint a Bartók Béla úton és környékén 1000–1500 forintos négyzetméteráron kínált bérleményekből. Sasad a bérlemények tekintetében is drágább: az átlagos díjak 1200–1500 forint körüliek havonta és négyzetméterenként, míg a kiemelt helyen lévő, minőségi lakóépületeké 2000 forintról indul.
A korábban a bérlők által szintén kedvelt Budaörsön mára hasonlóan alakult a piac: átlag 40-50 százalékkal estek vissza a négy évvel ezelőttihez képest a díjak, és a kereslet is megcsappant. Míg például az Aradi utcai nívós sorlakásokat korábban havi 1000–3400 dollárért bérbe lehetett adni külföldieknek, jelenleg havi 600–700 dollárért is alig találni bérlőt. E részpiacról is elmondható, hogy maximum havi 100 ezer forint bérleti díjú az a lakóingatlan, amelyre még van bérlői kereslet, de gyakran ezeket is hónapokig hirdetik tulajdonosaik. Flick Gábor, a Budaörsi Ingatlan Stúdió vezetője azt tapasztalja: a városban főleg a négyzetméterenként ezer forint havi díjú panel-, valamint az 1500 forintért kiadó téglaépítésű társasházi lakásokra van kereslet, míg az ennél drágább, négyzetméterenként 1500–3000 forintos bérleti díjú sorházi és családi házas, valamint a 2500–3000 forintért kínált villaingatlanokra nehezen találni bérlőt. A bérleti díjak mellett a tulajdonosok egyébként a legtöbb esetben kauciót is kérnek jövendő bérlőiktől, melynek összege két-három havi bérleti díj. Kivételt jelentenek ez alól a neves külföldi cégek, amelyek gyakran dolgozóik részére bérelnek hosszabb távra ingatlant. Ők nem tesznek le pénzben biztosítékot, mondván: a cég neve, piaci jelenléte maga a kaució.
