Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Amíg Nyugat-Európa nagyvárosaiban a bérlakások összlakásállományon belüli aránya meghaladja az 50 százalékot (az uniós átlag 39 százalék), addig Kelet-Közép-Európa országaiban ezt a szintet sehol sem éri el. Magyarország négymilliós lakásállományának is mindössze 8 százalékát teszi ki, s ezzel az aránnyal hazánk a térségben meglehetősen hátulra, Csehország és Lengyelország mögé szorul.
Ezt az évtizedes, sok feszültséget okozó hiányt volt hivatott pótolni a 2000 júliusától a Széchenyi terv keretében beindított kormányzati bérlakásprogram. Ennek keretében évente vissza nem térítendő állami támogatásra pályázhattak azok a helyhatóságok, amelyek szociális vagy költségalapon meghatározott lakbérű új bérlakások építését, vásárlását, használt lakások, valamint nem lakáscélú ingatlanok korszerű bérlakást eredményező felújítását, bővítését vállalták fel, de még nem indították el a beruházást. A pályázati feltételeknek megfelelő fővárosi kerületi, valamint vidéki önkormányzatok saját forrásaik mellé - ami lehet saját pénzeszköz, e célra felvett banki hitel, egyéb támogatás, adomány vagy saját tulajdonú, e célra bevont ingatlan - gazdasági helyzetüktől függően a tervezett bérlakás-kialakítás költségének 70, illetve 80 százalékát igényelhették az e célra elkülönített állami keretből.
Tavaly februártól a program a fiatalok és az idősek számára épített fecskeházak, illetve garzonházak (nyugdíjasházak és idősek otthona) létesítésének támogatásával tovább bővült. A fecskeházi, kedvező bérleti díjú lakásokat - melyek alapterülete legfeljebb 40 négyzetméter lehet - 35 év alatti, kereső tevékenységet végző fiatal családok, pályakezdők és nappali tagozatos főiskolai-egyetemi hallgatók vehetik bérbe, azzal a feltétellel, hogy az ottlakás meghatározott ideje alatt előtakarékoskodnak első saját otthonukra. A nyugdíjasházak pedig - melyek létesítésében az önkormányzatok mellett az egyházak is részt vehetnek - a jelenlegi magas lakásfenntartási költségeket fizetni nem tudó kisnyugdíjas rétegnek kínálnak olcsóbb lakhatási lehetőséget.
A program keretében az indulástól a mostani kormányváltásig eltelt mintegy 22 hónap alatt összesen 44 milliárd forint összegű állami támogatást hagyott jóvá a gazdasági tárca, ez a pályázók önrészével együtt 9212 bérlakás megvalósításához nyújt fedezetet. Ennek az összegnek a felhasználásával 4022 szociális, 2364 költségelvű bérlakással, 713, fiatalok számára készült garzonnal, illetve 2113, idősek otthona beli lakással gyarapodhat a hazai bérlakásállomány.
Az előző kormány által indított bérlakásprogram a szakemberek szerint alapvetően sikeresnek mondható, több ponton azonban korrigálásra szorul. Egyik ilyen sarkalatos pontja, hogy sok önkormányzatnak még a nyújtható állami támogatás mellett is szinte megoldhatatlan feladatot jelent a bérlakás-beruházáshoz szükséges saját forrás előteremtése. A támogatási rendszer rákfenéje ugyanis az, hogy miközben a központi jogosítványok átruházása a helyhatóságokra az elmúlt években folyamatosan növekedett, költségvetési támogatásuk reálértéken évről évre csökken. Az állami céltámogatások kapcsán ugyanakkor általában éppen azok a települések nem jutottak kormányzati pénzeszközökhöz, amelyek igen kevés forrásból kénytelenek gazdálkodni. Ily módon a szociális, egészségügyi vagy kulturális fejlesztésekhez, beruházásokhoz kötelező önrészt, sőt gyakran a napi működési feladatok ellátásához szükséges forrásokat sem tudják előteremteni, nemhogy bérlakás-létesítésre gondolhatnának. Új lakás egy négyzetméterének építése manapság ugyanis belekerül minimum 120-150 ezer forintba, amelyhez az állami támogatás mellett is biztosítani kell az önkormányzatoknak saját erőként a négyzetméterenkénti 34-45 ezer forintot.
Mindezen nehézségeket tervezi megoldani, illetve a program néhány pontját továbbfejleszteni az új kormány, miközben felgyorsítja a programot és meghagyja annak hatékony elemeit. Horváth Csaba, az MSZP lakáspolitikusa lapunknak elmondta: egyrészt új forrásokkal kívánják javítani a helyhatóságok helyzetét, hogy ezáltal mind több bekapcsolódhasson a rendszerbe, másrészt hitelkamat-támogatással, valamint hosszú távra szóló biztos bérleti konstrukcióval ösztönöznék a vállalkozói kört a bérlakások építésére. Ez utóbbi lényege, hogy a kedvezményes kamatozású banki kölcsönnel bérlakás-beruházásba bekapcsolódó cégek akár húsz évre szóló szerződést kötnének az érintett önkormányzattal, miközben maguk állapítanák meg az általuk üzemeltetett lakóingatlanok bérleti díját, rezsiköltségét, illetve kezelnék a bérlők állami forrásból származó, például lakhatási támogatását. Ily módon hosszú távon belül biztosítva van a bérlakás-építő vállalkozások számára a befektetett tőke megtérülése, s még némi nyereséget is elérhetnek. Emellett kisebb-nagyobb feltételbeli módosítással folytatódik a fecskeházak és az időseknek kínált bérgarzonok építésének támogatása is. A fecskeházak esetében főleg a helyben, az oktatási intézmények közelében lévő, kihasználatlan ingatlanok felújítását és átalakítását támogatnák, ugyanakkor ebbe a két részprogramba terveik szerint a panelházakat is be lehetne vonni. Az új kormány lakás-, ezen belül bérlakásprogramján jelenleg még dolgoznak a szakemberek, a tervezet várhatóan ősszel már a parlament elé kerül.
Szilágyi Eta
