Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A közel négymillió magyar lakás csaknem 20 százaléka paneles, illetve iparosított technológiával épült. Az első tömböket még a hatvanas években adták át, így - jócskán túllépve a harmincéves élettartamot - a szakemberek szerint szigetelésük, nyílászáróik, gépészeti berendezéseik felújítását mielőbb el kell végezni. Ennek a programnak a beindításáról született kormánydöntés mintegy öt évvel ezelőtt, amelyhez a német állam nyújtott 30 millió márkás (akkori árfolyamon számolva 3 milliárd forint), kedvező kamatozású kölcsönt. A tízéves futamidőre tervezett panelfelújítási mintaprogram hosszú hónapokig tartó huzavona után csak 1997 májusában indult be, ez év március végéig - meghosszabbított igényelhetősége határidejéig - a hitelkeret összegének mindössze egyharmadát helyezték ki. Miskolczi Zsuzsanna, a német hitelt felvevő és hazai pénzintézetekhez kihelyező Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Rt. kabinetirodájának vezetője szerint ezért újra mérlegelték a hitel futamidejének 2006-ig tartó meghosszabbíthatóságát. Ennek érdekében az MFB tárgyalásokat kezdeményezett az érintett pénzintézetekkel, melynek eredménye legkorábban a nyár végére várható.
Az érdeklődés ugyan korábban sem hiányzott a kölcsönlehetőség iránt, a szakemberek szerint azonban a szigorú feltételek, a benyújtandó tervek magas költségigénye, a lassú ügyintézés és nem utolsósorban a társasházi lakóközösségek minden tagja által a felvételhez szükséges saját önrész előteremtése és hitelképessége bizonyítása sokaknak kedvét szegte a hiteligény benyújtásától. (A kölcsönt a tulajdonosok csak együtt vehették fel, ami például egy százlakásos társasház esetében gyakran megoldhatatlan feladatot jelentett.)
A panelfelújítási programban eddig egyaránt részt vehettek természetes és jogi személyek, háztulajdonosok, társasházi tulajdonostársak, lakásszövetkezetek, valamint gazdasági társaságok és önkormányzatok. A felvehető hitel összege azonban nem haladhatta meg a lakás felújítási költségének 75 százalékát, felső határa pedig lakásonként 800 ezer forint lehetett. A hitelt igénylőknek rendelkezniük kellett saját megtakarítással is: ennek el kellett érnie a beruházás minimum 25 százalékát. (Amennyiben a háztartásban kiskorú gyermeket nevelnek, illetve a lakás, a ház 1982. november 1-je előtt épült, elegendő volt 10 százaléknyi saját forrás is.) A kölcsönt eredetileg hat hazai kereskedelmi pénzintézet a mindenkori jegybanki alapkamat plusz maximum 2,5 százalékos kamattal nyújtotta az ügyfeleknek. E kamatoknak azonban csak egyharmada terheli a kölcsön felvevőjét: kétharmadát a maximum tízéves futamidő egészére a költségvetés állja.
A hitel idén márciusig pályázat útján és csak energiamegtakarítással járó felújítási beruházásokra volt igényelhető. A benyújtott pályázatnak tartalmaznia kellett a felújítás költségigényét, a várható, számszerűsített megtakarítást és több szakvéleményt, amelyek tanúsítják, hogy a korszerűsítés, felújítás szakszerű és eredményes lesz, valamint a hazai szabványoknak is megfelel. A hitelt azonban kamatostul vissza kell fizetni, amennyiben az utólagos ellenőrzéskor kiderül, hogy a felújítás kivitelezése nem felel meg az előírt és vállalt követelményeknek. A szakemberek szerint éppen a kemény feltételek miatt 2000 első negyedévéig meghosszabbított igényelhetőségi határidőig sem lett túl népszerű a konstrukció: az eltelt mintegy négy esztendő alatt a 30 millió márkás hitelkeretnek alig több mint harmadát vették igénybe, emiatt tervezik lehívhatóságának meghosszabbítását.
A várhatóan újrainduló panelhitel mellett lakásszövetkezeti, társasházi lakóépületek közös tulajdonú részeihez továbbra is igényelhető a lakóház-felújítási és víziközmű-kamattámogatás, amelynek mértéke a törlesztés első öt évében a kamat 70, a második öt évben pedig 35 százaléka. A támogatás feltétele az úgynevezett felújítási alap képzése. Az iparosított technológiával épült lakóépületek energiatakarékos korszerűsítése, felújítása esetén az önkormányzatok pályázhatnak - függetlenül a lakás tulajdonviszonyaitól - vissza nem térítendő állami támogatásra (például nyílászárók cseréjéhez, szigeteléséhez, energiatakarékos fűtési, melegvíz-ellátási rendszerek beszereléséhez) a költségek maximum egyharmadáig, lakásonként legfeljebb 400 ezer forintig. A beruházás összegének minimum kétharmadát a lakástulajdonosoknak, illetve az önkormányzatoknak kell vállalniuk. Idén ugyancsak folytatódik a nagyvárosi lakóépülettömb-korszerűsítési, -felújítási program is, amelynek keretében a fővárosi és megyei jogú városok önkormányzatai - függetlenül a lakások tulajdonviszonyaitól - pályázhatnak a területükön lévő lakóépülettömbök részbeni vagy teljes felújításához vissza nem térítendő állami támogatásra, a költségek maximum egyharmadáig. A beruházáshoz szükséges részt a lakástulajdonosoknak és az érintett helyhatóságoknak kell biztosítaniuk: ez utóbbiak azonban akár az egészet átvállalhatják.
Ez évtől a Széchenyi terv keretében két kiemelt pályázati lehetőség érinti a lakásszektort. Az egyik a lakossági energiamegtakarítást eredményező beruházások támogatása: ennek kapcsán a forrásokra pályázó lakástulajdonosok, lakásszövetkezetek, társasházi közösségek vagy az energia-korszerűsítést végző vállalkozók vissza nem térítendő állami pénzeszközökhöz juthatnak az épületek utólagos hőszigeteléséhez, fűtési, illetve melegvíz-ellátási rendszerük energiatakarékos korszerűsítéséhez, cseréjéhez. Ez esetben az elnyerhető összeg az igazolt költségek legfeljebb 30 százaléka, felső határa pedig lakásonként 500 ezer forint lehet. Szintén vissza nem térítendő támogatásra pályázhat az előbbi kör, amennyiben megújuló energiaforrásokkal (biomassza, geotermikus vagy szélenergia, szerves hulladék és napkollektor) előállított hő- vagy villamosenergia-termelő kapacitást létesít. Az állam által nyújtott összeg mértéke a beruházási költségek maximum 30 százaléka, esetenként legfeljebb 250 ezer forint lehet, a pályázóknak pedig a fejlesztés nettó összegének 25 százalékával kell rendelkezniük.
Szilágyi Eta
