Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A bonchidaiak talán el is feledték, a kastélyt és parkját csak hírből ismerők pedig talán sohasem tudták, hogy itt valaha négy, egyenként ezer méter hosszúságú sétány kígyózott. A szeméttárolóvá átalakított malomárokhoz hasonlóan azonban ezek is eltűntek, a kastélytól balra eső terület gesztenyefáit letarolták, a mellette fekvő gyümölcsös immár az enyészeté. Az egykor több mint ezer növényfélének mindeddig csak tíz százaléka menekült meg a pusztulástól, de ezek sem véglegesen, mivel a környékbeliek és az erdészeti hivatal alkalmazottjai napról napra újabb évszázados fákat vágnak ki. A valaha hatalmas bükkök, hársak csonkjai valamennyire ma is sejtetik, milyenek lehettek ezek a fafajták a pusztítás előtt. Egy középkorú bonchidai férfi elmondja, szinte naponta hallani a környéken a fejsze csattogását és a láncfűrész zúgását. "1990-ig csak alkalmi vágásokat végeztek, utána azonban már senki nem szabott gátat a döntésnek. Az erdészek jócskán adnak el belőlük még a saját zsebükre is, emellett a falubeliek is lopnak. Itt a kastély előtt egykor három hatalmas hársfa magasodott. Egyik napról a másikra vágták ki valamennyit. Ugyanígy pusztítják a még megmaradt gesztenyefákat is" - mutat a parkra az atyafi, majd arra a kérdésre, hogy kik vágják a fákat, vállvonogatva csak annyit válaszol: "az viszi, aki éri".
A park növényvilágának irtása még 1962-ben elkezdődött, amikor az ármszolgáltató vállalat a liget fölött vezette el 400 kilowattos magasfeszültségi vezetékét. Elég lett volna 300 méterrel odébb húzni a villanydrótot, hogy kikerüljék a parkot, akkoriban azonban mindent a terv szerint kellett végrehajtani. Elég lett volna ugyanígy egy néhány méteres ösvényt vágni (ahogy ma is számtalan erdős részen tapasztalni), viszont az akkori "szakemberek" jobbnak látták kiirtani az útba eső fákat. Ez volt a növényekben leggazdagabb rész. A park ekkor - 1949-től - az erdészeti felügyelőség tulajdonába tartozott, az erdészeti törvények szerint pedig nem parknak, hanem erdőnek minősül, amelyet ötven év után bármikor kivághatnak.
A bonchidai kastélypark jelenleg a szamosújvári erdészeti hivatal fennhatósága alá tartozik. Paul Salajan igazgató kelletlenül ugyan, de mégis hajlandó válaszolni az irtás okát firtató kérdéseinkre. Szerinte az erdészeti hivatal csak azoknak a fáknak a kivágását engedélyezte, amelyek részben vagy már teljesen kiszáradtak. "Minden fa, amelyet kivágtunk, ki volt már száradva, vagy száradásnak indult. Más munkát ott nem végeztünk, csak erdőtisztítást, amelyre minket az érvényben lévő előírások köteleznek. Tudni kell azonban, hogy ezek már nagyon öreg fák, előbb-utóbb kiszáradnak, és bármennyire is egészségesek legyenek, kihalnak. Márpedig a parkban levő fák a kétszáz éves kort is elérik" - mondja karjait széttárva Salajan mérnök, aki a bonchidai cigányokat teszi felelőssé a tömeges fairtásért. "Bonchidán 1700 cigány él, többségük semmit nem dolgozik. Ilyenkor, télvíz idején tűzifára sincs pénzük, hát lopnak az erdőből és a parkból" - magyarázza az erdészeti hivatal vezetője. "Gyakran megtörténik, hogy csak az ágaktól szabadítják meg a fákat, vagy körbevágják a törzsét, a fa viszont ezek után száradásnak indul. Mit kezdhetnénk ezután a száraz törzzsel? Persze, hogy eladjuk. Ez a fairtás nem egy-két éve, hanem harminc esztendeje folyik, csak akkor még nem öltött ilyen méreteket."
A szamosújvári erdészet igazgatója továbbá azzal érvel, hogy hivatala évente 60 köbméter fánál többet nem értékesít, a többiért tehát csakis a cigányok a felelősek. Bizonyítékul azzal érvel, hogy a múlt évben a parkban elkövetett lopásokért kiállított 15 jegyzőkönyv mind bonchidai cigányok nevére szól. Paul Salajan elmondja még, hogy 1985-ben személyesen vett részt a park újraültetésében, a helybeli romák ügyködése folytán azonban ennek nem sok eredménye lett. "A cigány, az cigány. Azt is ellopták, amit újraültettünk!" - panaszkodik az igazgató, aki szerint a falopás megfékezése esetén nekifoghatnának az újraültetésnek, de ehhez százmilliókra volna szükség. "Talán majd tavasszal tehetünk valamit a parkért, hiszen ez nekünk is érdekünk" - ígéri mosolyogva az erdész, aztán javasolja: látogassunk el a romákhoz is.
A bonchidai romák vajdájukhoz, Berki Elemérhez irányítanak, mivelhogy "ő jól beszél, nála már a tévé is volt". Berki alacsony házába tessékel, miközben amiatt mentegetőzik, hogy még nem mindegyik szobába sikerült bevezetnie a villanyt. Egyenesen felháborítónak tartja Paul Salajan vádját, miszerint a romák lopnák a parkból a fát. "Mi csak a ledöntött fák ágait visszük el, amit az erdészek otthagynak. Meg is büntettek néhányunkat azzal az indokkal, hogy fát vágtunk ki a parkból, pedig csak a lombot akartuk hazahozni tűzifának" - adja elő Berki, aki szerint az irtásért az erdészeti hivatal alkalmazottjai tehetők felelőssé, akik ’90-től nagyrészt saját zsebre értékesítik a fát. "Közülünk senkinek nincs láncfűrésze, márpedig azokat a hatalmas törzsű fákat fejszével nem lehet feladarbolni. Még szekérrel is nehézkesen hoznánk el. Az erdészek és a velük dolgozó falusiak a bűnösek, akik az erdésztől annyi fát kaptak a segítségért, hogy több évre is elég nekik" - panaszolja a bonchidai cigányvajda. A cigányok közül néhányan több alkalommal kértek fát az erdészektől, ezek azonban állítólag még ágakat sem voltak hajlandók adni nekik. Berki Elemér azt is elárulja: választáskor a község polgármestere szintén fát ígért nekik szavazatuk cserébe, mégsem kaptak egy fogpiszkálónyit sem. Pedig rá voksoltak.
Precup Alexandru alpolgármester, a fejéhez kap annak hallatán, hogy újságírók vagyunk és a parkról érdeklődünk. "Nem tudok semmit a parkról, menjenek az erdészeti hivatalhoz információkért" - mentegetőzik az alpolgármester. Annyit mégis elárul: az elpusztított növények újraültetése csak akkor lehetséges, ha az önkormányzat visszaigényelte az egész területet a kastéllyal és parkkal együtt.
Maksai Ádám a bonchidai kastély és annak parkja felújításával foglalkozó Transilvania Trust Alapítvány munkatársa ugyanazon a véleményen van, mint a község alpolgármestere. Érdeklődésünkre elmondta: amint az önkormányzat visszakapja a telket, nekifognak a tönkretett park helyreállításának is. A felújítási tervben egyébként a kastélyon kívül a park helyreállítása is szerepel, ugyanis az épület szinte semmilyen értéket nem képvisel a park helyreállítása híján. A bonchidai Bánffy-kastély parkja a történeti kertek közé sorolható. Az 1981-ben kidolgozott történeti kertek chartája, az úgynevezett Firenzei Charta paragrafusai szerint kitüntetett figyelmet kell fordítani a hasonló kertek védelmére, amelyek műemléknek tekinthetők. Addig azonban, amíg a hazai műemlékvédelem közönséges giccsekre adja áldását és sok esetben pusztulni hagyja az értékeket, nagy a valószínűsége annak, hogy a tulajdonviszonyok tisztázására váró bonchidai kastélyparknak további enyészet jut osztályrészül.
Lázár Lehel,
Krónika (Erdély)
