Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A PM-től kapott információk szerint a tavalyihoz képest nincs változás az ingyenes ingatlanszerzés (örökösödés, ajándékozás) esetén az annak forgalmi értéke után fizetendő illeték mértékében: továbbra is a rokoni kapcsolat közelisége a döntő szempont. Ennek megfelelően változatlanul három fokozatban határozza meg a törvény az illetékfizetés szabályait. A legalacsonyabb, 2,5 százalékos illetéket lakás esetén akkor kell kifizetni, ha azt az örökhagyó gyermeke, házastársa, szülője vagy a háztartásában eltartott, szülő nélküli unoka örökli. Ha azonban a lakóingatlannak a nagyszülő, a testvér vagy nem az első csoportba tartozó unoka az örököse, akkor 4 százalék, míg minden más örökös esetében 5 százalék az illeték.
Több a fizetnivaló, amennyiben a lakást ajándékba kapja valaki: az említett első körbe tartozó gyermek, szülő, házastárs vagy unoka esetében az ajándékba kapott lakás forgalmi értékének 5 százalékát, míg a másik két csoportbeliek esetében 8, illetve 10 százalékát kell az illetékhivatalnál leróni. Jóval magasabb költséggel kell kalkulálni egyéb ingatlan (telek, nyaraló, garázs, üzlet) esetében, ahol a rokoni kapcsolat alapján öröklés és ajándékozás esetén is 11, 15, illetve 21 százalék az illetékkulcs, míg ha termőföld az öröklés-ajándékozás tárgya, akkor továbbra is kedvezményes, 5,5, és 7,5, illetve 10,5 százalékos illetékkel számolhatnak az öröklők és megajándékozottak.
Pozitív illetékváltozás ez év január 1-jétől az új lakások adásvételéhez kapcsolódik. Az a személy vagy család, amely vállalkozók által értékesítés céljából újonnan épített, építtetett lakást vásárol és annak forgalmi értéke nem haladja meg a 30 millió forintot, mentesül az illetékfizetés alól. Továbbra is fizetni kell viszont illetéket használt lakás megvételekor, mégpedig 4 millió forintig 2 százalékot, míg az ingatlan
e fölötti része után további 6 százalékot. Építési telek és üdülőingatlan megvételekor 10 százalék az illeték kulcsa, míg termőföld visszterhes vagyonátruházásakor idén is marad a 75 százalékos kedvezmény, amelynek eredményeként mindössze 2,5 százalék a fizetendő illeték mértéke. Bekerült az illetéktörvénybe ez év január 1-jétől az a korábbi miniszteri rendelet is, amely a természeti katasztrófát szenvedett háztulajdonosokat érinti. Eszerint azok, akik romba dőlt házuk helyett másikat vásárolnak, 6 millió forint értékhatárig illetékmentességet élveznek. Ennek feltétele az, hogy ne rendelkezzenek másik lakóingatlannal. Nem módosult az a lakáscsere kapcsán az elmúlt évben bevezetett illetékfizetési szabály sem, amelynek lényege, hogy közvetlen cserénél továbbra sem a szerzett lakás értéke szerint, hanem az elcserélt lakóingatlanok forgalmi értékének arányában oszlanak meg a cserepartnerek közötti illetékfizetési terhek.
A tavalyihoz képest nem változott az ingatlanok eladása (vagyoni értékű jog átruházása) utáni adózás mértéke sem. Ingatlannak minősül a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog. Ennek megfelelően a vagyoni értékű jog fogalma alatt a tartós földhasználatot, a haszonélvezetet, a használatot, a telki szolgalmat, a lakásbérletet, a helyiség bérleti jogát (kivéve az ágy- és albérletet), az üdülőhasználati jogot, valamint a külföldiek ingatlanhasználati jogát kell érteni. A szerzési módnak nincs jelentősége, az történhet akár vásárlás, öröklés, ajándékozás, elbirtoklás révén. A vagyoni értékű jog, ingatlan átruházásából keletkező jövedelem után ugyanúgy, mint az elmúlt esztendőben, 20 százalék személyi jövedelemadót kell fizetni a jövedelemhez jutónak. Az átruházásból származó ellenérték akkor nem számít bevételnek, ha azt valaki 1982. január 1-jét megelőzően szerezte. Szintén adómentes a házassági vagyonközösség megszüntetése következtében az ingatlannak a háztastárs által történő megváltásából származó, valamint a más magánszeméllyel kötött eltartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés kapcsán az ingatlan átruházásából származó jövedelem. Ugyancsak továbbra sem kell adót fizetni a helyi önkormányzat, illetve az állam tulajdonában levő lakás bérleti jogáról való lemondásért kapott térítésért (ideértve a bérlakásból távozó bérlőtárs részére a lakáshasználati jog ellenértékeként fizetett összeget is), valamint a lakások és helyiségek bérletére, elidegenítésére vonatkozó, 1993. évi LXXVIII. törvény szerinti kényszerbérlet megszüntetésekor a másik lakás biztosítása helyett a helyi önkormányzat által a bérlőnek fizetett térítésért.
Az ingatlan átruházásából származó jövedelem megszerzési időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az azt megszerző magánszemély az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz benyújtotta, jövedelemnek pedig a bevétel (ellenérték) és a szerzéssel, eladással kapcsolatos költségek különbözete minősül. Ezt úgy kell kiszámítani, hogy ha például valaki elad egy lakást és nem vásárol az érte kapott pénzért újabb lakóingatlant, akkor levonhatja az összegből az értékesítéssel kapcsolatos (hirdetési díj, illeték, ügyvédi kiadás stb.) költségeket, valamint a korábbi értéknövelő beruházások (gáz, telefon bevezetése, lakásbővítés stb.) számlákkal igazolt költségeit és az így megmaradt összeg, míg ha az eladásból újabb, kisebb lakást vásárol, akkor a kettő közötti árkülönbözet képezi a 20 százalékos adó alapját. Amennyiben egy korábban tulajdonba került ingatlan ráfordítási költségei (ár, beruházások stb.) pontosan nem állapíthatók meg, akkor annak adóalapot képező bevételi összege 75 százalékkal csökkenthető. Nem változott az a rendelkezés sem, amely az adóalap kiszámításakor az ingatlanszerzés említett időtényezőjét veszi alapul. Eszerint azon ingatlanok esetében, amelyeknek szerzése az átruházástól számított 6. év előtt vagy ennél még régebben történt, a kiszámított, adó alapját képező jövedelem évenként 10 százalékkal növekvő mértékben csökkenthető. Így például az átruházástól számított 15 évnél régebben történt szerzések esetében a számított összegnek már a 100 százaléka levonható, vagyis ekkor a jövedelem nulla, ami után értelemszerűen nem kell adót fizetni.
Sz. E.
