Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
ä komócsin sándor
- A Cisco hálózati informatikai és telekommunikációs eszközök fejlesztésével és szállításával foglalkozik. Technológiai szinten van különbség az üzleti, illetve az államigazgatási szervezeteknek kínált megoldásaik között? - kérdeztük Budafoki Róbertet, a Cisco Systems Magyarország Kft. vezérigazgatóját.
- Lényeges különbség nincs - a hálózati infra-struktúra alapvetően ugyanolyan bármely gazdálkodó szervezet esetében. A Cisco éppen ezért nem az alapján tesz különbséget közöttük, hogy a „költség-haszon” vagy a „pénzforgalmi szemlélet” elvén működnek-e, hanem részben funkciójuk, részben méretük alapján. Más technológiát szállítunk a távközlési, illetve internetszolgáltatóknak, mást a nagyvállalatoknak, a nagy szervezeteknek, köztük az államigazgatási szerveknek, és mást kis- és középvállalati szektor cégeinek. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek átfedések a megoldások, a rendszerek között, de e három szféra kiszolgálása - az ügyfelek eltérő igényeiből adódóan - alapvetően más megközelítést kíván. A nagy társaságoknak és a közigazgatás hivatali rendszereinek véleményem szerint a technológiai infra-struktúra kiépítésében és működtetésében ugyanazokkal a problémákkal kell szembenézniük. Például egy több telephellyel rendelkező multinacionális vállalatnak vagy egy - sok tekintetben hasonlóan felépülő - minisztériumnak és kapcsolódó szervezeteinek el kell dönteniük, hogy - mintegy közműszolgáltatásként - megvásárolják az informatikai és távközlési ellátásukat, vagy kiépítik a saját hálózataikat, vagy e kettő valamilyen kombinációját alkalmazzák. Mindkét esetben ugyanaz a motiváció is, amikor ezekről a fejlesztésekről döntenek: igyekeznek hatékonyabbá tenni a belső működésüket. A felhasználó-, illetve ügyfélközpontú telekommunikációs infrastruktúra kiépítése minden szervezet érdeke, függetlenül attól, milyen feladatot lát el.
Ha például a hívások átirányíthatók a házi telefonhálózatban, akkor bárki bármikor utolérhető, függetlenül attól, hogy épp az irodájában ül-e vagy sem, azaz ritkán fordulhat elő, hogy nem fogadja a hívásait vagy üzenetrögzítőre irányítja az őt kereső ügyfelek kérdéseit, következésképpen kevesebb a szervezet működése szempontjából fontos információ veszhet el, kevesebb feladat ellátásával késlekednek a munkatársak. (Magyarországon például ritkán használják ki ezt a lehetőséget, inkább mobilon keresik egymást az emberek, ami a hívónak és a hívott félnek is többletköltséggel jár.) Egy másik példa: ha van egy szervezet irodáiban vezeték nélküli helyi hálózat, akkor a munkatársak könnyen magukkal vihetik laptopjukat a megbeszélésekre, nem kell drótok kihúzásával és bedugdosásával kínlódniuk vagy feleslegesen, költségesen, esetenként hiányosan kinyomtatott anyagokkal dolgozniuk, ami szintén megkönnyíti, következésképpen hatékonyabbá teszi munkájukat.
- Kérdés persze, hogy kinek mire van pénze...
- Ez kétségtelenül probléma, és ennek megfelelően lehet egyszerű, keveset tudó, ha tetszik „fapados” hálózatot és „extrákkal” bőven ellátott rendszert építeni. Csakhogy nem szabad megfeledkezni arról, hogy ami ma esetleg többe kerül, az hosszabb távon olcsóbb lehet, mivel különösebb pluszberuházás nélkül tovább szolgálhatja a szervezet változó, növekvő igényeit. Ezért azt mondanám, hogy inkább az a kérdés: meg tudják-e fogalmazni egy szervezet vezetői a vállalkozásuk, hivataluk hosszabb távú távközlési, informatikai igényeit és tudnak-e ennek tükrében messzebbre ható döntéseket hozni.
- A Cisco kereskedelmi szervezete mennyiben tükrözi a világ cégekre és hivatalokra való felosztottságát?
- Értékesítési rendszerünk alapvetően vertikális felépítésű. Ennek megfelelően külön figyelmet fordítunk az államigazgatásra és a helyhatóságokra. Ezzel párhuzamosan a technikai támogatás - bár jelentős részben ezt is vertikális rendben nyújtjuk - mátrix szervezeti jellegzetességet hordoz. Ahogy az előbb jeleztem, jelentős átfedés van a különböző típusú szerveteknek kínált termékeink között, ennek megfelelően vannak olyan szakembereink, akik a legkülönbözőbb projektekben vesznek részt az azokban alkalmazott azonos technológia miatt.
- Milyen tapasztalatokat szerzett a Cisco a nemzetközi piacokon a kormányzatok e-társadalommal kapcsolatos fejlesztéseiről?
- Nem akarok közhelyeket elismételni, hiszen nyilvánvaló, hogy csak a saját, „szűkebb” régiónkban, az Európa-Közel-Kelet-Afrika térségben is olyan országokat lehetne - végletként - összehasonlítani, mint Angola és Svédország. Európán belül is vannak azonban különbségek abból a szempontból, hogy egy-egy ország vezetői mennyire ismerik fel a hálózati infrastruktúra alkalmazásából fakadó hosszabb távú előnyöket, azaz mennyire tudnak a választási ciklusoktól elszakadó, a kormányzó politikai erők összetételétől függetlenül, folyamatosan működő, az államigazgatás hatékonyságát javító, a működési költségek megtakarításával járó fejlesztéseket levezényelni. Talán meglepő példa Románia, ahol nagyon nagy hangsúlyt fektetnek az közigazgatás elektronizálására, mert úgy gondolják, ez kitörési lehetőséget jelent számukra. Ha ugyanis ezen a téren jelentős megtakarításokat tudnak elérni, akkor ezek az erőforrások máshol hasznosíthatók, gyorsíthatják az elmaradott gazdaság felzárkózását. Távolabbi példa Szingapúr, amely kormányzati felépítéséből adódóan talán könnyebben tudott központi fejlesztéseket megvalósítani, de ezt a lehetőséget arra használta fel, hogy a gazdaság szereplőinek mint ügyfeleknek a kiszolgálására állítsa át államigazgatását. Ha a cégek apparátusa nem hivatali ügyintézéssel tölti az idejét, akkor több energiája marad fő tevékenységére, az érdemi munkára, gondolták, és ezzel bizonyára mindenki egyetért.
- Magyarországot el lehetne helyezni valamiféle az e-közigazgatás fejlettségét mutató országlistán?
- Nincs kellő áttekintésem ahhoz, hogy egy ilyen rangsorról beszélhessek, inkább csak jó és rossz példákat látok a Cisco tapasztalatainak tükrében. Azt jól érzékeljük, hogy a hazai államigazgatásban beindult egy egységesítési folyamat. Nagyon sok közigazgatási intézményben 3-5 éves jövőkép alapján próbálják végrehajtani a fejlesztéseket, ugyanakkor úgy tűnik, ez még nem teljesen általános, nem mindenütt bevett gyakorlat. Az a baj, hogy a közigazgatásban egyelőre viszonylag kevesen foglalkoznak azzal, milyen hosszabb távú előnyöket, megtakarítást hozhatnak a hálózati és telekommunikációs beruházások, illetve ezekre épülve az e-kormányzati alkalmazások bevezetése.
- Miből vonják le ezt a következtetést?
- Például a tenderkiírásokból. Ezekben sokszor előfordulnak olyan technikai elvárások, amelyek teljesítésének már nincs értelme, illetve - a másik oldalról nézve - nem fogalmaznak meg bennük olyan igényeket, amelyeket érdemes lenne teljesíteni. Néha az az érzésünk, hogy a kiírók nem igazán tudják, „mit lehet kapni a boltban”, milyen termékeket, megoldásokat kínálnak az informatikai szállítók. Egy példával élve: ma már a korábbi technológiákhoz erősen kötődő, nagy távközlési vállalatok is elismerik - amit a Cisco évekkel ezelőtt előre jelzett -, hogy a beszédátvitelben az internetprotokoll (IP)-alapú, a komputer- és a telefonhálózatokat összeolvasztó megoldásoké a jövő. Nem érdemes tehát olyan hagyományos házi telefonrendszert vásárolni, amelyet évek óta nem fejleszt a gyártója, és ezért rövid időn belül idejétmúlttá válik, nem lesz képes megfelelni az új elvárásoknak.
- Ez úgy hangzik, mintha azt várná el az államigazgatási szervezetektől, hogy döntéshozatalukban, működésükben másolják le az üzleti vállalkozások által nyújtott mintát.
- Lehet, hogy ez szokatlan vagy „irreális” elvárásnak hangzik, de valóban azt gondolom, hogy az államigazgatásnak az üzleti életben bevett módszerek alapján kell szerveződnie. Végül is az államháztartás is egy költségkeret, hasonlóan a vállalati erőforrásokhoz, aminek hatékony felhasználása ugyanúgy a vele való gazdálkodás racionalitásán, a részfeladatokat ellátó személyek munkájának szervezettségén múlik, mint az üzleti szféra kisebb-nagyobb cégeinél. Természetesen nem önmagában az informatika, a távközlés az, amely növeli a termelékenységet. Ezek eszközök, amelyek olyan folyamatok kialakulásának, erősödésének szolgálatába állíthatók, amelyek biztosítják a szervezetek fejlődését, növekedését vagy szolgáltatási színvonalának javulását.
- A tavaly novemberi budapesti Cisco Expón bemutattak egy IP-alapú contact centert, amely egy jelentős részben automatizált okmányiroda működését, konkrétan az internetes útlevél-ügyintézés egy lehetőségét demonstrálta. Ez kész megoldás vagy az adott alkalomra, a bemutató kedvéért összeállított rendszer volt?
- Nem kész technológiáról van szó. Azt szerettük volna világossá tenni, hogy meglévő eszközökkel, ésszerű áron, könnyen kialakíthatók az e-ügyintézés formái, hogy nincs ebben a dologban semmi ördöngösség, misztikusság. Az történt, hogy itt, a cégen belül hárman leültünk és elképzeltük, hogy mi mint egyszerű állampolgá-rok milyen internetes útlevél-ügyintézést szeretnénk. Ehhez hozzáadtuk az államigazgatás vélhető igényeit, a megbízható azonosítással, a pénzbeszedéssel stb. kapcsolatos elvárásait, továbbá azt a ma már nélkülözhetetlen feltételt, hogy az ügyintézők is áttekinthető, könnyen kezelhető rendszerrel találkozzanak.
Megoldásunkban a kérvényező azonosítását alapvetően meglévő útlevelének száma biztosította - első lépésként ezt kellett elküldeni az interneten át a hivatalba. Ezután ki lehetett választani, hogy öt vagy tíz évre szóljon-e az okmány, be kellett küldeni az állampolgár fotóját, a bankszámlaszám megadásával ki lehetett váltani az okmánybélyeg megvásárlását és felragasztását, végül időpont-egyeztetés után - a fénykép és tulajdonosa egyértelmű megfeleltetése céljából - személyesen kellett átvenni az új útlevelet. Úgy vélem, a demonstrációval sikerült rámutatni arra, hogy ha megvan a döntéshozók elszántsága az e-kormányzati lehetőségek fejlesztésére, akkor viszonylag rövid időn belül kiépíthetők a hivatal és az ügyfelek igényeit is jól kiszolgáló megoldások.
