Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Vállalati it-főnökök, elemzők, sőt még néhány szállító is egyetért abban, hogy a tárolás az egyik legnagyobb probléma, amivel a vállalatok informatikai részlegei manapság szembenéznek. Egy-másfél évenként megduplázódhat a cégek rendszereiben őrzött adatok mennyisége, aminek - sokszor rejtett - kiadásai elviszik az utóbbi időben amúgy sem vastag it-költségvetések egy részét. A technológiai fellendülés idején a vállalatok tárolási kapacitásai évi 90-100 százalékos mértékben is nőttek, de még most, a visszaesés időszakában is 50 százalékos az ütem. „A vállalati it-főnökök elmondása szerint rajtuk kívül áll, mennyi elektronikus adat raktározását kell részlegüknek megoldani” - idézi a Financial Times Joe Tuccit, a tárolótechnológiákkal foglalkozó EMC első emberét. A szolgáltató egyik versenytársa, a CNT vezetője, Tom Hudson nem vitatkozik az előtte szólóval, tapasztalata szerint ügyfeleik tárolókapacitás iránti igénye évi hetven százalékos ütemben bővül.
Általánosságban elmondható, hogy az adathalmozást nem racionális okok indokolják. Az egyik legfőbb mozgató az „egyszer jó lesz még valamire”, meg a „sose lehet tudni, mire lehet még szükség” elve. Ennek nyomán az őrzött adathegyek egy része - egyes becslések szerint nagyobb része - biztonsági mentés, illetve idejétmúlt információ. Sajátos módon a gyűjtögetést erősíti az a szándék, hogy javítsák a cégeknél az adatkezelést. A rugalmasan bővíthető adathálózatok (storage area network, SAN) lehetővé teszik, hogy a beruházó a könnyebb ellenállás irányába mozduljon el, azaz szelektálás helyett bővítse rendszerét a pluszinformáció elraktározására. Ezt a magatartást támogatja a hardverköltségek brutális csökkenése. Az egyik legnagyobb tárolóeszköz-gyártó, az EMC becslése szerint a lemezes tárolóeszközök ma 35-38 százalékkal olcsóbbak, mint egy évvel ezelőtt. Ez a körülmény, sajnos, sokkal látványosabb, mint az, hogy mennyivel többe kerül az adathelyek menedzselése, az ezzel foglalkozó szakemberek foglalkoztatása.
A folyamat további oka az államigazgatás növekvő adatszolgáltatási igénye. Az új könyvelési szabályok, a Sarbanes-Oxley-törvény bevezetése az USA-ban, illetve a Basel2 konvenció érvényesítése az EU-ban több adat megőrzésére kötelezik a cégeket, és az is erre készteti őket, hogy a bíróságok sok esetben elfogadják a céges e-maileket a bizonyítási eljárásokban. Mindezt az információt nem csupán el kell raktározni, hanem gondoskodni kell arról is, hogy bármikor könnyen hozzáférhető legyen. Ez az, ami igazán sokba kerül - becslések szerint a tárolóhardver mindössze egyhatodát adja az adatmegőrzés költségeinek. A kiadásokat csak az adatelérés hatékonysága csökkentheti, amit egyre jobb szoftverek szolgálnak. Ezekkel ma már gyorsan elérhetők az információk; függetlenül attól, hogy hol tárolják azokat a vállalati it-rendszerben, újrarendezhető a tárolók tartalma, illetve centralizálható az adatkezelés. Meg is született egy új fogalom az információelemek nyomon követésére: ez az information lifecycle management (ILM), azaz információ-életciklus-menedzsment.
