Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Kézenfekvő fizikai jelenség kihasználására alkotott eszközöket több kutatócsoport is. A jelenség a következő: a mobiltelefon-hálózatok bázisállomásai folyamatosan sugározzák rádiójeleiket, amelyek ugyanúgy visszaverődnek az útjukba eső tárgyakról, ahogy a radarberendezések által kisugárzott rádióhullámok a megcélzott repülőkről vagy más járművekről. Ha két bázisállomás egy autóról érkező jeleit be tudnánk fogni, akkor azok helye és sugárzási jellemzői, valamint a visszavert jel beérkezésének ideje alapján kiszámíthatnánk a jármű aktuális helyét. Az ezen alapuló technológiát többen is kikísérletezték, egyikük, az angol Roke Manor Research Inc. a cellás mobiltelefon-rendszerek angol nevében szereplő „cellular” és a „radar” összevonásával Celldarnak keresztelte a találmányát - derül ki a Business Week cikkéből.
Az újdonsághoz szükséges hardver sokkal egyszerűbb, mint egy hagyományos radarberendezés. A Celldar 1999-ben elkészült prototípusa egy PC-ből és két beépített mobiltelefonból állt, cakpakk 3000 dollárért. Keményebb dió volt a szoftver kidolgozása, minthogy annak képesnek kell lennie arra, hogy meghatározza a rádiójelek terjedésének idejét két vagy több bázisállomás és a Celldar-vevő, valamint a céljármű és ugyanezek eszközök között. A Roke szakértője, Peter Lloyd tízmillió dollárra becsüli a program által képviselt szellemi apport értékét.
A Celldarral párhuzamosan több hasonló termék kifejlesztése is folyamatban van, ezek egy része a rövidhullámú rádióadók, illetve a televíziók szignáljait használja fel a mobilhálózatos megoldáshoz hasonló módon. Az eszközök civil és katonai területen is ígéretes felhasználási lehetőségeket kínálnak. Például segítségükkel anélkül követhetők nyomon a drog-, illetve csempészáru-szállítók, hogy a rendőröknek az üldözött járművek utasainak látótávolságába kellene kerülniük.
A kamerás forgalom-ellenőrző rendszereket is jól kiegészíthetik a Celldar-féle berendezések, mérhetővé teszik a járművek által megtett utat, így új módszert kínálnak az autópályák használatarányos díjainak kiszámításához. „Keblükre ölelhetik” az új technológiát a biztosítók is. Egyes szolgáltatásaik ugyanis megkívánják, hogy a biztosított autóba GPS műholdas járműkövető berendezést építsenek, amellyel lopás esetén kideríthető annak helye. Ilyen esetekben a passzív radarnak is nevezett megoldás a GPS helyére léphet. Ami a katonai alkalmazást illeti, itt az újdonság legnagyobb előnye az, hogy maga a berendezés nem bocsát ki rádiójeleket, következésképpen védett az olyan fegyverek ellen, amelyek sugárzása alapján találják és semmisítik meg a radart.
A Celldar óriási előnye a hagyományos versenytárssal szemben olcsósága. Becslések szerint 20 ezer dollárnál nem kerülne többe egy olyan rendszer, amely képes helyettesíteni egy 25 millió dolláros radart. Egy amatőr berendezés akár 5 ezer dollárból is kihozható és egy kisebb repülőtérnek sem kellene 15 ezernél többet fizetnie. Utóbbi azért fontos, mert az USA-ban például az 5280 kis repülőtérből mindössze 300 rendelkezik radarral. Vannak olyan amerikai passzívradar-megoldások, amelyek a mobilhálózatokénál erősebb tévé- és rádiójelekre alapozva akár 200 kilométerről is „láthatóvá tesznek” egy repülőgépet.
