Hivatalosan száz méter a gyors rádiós digitális kommunikációt lehetővé tevő Wi-Fi-berendezések hatótávolsága. (Ennek megfelelően az ilyen eszközöket egyelőre repülőterek, szállodák, oktatási épületek vezeték nélküli behálózására ajánlják, használják.) Ugyanakkor a Guiness-rekordok között nyilvántartják a svéd Space Corp. és a vezeték nélküli technológiával foglalkozó izraeli Alvarion kísérletét, amelynek során 310 kilométeres Wi-Fi-összeköttetést létesítettek.
Mások is kísérleteznek a megoldás hatótávjának növelésével, amit az amerikai 3Com szakértője a technológia költséghatékonyságával magyaráz – derül ki a Financial Times összefoglalójából. A 3Com tavaly bejelentett egy olyan terméket, amellyel egymástól 24 kilométerre lévő épületeket kötöttek össze a Wi-Fi-vel, kiválta ezzel a lézeres vagy vezetékes kapcsolatot. Egy ilyen megoldás különösen jól jöhet az olyan vállalatoknak, amelyek eddig vagy telefonszolgáltatóktól bérelték a telephelyeiket, irodáikat összekötő vonalakat vagy maguknak kellett kábeleket fektetni ugyanebből a célból. Szakértők szerint a hosszú távú Wi-Fi-vel akár 1000 dollárt is meg lehet takarítani egy-egy helyi hálózat működtetésekor.
Az újdonság nagy érdeklődésre tarthat számot az internetszolgáltatók (ISP) körében, mivel segítségével a nagy sebességű adatátvitel elérhet olyan ritkán lakott területeket, amelyekre nem érdemes Ethernet kábeleket húzni, illetve amelyek hagyományos telefonvonalait túl drágán lehetne DSL-képessé tenni. Kaliforniában több ISP is létrehozta a maga 20-30 kilométeres hatótávú Wi-Fi-rendszerét, de számos viszonylag fejletlen telefonhálózattal rendelkező, illetve földrajzi adottságai miatt speciális helyzetben lévő országban alkalmazzák a technológiát, köztük Namíbiában, Kínában, Chilében, Uruguayban, Paraguayban, Venezuelában, Oroszországban és Romániában.
Szakértők felhívják a figyelmet a Wi-Fi egy jelentős hátrányára, nevezetesen arra, hogy hatótávolságának növelésével párhuzamosan csökken a csatlakoztatható eszközök száma. Ezt azonban ellensúlyozhatja, hogy a technológia terjedésével egyre olcsóbbá válnak hálózati berendezései, továbbá hogy olyan adatátviteli frekvenciát használ, amelyért nem kell licencdíjat fizetni. Emellett látva a megoldás sikerét sok cég fejleszti a Wi-Fi-t: egyikük olyan intelligens antennát dolgozott ki, amely fókuszálja a rádióhullámokat ahelyett, hogy minden irányba szétszórná azokat, s ezzel növeli az átvitel hatékonyságát. Egy másik újdonság pedig arról gondoskodik, hogy a felhasználók arányosan, egyenlően férjenek hozzá az átviteli kapacitáshoz. A fejlődés egy távolabbi lépését az úgynevezett W-Manban látják a szakértők, azaz a vezeték nélküli nagyvárosi helyi hálózatban, amely akár a harmadik generációs mobilkommuniáció versenytársa is lehet.
