Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ha már nem lehet létrehozni olyan nemzetközi szinten tevékenykedő távközlési vállalatokat, amelyek az egész világot behálózó saját vezetékes rendszerrel rendelkeznek (mert ennek költségei túl magasak), egyes újonnan alakult cégek feltalálták a vezetékek, kapcsolóközpontok, azaz „hardver” nélküli távközlési szolgáltatást. A virtuális hálózati operátorok (virual-network operator - VNO) a távközlési dereguláció logikus következményeként jöttek létre - idézi a The Economist Andrew Heaneyt, a Spectrum tanácsadó szakértőjét. Korábban csak olyan vállalkozások léphettek erre a piacra, amelyeknek volt saját rendszerük, míg ma már bárki szolgáltathat oly módon, hogy távközlési átviteli kapacitást bérel másoktól.
A VNO-k előnye hagyományosan működő versenytársaikkal szemben, hogy nem elkötelezettek bizonyos technológiák, valamint az ezeket szállító gyártók iránt, továbbá - mivel nem kell kitermelniük az infrastruktúrájuk létrehozását és fenntartását szolgáló beruházási és egyéb kiadások ellenértékét - minden erejüket arra fordíthatják, hogy a lehető legalacsonyabb áron szerezzék meg a kapacitásokat és értékesítsék azokat ügyfeleiknek. A VNO-k lehetséges ügyfelei elsősorban a nagy nemzetközi vállalatok, amelyeknek esetenként tucatnyi távközlési szolgáltatóval kell kapcsolatot tartaniuk a világ minden táján ahhoz, hogy működjön a kommunikáció részlegeik, leányvállalataik között. Ezek számára megtakarítást hozhat, ha erőforrás-kihelyezés formájában rábízzák távközlési igényeik kezelését egy ilyen cégre. A VNO-k emellett csökkentik a kockázatot is, hiszen az egyik beszállítójuk technikai problémái esetén könnyen átterelhetik a forgalmat egy másik telefoncég infrastruktúrájára. További lehetséges előny, hogy az ilyen szolgáltatók garantáltan ügyfélcentrikusak, minthogy létük nem egy adott infrastruktúra üzemeltetéséhez kötődik.
A Spectrum szakértője csak egy lyukat talált a VNO-elképzelésen, nevezetesen azt, hogy az ilyen cégek kemény versenyre számíthatnak az olyan rendszerintegrátorokkal (mint például az IBM vagy az EDS), amelyek informatikai szolgáltatást is nyújtanak. Ma már ugyanis a vállalatok jelentős része együtt kívánja kezelni a távközlési és az IT-problémáit.
k. s.
