Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A szeptemberi amerikai terrortámadás óta különösen nagy hangsúlyt kap a bűnözők, terroristák pénzforrásainak leleplezése és elapasztása. Csakhogy a kormányzatoknak már a maffiával, a drogkartellekkel folytatott küzdelemből meg kellett tanulniuk, hogy a pénzpiacok ellenőrzése enyhén szólva nem egyszerű feladat - írja a Financial Times. Szakértők szerint a világon naponta 1500 milliárd pénzügyi tranzakció történik és e mennyiségi probléma mellett figyelembe kell venni azt is, hogy a pénz a „legfolyékonyabb”, a legkönnyebben átváltható, részösszegekre bontható, a leggyorsabban mobilizálható és jegelhető vagyonforma, így mozgásának nyomon követése komoly kihívást jelent. Emellett a pénzpiacok szerkezete is a rossz fiúknak kedvez: a legtöbb tranzakció a magánszférába tartozó bankok között történik, elkerülve a hivatalos, állami pénzforgalmi helyeket, államilag ellenőrzött tőzsdéket.
Ennek megfelelően elsősorban a bankok feladata kiszűrni bűnöző ügyfeleiket, illetve a bűncselekményből származó vagy terroristacélokat szolgáló pénzeket. Az USA szövetségi törvényei szerint az Egyesült Államokban működő pénzintézetek kötelesek jelenteni a kincstárnak minden tízezer dollár feletti vagy az alatti, de gyanús tranzakciót. Az utóbbi megkötésből következik, hogy e feladat ellátása a bankoknál egyelőre inkább emberi tevékenység, mint informatikai automatizmus. A legtöbb helyen használt keresőszoftverek túl egyszerűek, alapvetően két ismérvet figyelnek: az átutalt összegek nagyságát, illetve a feladó helyét. Nem nehéz rájönni, hogy a pénzösszegek szétdarabolásával, illetve körbeutaztatásával meglehetősen könnyű becsapni őket.
Többet ígérnek az előbbieknél az úgynevezett mintafelismerő programok (pattern recognition), amelyek nagy mennyiségű tranzakció vizsgálata alapján igyekeznek feltárni azok kisebb csoportjainak tipikus jellemzőit, összetartozó voltát. A legújabb kísérleti szoftverek emellett képesek tanulni az adatfolyamok változásából és alkalmazkodnak „új ismereteikhez”. Például felismerik, ha egy ország fejlődésével nő az átutalások gyakorisága és összege, és ahelyett, hogy emiatt riasztanák a biztonsági szakembereket, „tudomásul veszik”, hogy az adott piacot a korábbiaktól eltérően kell kezelniük. E programok segítségével csökkenthetők a frissítéseket, módosításokat végző külső szakemberekre költött összegek.
A felderítőprogramokat emellett igyekeznek kiegészíteni olyan plusz tudással, ami kontextusba helyezi az általuk vizsgált egyes tranzakciókat. Például figyelembe vehetik, hogy Dél-Amerikában növekszik az átutalások száma a kávé érésének idején, de befolyásolják a pénzforgalmat bizonyos időjárási körülmények, a terméseredmények, az üzemi balesetek stb. Éppen ezért a cambridge-i Autonomy szoftverfejlesztő vállalkozás már olyan ellenőrzőszoftvereken dolgozik, amelyek tudásához hozzáadhatók a tipikusan szöveges formában megjelenő napi hírek is. „Lehetnek olyan részletek a hírekben, amelyek a szemlélőnek nem tűnnek fel, ennek ellenére befolyásolják a felhasználó kockázatkezelését” - indokolja ötletüket Richard Gaunt, a cég műszaki vezetője.
Az automatikus kontrollt gyakorló eszközök fejlesztése nélkülözhetetlen, hiszen a bankok nem bízhatnak csupán biztonsági szakembereik véges teljesítőképességében. A komputerrendszerek nem pótolhatják az emberi szaktudást, tapasztalatot, de gyorsan kiszúrhatják az adattömegben felbukkanó gyanús jeleket.
K. S.
