Az 1900-as év fordulatot hozott a fotózásban. Addig a fotográfia szakemberek által végzett szakmunka, illetve gazdag amatőrök hobbija volt, ám ebben az évben a Kodak előállt a bárki által kezelhető fényképezőgéppel. Elemzők szerint fényképkészítés napjainkra hasonló fordulat küszöbére érkezett: a filmre vett és vegyi úton előhívott fotók helyét átveszik az elektronikusan rögzített és színes nyomtatókon kiprintelt képek. Az elmúlt évben már a világon eladott fényképezőgépek egynegyede digitális készülék volt, míg két évvel korábban csak néhány százalék volt ez az arány. Mindez azonban önmagában még nem jelent áttörést, ugyanis az ezekkel készített képeket az átlagfogyasztó számára viszonylag hosszadalmas és bonyolult eljárással, számítógép és megfelelő nyomtató segítségével lehet csak láthatóvá tenni. A digitális kamerák tulajdonosainak 80 százaléka az e hobbijára fordított idő több mint felében hagyományos fényképezőgépet használ és az évente készülő 30 milliárd elektronikusan rögzített képnek csak kevesebb mint 20 százalékát nyomtatják ki - idézi az Eastman Kodakot a The Economist. Túlságosan sok pepecseléssel jár, ha valaki el akar jutni a fényképezéstől a képfeldolgozáson és -szerkesztésen át a nyomtatásig.
Az érintett iparág vállalkozásainak azonban, így például a fotólabor-hálózatot működtető Kodaknak vagy a megfelelő nyomtatók legfőbb gyártójának, a Hewlett-Packardnak ez a helyzet nem jó, mivel a haszon a képkidolgozáson: az ezzel kapcsolatos szolgáltatásokon, printer-, papír- és tintaeladáson van. Ami az utóbbit illeti, sokat enyhíthet a feldolgozással kapcsolatos macerán, ha a nyomtató közvetlenül a fényképezőgéphez csatlakoztatható, ám ez esetben kérdés, hogyan raktározza el elektronikus formában képeit a „művész”. Erre esetleg megoldást adhat, ha a képelőhívással foglalkozó kiskereskedelmi hálózatok ráállnak a képek nyomtatására és ezzel egyidejűleg vállalják az anyag CD-lemezre való rögzítését is. A harmadik lehetőség, hogy a fotós letölti a képeket a kamerájából a PC-jére, majd az interneten e-mailban elküldi az „előhívást” végző szolgáltatóhoz, aki azután postán juttatja vissza a papírra rögzített eredményt. E megoldás hátulütője, hogy gyors hozzáférés híján elviselhetetlenül sokáig tarthat a képek továbbítása.
A HP InstantShare, a Kodak pedig EasyShare néven hozta forgalomba saját szoftvertermékét, amelyek célja lényegében ugyanaz: lehetővé tenni, hogy a felhasználó a PC-be került képeket könnyen továbbíthassa, kitehesse egy weboldalra vagy akár elküldje a printerére. Csakhogy hiába a cégek igyekezete, a fogyasztók egyelőre nem mutatták meg miként fognak reagálni a digitális fényképezés előnyeire és hátrányaira. Elektronikusan megosztani könnyebb az így készült fotókat, papírra nyomtatni azonban nehezebb. A PC-monitor és a tévéképernyő átveheti a képmutogatás domináns eszközének szerepét a papírképtől, de vajon így lesz-e? Az elektronikus rögzítésnek köszönhetően biztosan sokkal több fotót kattintanak el az amatőr fotográfusok, mint eddig, de vajon ettől több lesz-e a papírra vitt „műalkotás” is vagy sem? - teszi fel az egyelőre megválaszolhatatlan kérdést Chris Chute, az International Data Corp. elemzője.
K. S.
