Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az idei év elején igen soványka összegnek tűnt az a 4,5 milliárd dollár, amennyiért a francia kormány eladta két, 15 évre szóló 3G-s mobilszolgáltatási licencét, különösen ha figyelembe vesszük, hogy eredetileg négy koncessziót akartak értékesíteni. Néhány hónappal korábban Németországban 45 milliárd, Nagy-Britanniában 33 milliárd dollárt hozott a kormányzatnak a hasonló szolgáltatási engedélyek elárverezése. Akkor úgy tűnt, a franciák túl sokáig vártak: a legtöbb potenciális vevő kiköltekezte magát a korábbi tendereken. Ehhez jött még az a legutóbbi fejlemény, hogy az egyik nyertes, a Vivendi Universalt, a British Telecomot és a Vodafone Group Plc-t tömörítő SFL fenyegetésének hatására (miszerint nem fizeti ki az esedékes első részletet) a pénzügyminisztérium 560-560 millió dollárra és a 3G-s tevékenységre húsz éven át kivetett, évi 1-2 százalékos adóra szállította le a korábbi licencdíjakat.
Jean-Marie Messier, a Vivendi vezérigazgatója „bátornak” nevezte ezt a lépést, és nem alaptalanul - jegyzi meg a Business Week. Az alacsonyabb indulási kiadásoknak köszönhetően a mobilkommunikációs technológia új generációjának bevezetésével Franciaország behozhatja e téren való lemaradását a többi nagy európai országgal szemben - véli Lars Godell, a Forrester Research Inc. piackutató cég elemzője. (A mobiltelefonok franciaországi elterjedtsége 10 százalékkal a 65 százalékos európai átlag mögött kullog.) Szakértők megjegyzik, hogy a kedvező változás inkább kényszer, mint tudatos elhatározás eredménye. A francia kormány mindenképpen el akarja adni a maradék két koncessziót, hogy megfelelő verseny alakuljon ki a piacon. Most már elég alacsony az ár ahhoz, hogy biztosan számítani lehessen a sikerre. (A legvalószínűbb befutók a Bouygues Telecom - esetleg a japán DoCoMóval együtt -, illetve a spanyol Telefónica.)
Németország az EU engedélyével lehetővé kívánja tenni, hogy a szolgáltatók részben osztozzanak a 3G-s infrastruktúrán, ami akár 35 százalékos megtakarítást is hozhat nekik. Nagy-Britanniában szintén a hálózat esetleges megosztásában, illetve adókedvezményekben látják az anyagi nehézségekkel küzdő koncesszióbirtokosok megsegítésének útját.
A verseny kiindulópontja mindenesetre az, hogy míg Németországban a nyertesek előfizetőnként 550 dollárt, Nagy-Britanniában 567 dollárt fizettek a licencért, addig Franciaországban ez a mutató 9 dollár.
K. S.
