Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A szakember vágya hamarosan valóra válhat, hiszen befejezték a Terascale Computing System névre hallgató szuperszámítógép összeállítását az USA-beli monroeville-i Westinghouse Energy Center alagsorában. A hosszan elnyúló számítógép, amely majdnem akkora helyet foglal el, mint egy kosárlabdapálya, 750 négyprocesszoros, nagy sebességű számítógéprendszert kapcsol össze. A szuperszámítógépet Compaq AlphaServerekből rakták össze.
Másodpercenként 6 billió művelet elvégzésére alkalmas kapacitásával ez lesz a világ legnagyobb teljesítményű, nem titkos kutatásra használt számítógépe. A múlt hónap végén elvégzett teljesítménymérő tesztek alapján a gép a világ második legnagyobb teljesítményű számítógépe, csupán a Lawrence Livermore National Laboratoryban lévő, nukleáris robbanások szimulációjára használt ASCI White nevű számítógép előzi meg.
Az ilyen rangsorolások gyorsan elavulnak, a gépeket továbbfejlesztik, és még gyorsabbakat terveznek, a Terascale három éven belül elavulhat, hacsak nem bővítik. A következő néhány hónapban csak időnként használják majd tudományos számításokra, mert a Pittsburgh Supercomputing Center szakemberei tesztelni és hangolni fogják. „Ez meglehetősen nagy munka”, mondotta lakonikusan Tony Woodman a Compaqtól, a program technikai vezetője. Augusztus eleje óta Woodman felügyelte a szakembergárdát, amely napi kétszer tíz órás műszakban, heti hét nap dolgozott a Terascale gép összeállításán. „Ez egy kábelrémálom” - tette hozzá, jellemezve azt a mintegy 6000 - összesen több mint négy tonna súlyú - kábelt, amely a padló alatt vagy a szekrények feletti tartókon kígyózik, hogy összekapcsolja a gépeket. A 150 szekrényt (mindegyikben öt szerverrel) kilenc sorban helyezték el, a lehető legközelebb egymáshoz, így a leghosszabb kábel 33 méter.
Jóllehet, a gép elvi teljesítménye hatmilliárd művelet másodpercenként, vagy szakszóval hat teraflop, de ezt csak akkor éri el, ha minden processzor ténylegesen fut. A valódi működés közben néhány processzor várakozással tölti az időt: vár amíg más processzorok befejezik a feladat egy másik részének kiszámítását, vagy a másodperc 33 milliárdod részére vár, amely ahhoz kell, hogy a jel odaérjen a „hosszú” kábeleken. A gép tényleges sebessége attól függ, hogy a tervezők mennyire tudják csökkenteni az adatok gépen belüli továbbításához szükséges időt, illetve, hogy a programozók képesek-e olyan szoftvert írni, amely el tudja osztani hatékonyan a több ezer processzor között a számítási feladatokat.
Az olyan tudósok számára, mint Norman, a San Diegó-i asztrofizikus, aki 25 éve használ már szuperszámítógépeket, a Terascale-lel rendelkezésre álló, megnövelt számítási teljesítmény azt jelenti, hogy növelni tudja a felbontást, finomíthatja a részleteket a szimulációiban. „Pont olyan, mint a távcső” - magyarázza Norman, a San Diegó-i University of California professzora. „Növeled a felbontóképességet, és új dolgok bukkannak elő”.
C. Á. P.
