Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A változtatásokat több tényező indokolta, köztük a joganyagok megújítása kapcsán állandóan előtérbe helyezett jogharmonizáció és a magyar jogszabályok európai uniós normákhoz való igazítása. Ezen túlmenően az időközben bekövetkezett gazdasági-társadalmi változások eredményeként jelentősen megváltoztak az egyes szellemi alkotások hasznosításának perspektívái, felértékelődtek a jogintézmények, ily módon komolyabb jelentőséget nyertek a jogintézmények megalkotói szempontjából fontos anyagi vonatkozások is. Hozzájárult az újraszabályozáshoz az is, hogy hazánk időközben olyan nemzetközi egyezményekhez csatlakozott, melyek szabályanyagával nem volt konform a magyar szabályozás. E körben kiemelendő a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó TRIPS-egyezmény, melyet az 1998. évi IX. törvénnyel hirdettek ki, valamint a Hágai Megállapodás 1999-ben felülvizsgált, de még nem hatályos szövege. Az ipari mintaoltalom szabályanyagának fejlesztését segítette elő az alkotók szakmai nyelvezetének változása, korábbi jogszabályunk fogalmi megoldásait a megváltozott körülményekhez kellett illeszteni.
A felsorolt indokok alapján tehát a korábbi jogszabály módosítása helyett új jogszabály keretében volt célszerűbb rendezni az ipari mintaoltalom jogintézményének anyagát. Ezzel a megoldással már formálisan is – a korábbi törvényerejű rendeleti szintről – jelentőségének megfelelő szintre emelte a jogalkotó a mintaoltalom joganyagát.
Az új jogszabály címében is tükrözi a változásokat: a szakma régi várakozásának megfelelően az „ipari” jelző helyett, a „formatervezési” jelző szerepel a második fogalom, a „minta” szó előtt. Ezzel a jogalkotó egy hosszas vita végére tett pontot. A szakma a fogalmi javaslatok során az angol eredetű design szóból kiindulva – amely bár megszokottá vált nyelvünkben, és jelentésében tulajdonképpen ez fedi le leginkább a védendő jogterületet, idegen csengése miatt azonban kerülendő – új definícióként a Magyar Védjegy Egyesület, az AIPPI és a LES magyar csoportja által adott „termékforma”, „termékforma-oltalom” fogalmakat tette magáévá. Apró közbevetés, de talán hasznos lett volna a „minta” szó helyett a javaslatokban használt „forma” kifejezést használni, elkerülve ezzel azt a veszélyt, hogy a köztudatban a „használati” és a „formatervezési” minta elnevezések fogalmi köre azok azonos fogalmi eleme, a „minta” szó folytán összemosódjék.
A fogalom elnevezésén túllépve a következő pont a formatervezési minták fogalmi meghatározása az új 2001. évi XLVIII. törvényben. Eszerint formatervezési minta valamely termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek vagy a díszítésének a külső jellegzetességei eredményeznek, ha az új és egyéni jellegű. Érdemes ezt a fogalmi meghatározást összevetni az EK-irányelv által használt design meghatározással, amely szerint a fogalmi kör valamely termék egészének vagy egy részének a megjelenését jelenti, amely különösen a termék vonalaiból, kontúrjaiból, színeiből, alakjából, textúrájából, és/vagy anyagából, vagy/és a termék díszítéséből adódik. Ezen a definíción belül termék bármilyen ipari vagy kézműves cikk lehet, beleértve a komplex termékké egyesítendő részeket, csomagolást, göngyöleget stb., kizárva azonban a számítógépes programokat (szoftverek). A közösségi irányelv két alapvető kritériumot tartalmazott, az újdonságot és az egyediséget, melyeket a magyar jogalkotás a harmonizáció jegyében átvett.
A korábbiakból látható, hogy a magyar szabályozás a közösségi irányelvvel teljesen kompakt. A fogalmi elemek sorravételezésével vizsgáljuk meg a jelenlegi formatervezési minta fogalmat.
A korábbi jogszabály által használt ipari minta fogalomban az „ipari” jelző arra utalt, hogy az ipar valamely ága által reprodukálható a mintaoltalom tárgya. Nem árt citálni az ipari formatervezők nemzetközi szervezete, az ICSID által kiadott definíciót: „az industrial design olyan alkotó tevékenység, amelynek célja az ipar által előállított tárgyak formai minőségének meghatározása. Ezek a formai minőségek nem csupán külső tulajdonságok, hanem alapvetően azok a strukturális és funkcionális kapcsolatok, amelyek összefüggő egységgé alakítanak egy rendszert a tervező és felhasználó szempontjából egyaránt.” Korábbi bírói gyakorlatunk is osztotta a mintaoltalom ipari jellegének erősítését, amikor kimondta, hogy az oltalom képességének nem előfeltétele ugyan az, hogy a megtervezett minta művészi színvonalú legyen, de formaalkotó tevékenység nélkül mintaoltalom nem adható.
A külföldi országok jogában megoszlik az álláspont az „ipari” jelző használatában; így az osztrák és az amerikai jogszabályok elemként tartalmazzák az „ipari” szót, azonban a német és a francia szabályozás nem. A tágabb értelmezést képviselő külföldi megoldások közül a német a legliberálisabb, amikor kimondja, hogy mintaoltalom tárgya lehet bármely esztétikus hatású eredeti forma és kialakítás, amely nem vált ismertté. A már idézett közösségi irányelv fogalmi meghatározása sem tartalmazza az „ipari” jelzőt, általában rendelkezik a mintákról.
A magyar megoldás tovább tágítva a kört – ezzel a szerzői jog felé közelítve – szintén liberális álláspontot képvisel, melyet a névváltozás is jelez. A jogalkotó tehát a formatervezési minták meghatározása során a minták kialakítására, megjelenésére, az ebben tükröződő alkotói mozzanatra helyezte a hangsúlyt.
A törvény fogalmi meghatározásából látható, hogy a fogalmi kör jelentősen bővül, kiterjed a termékre, illetve annak díszítésére. A díszítés kapcsán példálózó jelleggel felsorolja azokat a jellegzetességeket, melyek különösen a minta oltalmát eredményezik, így az egyéni rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve a felhasznált anyagok jellegzetességei. A minta ezen jellegzetességeken túlmenően is lehet oltalom tárgya, ha rendelkezik egyéni eredeti jelleggel. Szintén újdonság, hogy funkcionális, azaz a termék műszaki megoldásával összefüggő külső jellegzetességek is oltalmazhatók, hiszen a termék megjelenése minősül mintának, a megjelenés nem korlátozódik a formára, a termék alakjára, egyéb külső jellegzetességekre.
A fogalmi liberalizálódáshoz tartozik, hogy tovább bontva a törvény meghatározza a termék fogalmát ipari vagy kézműipari árucikkre, melyből az árucikk terminus lehet kérdéses. Az árucikk megjelölés a korábbi jogalkotásunk, illetve az „ipari” jelző hatásaként került bele a törvényszövegbe. A termékek fogalma kiterjed a csomagolásra, díszítésre, grafikai jelzésekre és nyomdai betűformákra, valamint azok részeire is, amelyeket valamely összetett termékben való összeállításra szántak. A fogalmi kör ezzel is tovább bővül a szakmai, illetve a jogharmonizációs normákban foglaltaknak megfelelően.
A minták jelenlegi oltalmazhatóságának alapvetően két feltétele van: az újdonság és az egyéni jelleg. Mindkét fogalmi elem részletes vizsgálatra szorul. Az egyéni jelleg a jogintézmény sajátosságaira világít rá, a formatervezési minták kapcsán ugyanis egy, az iparjogvédelem és a szerzői jog határterületén elhelyezkedő intézményről van szó. A formatervezési minták kapcsán az oltalom elbírálásakor az alkotás egyéni, eredeti jellegén van a hangsúly, csakúgy, mint a szerzői műalkotások esetén, éppen ezért nem játszanak szerepet az oltalom megítélésében esztétikai kritériumok sem. A szerzői joggal való rokonságra utal az a tény is, hogy az új törvény – akárcsak a hatályos jogszabály – szerzőnek nevezi a minta megalkotóját.
Az új törvény komoly hiányossága, hogy nem rendezi az egyéni jelleg, illetve a jogintézmény szerzői joggal való kapcsolatát. Ezt a kérdést a törvény hallgatólagosan kezeli, azaz nem zárja ki a párhuzamos védelem lehetőségét, azonban további eligazítást a védelmi kumuláció lehetőségére, a védelmi formák viszonyára nem ad. E tekintetben a nemzetközi joggyakorlat sem ad egyértelmű, határozott eligazító normát. A TRIPS-egyezmény 25. és 26. cikke szerint az egyezmény tagállamai a formatervezési minták védelmét egyaránt biztosíthatják iparjogvédelmi vagy szerzői jogi alapon, a Hágai Megállapodás új szövege azonban egyértelműen az iparjogvédelem körében helyezi el az intézményt. A formatervezési minták oltalmáról szóló 98/71/EK irányelv szintén kifejezetten megengedi a minták párhuzamos oltalmát. Az Egyesült Királyság joga és a közösségi mintaoltalomról szóló EK-rendelet tervezete egyaránt oltalmat ad a lajstromozás nélküli és a lajstromozott mintáknak, a lajstromozatlan mintákat azonban rövidebb időtartamban részesíti védelemben. A nemzetközi szabályozás alapján látható, hogy e kérdés megválaszolása komolyabb átgondolást igényel, ugyanakkor a gyakorlatban kialakuló jogbizonytalanságot megelőzendő célszerű volna a törvényi szabályozást e kérdéskörre is kiterjeszteni. Az Egyesült Királyság joganyagát harmonizáló, készülőfélben lévő EK-rendelet e téren segítséget nyújthat.
Az egyéni jelleg megítélése kapcsán a minták puszta összevetéséről van szó, az irányelv e körben a tájékozott használóra tett benyomás alapján ítél. A tájékozott használó fogalma annak felkészültsége vonatkozásában adható meg, mely a szabadalmi jogban ismert szakember tudásához hasonlítható. A magyar szabályozás a tájékozott használó fogalmát átveszi, a fogalmi meghatározással azonban adós marad, annak körbehatárolását a gyakorlatra bízza. A tájékozott használó fogalmának részletezése kevésbé előremutató eleme az új törvénynek, hiszen ez a gyakorlatban a szakértők szerepének előtérbe kerülését eredményezheti, jóllehet a tájékozott használó fogalmi köre az új jogszabályban, valamint a nemzetközi gyakorlatban nem szorítható le kizárólag arra az alanyi körre, amelynek államilag elismert szakértői végzettsége van.
Az újdonság fogalmi elemével kapcsolatban új a minta, ha azzal azonos minta nem jutott nyilvánosságra az elsőbbség időpontját megelőzően. A hatályos szabályozás szerint az újdonság hazánkban abszolút, vagyis a világviszonylatban vett újdonság követelményét állítja fel. A nyilvánosságra jutás kapcsán gyakorlati álláspont, hogy a mérce a bárki által történő előállítás. A nyilvánosságra jutás lehetséges eseteit teljeskörűen nem lehet felsorolni. Ami az újdonságrontó körülmények értékelését illeti, egy bírósági jogeset arra mutat rá, hogy a fokozott újdonságrontó körülményeknek konkrétaknak kell lenniük. Az újdonságot a szabályozás időbeli korlátozás nélkül, belföldi vagy nemzetközi joghatóság kiterjedése esetén követeli meg. A francia szabályok az újdonság kérdéskörében a találmányok külső kialakítására is mintaoltalmat adnak, ha a minta újdonságát jelentő formai jegyek elkülöníthetőek a találmány lényegétől.
Fontos még rávilágítani az oltalom megadása kapcsán felmerült két feltétel, az újdonság és az egyéni jelleg viszonyára. A magyar jogalkotó ugyanis mind a két feltételt – az uniós irányelvet követve – követelményi szintre emelte, jóllehet a két elem konkrét oltalmi eljárás kapcsán nem biztos, hogy eltérő tartalommal telítődik. Erre utal a törvényi megfogalmazás is, miszerint az újdonság esetében új a minta, ha nem jutott nyilvánosságra az elsőbbség időpontját megelőzően. Az egyéni jelleg – az előzőekhez nagyon hasonlóan – akkor képezi oltalom tárgyát, ha az elsőbbség időpontja előtt nyilvánosságra jutott mintához képest a tájékozott felhasználóra eltérő összbenyomást tesz. Mindkét fogalmi elem meghatározásában fontos az időtényező, az egyéni jelleg fogalmi elem második részében található összbenyomással kapcsolatban pedig utalnék az újdonság kapcsán rögzített további feltételre, a külső jellegzetesség lényegtelen különbségére.
Az újdonság elem nyilvánvalóan a jogintézmény időbeli vonatkozásainak szem előtt tartására irányul, míg az egyéni jelleg a minta létrehozása során kifejtett alkotói tevékenységet igyekszik értékelni, azonban a két dolog szorosan összefügg egymással. Az újdonság nem választható el teljesen az alkotói tevékenységtől, hiszen az alkotói tevékenység akkor kap elismerést, jogi oltalmat, ha egyéni, eredeti jellegű, különbözik a már ismert alkotásoktól, azaz megint csak visszajutottunk az újdonsághoz, ami ugyanúgy nem hordoz esztétikai elemet, mint az egyéni jelleg.
A két feltétel tárgyalása kapcsán az előbbiekből úgy tűnik, mintha a jogalkotó ismételte volna önmagát. Az angolszász jog a kérdést úgy oldja meg, hogy csak az újdonsági elemet szabja meg feltételként. Ausztria 1990-ben született törvénye előírja a világviszonylatban vett újdonságot. A Japánban hatályos 1959. évi 125. és 126. törvény alapján megkövetelik a kialakítás abszolút újdonságát, és ezt érdemi vizsgálattal állapítják meg. A hasznossági funkciónak nincs szerepe az oltalom megadása szempontjából.
Továbbra is a fogalmi körnél maradva, az új törvényünk felsorolja azokat a kizáró okokat, melyek fennállta akadályát képzi a jogi védelemnek. A francia jog a kizárásnak két alapesetét írja elő: az alaki követelmények be nem tartását, valamint a közrend és a közerkölcs megsértését. Az új jogszabály e téren számos megoldást átvéve a következő okokat sorolja fel:
– a termék rendeltetésének eredménye a külső jellegzetesség;
– a szerkezetileg összekapcsolhatóság eredménye a külső;
– ha a külső jellegzetesség azt a célt szolgálja, hogy előre gyártott elemekből álló rendszerekben lehetővé tegye a többféle összeállítást;
– ha közrendbe, közerkölcsbe ütközik a kialakítás;
– felségjelet, hatósági, nemzetközi szervezet jelét, címert, kitüntetést jogosulatlanul használ.
A felsorolt kizáró okok teljes összhangban állnak a mintaoltalmi irányelv rendelkezéseivel, a szabályozás kapcsán a gyakorlatban meggyökeresedett normák beemeléséről van szó. Így a közrend fogalmi meghatározásakor a jogalkotók a francia „ordre public”, valamint az angol „public policy” fogalmával azonos jelentéstartalommal kívánták szabályozni. Tekintettel arra, hogy e kitételeket a hatályos szabályunk is tartalmazza, e téren az újraszabályozás nem eredményez komolyabb nehézségeket.
A formatervezési mintaoltalomból eredő jogok és kötelezettségek körére áttérve utalnék a korábban már részletezett kumulatív védelem lehetőségére, ehelyütt azonban az új törvényben foglaltakkal foglalkozom. A minta szerzője az, aki a mintát megalkotta. A szerzőt erkölcsi elismerésként megilleti az a jog, hogy őt e minőségében a mintaoltalmi iratokon feltüntessék. Ezekből látható, hogy új mintaoltalmi törvényünk, folytatva elődje hagyományait, a mintaoltalom jogosultját továbbra is szerzőnek nevezi, beemelve ezzel az iparjogvédelem fogalmai közé egy, a szerzői jogból oly jól ismert fogalmat. Álláspontom szerint helyesebb volna az iparjogvédelmi jogok jogosultját alkotónak nevezni, ezzel is utalva a jogintézmény jogrendszerbeli elhelyezésére.
A szerzőt erkölcsi elismerésként megilleti az a jog, hogy őt e minőségében a mintaoltalmi iratokon feltüntessék. Az EK-irányelv szerint a szerzőség a tervezőt, illetve jogutódját illeti meg. A szabályozásban hangsúlyozottan jelentkezik a regisztrációban feltüntetett személy javára fennálló, de megdönthető vélelem a szerzőséget illetően. Az irányelv a szerzőség kérdését tehát tovább bontja, mint új törvényünk, megjelöli a konkrét védelmi jogosultat, ami egy bonyolult szerződéses jogviszony kapcsán komoly segítséget jelenthet a gyakorló jogászoknak.
Szerzőként a hatályos és az új törvény szerint csak természetes személyek ismerhetők el, ily módon oldja meg e kérdést a jogszabály, jogi személyek vagy más közösségek a szerzői minőségre nem tarthatnak igényt. A német jogszabály lehetővé teszi jogi személy szerzőként való lajstromozását, ha a minta érvényes jogcímen került tulajdonába. Érdemes figyelemmel lenni a német szabályozásra, hiszen a mintaoltalom gazdasági szerepét erősíti, növeli a minta forgalomképességét. A német szabályozás a mintaoltalmi jog tulajdonosi szemléletét erősíti, amitől a korábbi jogrendszer álláspontját tükröző hatályos jogszabály idegenkedett. Az új törvény már nem mondja ki kifejezetten, hogy csak természetes személy lehet a minta megalkotója, de a szövegezéséből ez tűnik ki, ugyanakkor rendezi a mintaoltalom vagyoni forgalmával kapcsolatos szabályokat. Érdemes lenne megfontolni, hogy a mintaoltalom forgalmazása körében nem lenne-e célszerű lehetővé tenni az alanyi kör bővítését, hiszen ez a szerző jogainak egyfajta korlátozását jelenti, ugyanakkor a törvény a problémáról hallgat.
Több személy is lehet szerző, ha az alkotómunkában közösen vettek részt. Ha a szerzőségi arány nem deríthető fel, a vélelem az egyenlőség mellett szól, ez azonban megdönthető. Jogvita esetén a szerzőség kérdésében bíróság dönt, mely szabály – tekintve hogy megegyezik hatályos szabályainkkal – nem igényel különösebb értelmezést.
Az új törvény külön cím alatt tárgyalja a szolgálati és alkalmazotti minták szabályanyagát. Kiemelendő e téren, hogy az új törvény nem tartalmaz eljárási jellegű normákat, azaz a munkáltatónak automatikusan jogot biztosít a törvényben megjelölt jogok gyakorlására. Az új törvény szerint tehát nem fordulhat elő az az eset, hogy a munkáltató nem tart igényt a megalkotott termékkel kapcsolatos jogaira, mert ezek minden további nélkül rá szállnak. A szabályozás ilyetén jellege azonban adott esetben sértheti a munkáltatók érdekeit, hiszen az új szabályok értelmében neki kell lefolytatnia a lajstromozási eljárást, ő viseli a költségeket, ami az alkotás meg nem felelősége esetén hátrányosan érintheti. A másik oldalról is célszerűbb lenne a jogalkotó által hagyott rést betömni, hiszen az alkotás létrehozója sem károsodik, hiszen ő maga a saját tudása alapján, munkája által hozta létre a mintát. Hatályos jogszabályunk e tekintetben 60 napos határidőt ad a munkáltatónak a kérdés eldöntésére, elősegítve ezzel a helyes joggyakorlást. Bár a 60 napos határidőt ésszerűtlenül hosszúnak tartom, mely adott esetben alapot adhat a joggal való visszaélésre, azonban a határidő lerövidítésével – álláspontom szerint – megfelelően lenne szabályozva a probléma. Esetleg eligazításul szolgálhat e téren az irányelv megoldása, mely szerint a munkáltatót megillető mintaoltalom nem érvényesül, ha a felek szerződésben másképp állapodtak meg. Ez a fajta szabályozás francia hatásra került a joganyagba. Ezzel ellentétben a német törvény a szolgálati minta szerzőjét tekinti jogosultnak.
A formatervezési mintaoltalom keletkezése terén nem beszélhetünk változásokról, az oltalom a bejelentés közzétételével, de a bejelentés napjára visszaható hatállyal keletkezik.
A minta létrehozóját személyi és vagyoni jogok illetik meg. A személyi jogok körében elsősorban a névjogot kell megemlíteni, mely esetében különösebb változások nem történtek, a minta létrehozóját a névfeltüntetési jog alapjogként illeti meg.
A vagyoni jogosultságok a személyhez fűződő jogoktól alapvetően abban térnek el, hogy forgalomképesek, átszállhatnak és átruházhatók. Fontos, hogy a mintaoltalom jogosultjának – ellentétben a szabadalom jogosultjával – nincs hasznosítási kötelezettsége. A mintaoltalom jogosultja dönti el, hogy akarja-e, és milyen mértékben, hasznosítani a mintát. A mintaoltalmi irányelv, az új törvénnyel összhangban, a vagyoni jogok terén biztosítja a kizárólagos felhasználás jogát a jogosultnak, valamint védelmet nyújt minden jogosulatlan felhasználóval szemben. Az irányelv azonban ezen túlmenően taxatív felsorolást ad az alkalmazás módjáról: gyártás, jogátruházás, termékértékesítés magatartásokat jelölve meg. A magyar jogszabály a termék előállítását, használatát, forgalombahozatalát jelöli meg e körben, melyek lényegében megegyeznek az irányelvben foglaltakkal.
A mintaoltalmi irányelv új szabadalmi törvényünkkel azonosan szabályozza az előhasználat jogát, beleértve a jóhiszeműen, gazdasági tevékenységben való előállítást vagy használatot, illetve az erre irányuló előkészületet is. Hasonló egyezés látható a két jogforrás, illetőleg a továbbhasználat meghatározásánál, különbséget az EK irányában annyiban tartalmaz az irányelv, hogy ebben az esetben megkívánja a jóhiszeműséget a felhasználónál. A jogok átruházása az irányelv szerint csak a jogok összességére és a közösség egész területére kiterjedő hatállyal történhet. Az új magyar törvény az előbbi szabályokat csaknem azonos tartalommal veszi át.
A mintaoltalom korlátjaként az új törvény a közérdekű felhasználás általános eseteit említi. A mintaoltalom alapján a mintaoltalom jogosultja nem tilthat el mást a magánhasználat céljából végzett, illetve a gazdasági tevékenység körén kívül eső cselekményektől, a kísérleti célú cselekményektől, az idézés és iskolai oktatás céljából végzett cselekményektől, feltéve, hogy e cselekmények összeegyeztethetők a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal, indokolatlanul nem sérelmesek a minta rendes felhasználására, és e cselekményekkel összefüggésben a forrást megnevezik.
Újdonság a mintaoltalom kapcsán az oltalom időtartamának meghosszabbodása az új törvényben. Korábban maximum tíz évig lehetett fenntartani az oltalmat, az új törvény hatálybalépésével öt évre automatikusan védelmet kap a jogosult, ami négy ízben további öt-öt évre meghosszabbítható. Az oltalom ilyen hosszú időtartama világviszonylatban is szokatlan: a TRIPS-egyezmény minimum tíz évet, a Hágai Megállapodás maximum tizenöt évet ír elő, egyedül a mintaoltalmi irányelv maximálja huszonöt évben az oltalom időtartamát. A négy alkalommal lehetséges meghosszabbítás álláspontom szerint indokolatlanul hosszú, hiszen a formatervezés, mint azt maga a jogalkotó is kifejtette, dinamikusan fejlődő ágazat, és mint ilyen, viszonylag gyorsan váltják egymást az egyes mintaoltalmak, gondoljunk csak a gépkocsik karosszériájának kialakítására.
A mintaoltalom legtöbb esetben az oltalmi idő lejártával szűnik meg, amennyiben nem hosszabbították meg. Hosszabbítási kérelem esetén a védelmi idő meghosszabbodik. E körben a Hágai Megállapodás 6 hónapos jogvesztő határidőt ír elő – az irányelvvel egyezően –, az utóbbi jogszabály kivételes esetben megengedi a meghosszabbítást a főszabályszerű 6 hónapot követően is, tehát ez nem jogvesztő határidő. A mintaoltalmi irányelvben a jogosultnak 1 éves jogvesztő határidő áll rendelkezésére a kimentésre. Ezen időtartamon belül a jogosult a tudomásszerzéstől számított 2 hónapon belül kérheti a meghosszabbítást. A magyar szabályozás követi az Európai Közösség megoldását, amikor a lejárat előtt 6 hónapon belül, illetve a lejárattól számított 6 hónapig lehetővé teszi az oltalom meghosszabbítását, azonban a lejáratot követő 6 hónapon túl nem teszi lehetővé a kérelem beadását, e tekintetben kimentési lehetősége sincsen a jogosultnak.
Az anyagi szabályok körében maradva a mintaoltalom védelméről, a bitorlás kérdéséről kell még beszélnünk. E téren az új formatervezési mintaoltalmi törvény az iparjogvédelem egyéb területein bevett eszközöket biztosítja a jogosult számára. A törvény alapvetően kétféle bitorlási magatartást szem előtt tartva szabályozza a kérdést: a minta mint „szellemi alkotás” elsajátítását, valamint a mintaoltalomból folyó kizárólagos hasznosítási jogok megsértését szabályozza. Az új szabályok, igazodva az irányelv, illetve az iparjogvédelem körében elfogadott jogintézményekhez, azokkal azonos módon kezelik a kérdést, a bitorlási tényállásokon túlmenően lehetőséget adnak a nemleges megállapítási eljárás lefolytatására a szerző védelme érdekében.
Végül néhány eljárási kérdés maradt. Az újdonsággal kapcsolatos kérdésekről volt már szó korábban, ehelyütt egyéb eljárási kérdésekről ejtek szót. A formatervezési minták oltalmának bejelentése nyomán a Magyar Szabadalmi Hivatal jár el, a formatervezési minták oltalmáról szóló új törvényt, a szabadalmi törvényt alkalmazva, háttérjogszabályként az államigazgatatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvényt kell alkalmazni. A mintaoltalmakról az iparjogvédelmi hatóságunk 1986 óta folyamatosan megjelenő Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő című lapja nyújt tájékoztatást.
Korábbi szabályozásunk szerint az oltalom terjedelmét a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott fényképből, illetve rajzból megállapítható külső forma határozta meg, ezt lajstromozták. A Hágai Megállapodás 1999. évi szövege a nemzetközi bejelentés tartalmát illetően lehetővé teszi leírás és igénypontok megkövetelését is, ha a szerződő fél nemzeti joga ezt szintén megköveteli. Hatályos szabályozásunk ilyen követelményt a bejelentővel szemben nem támaszt.
Az Európai Közösség irányelve megkívánja a termék olyan bemutatását a bejelentésben, amely alapján az reprodukálható. A magyar szabályok szerint a bejelentési nap elismerésének feltétele, hogy a bejelentés a minta ábrázolását és a termék megnevezését is tartalmazza, függetlenül attól, hogy mindezek alakszerűek-e, tehát nem a reprodukálhatóságon van a hangsúly.
A nemzetközi gyakorlat a bejelentésben megkövetelt alakiságot tekintve igen színes. Ausztriában akár eredeti terjedelmű minta letétele is lehetséges, míg az árujegyzék csatolása kötelező elem. Az USA-ban grafikai ábrázolást és leírást, valamint igénypontok csatolását írják elő. Németországban grafikai ábrázolást követelnek meg, leírást nem, azonban kivételesen mintapéldányt is mellékelni szükséges, ha a kialakítás pontos terjedelme a kétdimenziós reprezentációból nem állapítható meg.
A Hágai Megállapodás 1999. évi szövege szerint lehetőség van a Nemzetközi Osztályozás azonos osztályába tartozó termékekre vonatkozó több mintát is egy nemzetközi bejelentésbe foglalni, azonban meghagyja a szerződő felek jogalkotási szabadságát a minta, illetve a mintaoltalmi bejelentés egységét illetően. Általában elmondható, hogy a szerződő országok, különböző módokon, élnek is ezzel a lehetőséggel. Ausztriában az egy bejelentésben szereplő minták száma nem haladhatja meg az 50-et. Németországban a mintának – tehát ugyanazon terméknek – több változatát is be lehet jelenteni, de ezek száma a 100-at nem haladhatja meg. Lengyelországban legfeljebb 10 díszítő jellegű, ugyanazon tárgyra vonatkozó kialakítást lehet egy bejelentésben feltüntetni. Az Európai Közösség irányelve, a költségtényezőket is figyelembe véve, korlátlan számú minta benyújtását teszi lehetővé egy bejelentésben. Korábbi szabályozásunkkal ellentétben a hatályos jogszabály lehetővé teszi ezt, amikor úgy fogalmaz, hogy az egy bejelentésbe foglalt mintákat a tájékozott használóra tett összbenyomást befolyásoló közös külső jellegzetességek kapcsolják össze.
A közzététellel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a nemzetközi bejelentésekkel kapcsolatban a Hágai Megállapodás 1999. évi szövege lehetőséget biztosít a bejelentés elhalasztására. Az általános szabály szerint a közzétételt az elsőbbség időpontjától számított 30. hónapig lehet elhalasztani. A szerződő felek ettől eltérően is rendelkezhetnek. Az uniós irányelv átvette a 30 hónapos maximális időtartamot a közzététel elhalasztására. Az Európai Közösségen belül a Közösségi Formatervezési Hivatalhoz (Community Design Office) lehet fordulni, amely a Community Design Bulletin nevű hivatalos lapjában teszi közzé az alkotásokat. A magyar törvény az előbbieknek megfelelően kimondja, hogy a mintaoltalmi bejelentést a legkorábbi elsőbbség napjától számított 9 hónap elteltével kell közzétenni, módot ad viszont a korábbi közzététel kérelmezésére és – díjfizetés ellenében – a közzététel halasztására is, 30 hónapon túl azonban a közzététel nem halasztható.
A mintaoltalmi perekkel kapcsolatban elmondható, hogy az új jogszabály megőrizte a hagyományos csoportosítást: a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatainak megváltoztatására irányuló nem peres eljárást, rendelkezik a mintaoltalmi perek speciális szabályairól, illetve az „egyéb” (pld. szolgálati minta szerzőjének díjazása) perekről. Mindhárom esetben a hatályos törvény az azonos fajtájú szabadalmi eljárás szabályainak megfelelő alkalmazását írja elő.
Látható, hogy az ipari minták újraszabályozása kapcsán egy még kialakulóban lévő joganyaggal állunk szemben, mely magán viseli ennek jegyeit. A gyakorlat segítése érdekében több kérdésben szükség van módosításokra. Az új törvényről általánosságban az mondható el, hogy messzemenően igazodik a jogharmonizációs normákhoz, sajnos olyannyira, hogy legtöbb esetben csak a külföldi megoldások automatikus átvételéről van szó, ezért néhány területen szükség lenne további korrekcióra. A törvényalkotó ezeken túlmenően nem vállalta magára azt a feladatot sem, hogy az intézmény újraszabályozása kapcsán felmerült dogmatikai kérdésekre választ adjon – ez a törvény egyik gyenge pontja. Álláspontom szerint bár a formatervezési minták alapvető szabályainak lefektetése megtörtént, a közeljövőben sok feladat vár még a jogalkotóra.
Dr. Petkó Mihály
Javaslatok az ipari mintaoltalmi szabályozás korszerűsítésére, Védjegyvilág X. évf. 1. szám
98/71/EC Directive
Ernyey György: Design alapelvek, 1981., 410. old.
Iparjogvédelmi Kézikönyv, Bp., 1994., 375. old.
Védjegyvilág 10/2000.
Fővárosi Bíróság 3. Pk. 25.265/1989. sz. végzés
LB 109/1984/2.
IPR 2000., france/1
Iparjogvédelmi Kézikönyv, 1994., Bp., 376. old.
Útmutató Szerzőknek MSZH 1998.
Hágai Megállapodás 1999. évi szövege 5. cikk (2) bekezdés
Iparjogvédelmi Kézikönyv, 1994., Bp. 379. old.
IPR. 2000., Germany 6. old.
Hágai Megállapodás 1999. évi szövege 5. cikk (4) bekezdés, 13. cikk, és kapcsolódó szabályzat 7. cikk (6) bek.
Iparjogvédelmi Kézikönyv, 1994., Bp., 380. old.
IRODALOM:
1. Dr. Batta János: Szerzői jog, KJK Budapest 1990.
2. Dr. Csécsy György: Szellemi alkotások joga, Novotni Kiadó, Miskolc 1998.
3. Ernyei Gyula (szerk.): Design alapelvek, Design Center, Budapest 1981.
4. Iparjogvédelmi kézikönyv, KJK Budapest 1994.
5. Útmutató szerzőknek, MSZH Budapest 1998.
6. Javaslatok az ipari mintaoltalmi szabályozás korszerűsítésére, Védjegyvilág 10/2000.
7. Jürgen Hermann: The protection of industrial design, Les Nouvelles 35/20000.
