Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A liberalizmus örök dilemmája, hogy mikor szabad (kell) a szabadságot önmaga ellen védeni. Igaz, hogy a szabad piac korlátozásainak is a szabad piac fenntartását kell szolgálniuk, de egyrészt nincs alkotmányos ismérv arra, hogy mikor fordul e cél a visszájára, másrészt – és főleg – az adott gazdaságpolitika szerint más-más az ideális piaci szabadság. A törvényhozó elképzelését erről az alkotmányvédő szerv nem helyettesítheti a sajátjával. Változó kormányok változó gazdasági helyzetben gazdaságpolitikájukat szabadon alakítják, szabadon liberalizálnak vagy szigorítják az irányítást, amíg csak a piacgazdaságot nyilvánvalóan lehetetlenné nem teszik. A piacgazdaság korlátjaként tehát a megengedett állami beavatkozás határozható meg, amely az állami beavatkozással szemben állított korlátokkal körvonalazható.
1. Az állam magatartása a piacgazdasággal összefüggésben
a) Az alkotmányosan megengedett állami beavatkozás
Az állam alkotmányos magatartásával kapcsolatban általánosságban az jelenthető ki, hogy a beavatkozás alkotmányjogilag nem tiltott, mert a gazdaságpolitikailag semleges alkotmányból sem a beavatkozás tilalma, sem annak nagysága nem vezethető le. A beavatkozásnak azonban vannak korlátai.
b) Az állami beavatkozás korlátai
Az állami beavatkozás korlátait jellegük alapján két fő csoportba – negatív és pozitív korlát – lehet osztani.
ba) A negatív korlát a gazdaságpolitika területén az állam bizonyos tartózkodási kötelezettségét határozza meg általában. Az állami beavatkozás kritikus nagysága kizárólag elvontan és csak a szélső esetekre korlátozottan állapítható meg, amelynek túllépése már – a piacgazdaság sérelme miatt – alkotmányellenes.
Az állami beavatkozással szemben állított negatív korlátokat jelentik a következők:
- Az állami beavatkozás egyrészt nem sértheti a piacgazdaságot. Ezt szűken kell értelmezni: az olyan beavatkozás tilalmazott, amely fogalmilag zárná ki a piacgazdaság létét. Ilyennek minősülne az általános államosítás és a szigorú tervgazdálkodás.
- Az állam másrészt a szabályozása során a piacgazdaság tényleges viszonyait nem hagyhatja figyelmen kívül, illetve nem regulálhat rosszhiszeműen és tetszése szerint.
- A piac korlátozása semmilyen esetben nem sérthet alapjogot.
Mivel az alábbi jogok a piacgazdaságon belül érvényesülnek, ezért azok legszélsőbb korlátai is a piacgazdaság nevezett korlátaiként fogalmazhatók meg. A tulajdonhoz való jog, a köztulajdon és magántulajdon egyenlősége, a vállalkozás joga, a versenyszabadság, az állami tulajdon; az állami vállalatok és a szövetkezetek, illetve az önkormányzatok tulajdoni önállósága, a munkához és a foglalkozásválasztáshoz való jog, az érdekvédelmi szervezkedés joga; a szabad mozgáshoz és letelepedéshez való jog, végül a diszkrimináció tilalma és végső esetre az emberi méltósághoz való jogból levezetett általános személyiségi jog.
bb) Az állami beavatkozás pozitív korlátjaként határozható meg a piac viszonyaiba történő olyan beavatkozás, amely elsősorban a piac szabadságától teljesen független alapjogok és alkotmányos érdekek miatt – például környezetvédelmi, egészségügyi vagy éppen honvédelmi okokból – következik be. Pozitív, mivel a beavatkozást ezek érdekében teszi lehetővé, korlátot jelent viszont amiatt, mert a beavatkozó magatartás nem lehet olyan mértékű, amely az alapjogok vagy alkotmányos érdekek biztosításának mértékét túllépi, vagy a piacgazdaság negatív korlátaiba ütközik.
* * *
A piacgazdaság alkotmányjogi szempontból a Magyar Köztársaságban tehát egyrészt olyan szférát jelent, amelyben az állam egymástól elválasztott, kettős minőségében is részt vesz. A gazdaságpolitikailag semleges alkotmányban a piacgazdaság másrészt olyan alkotmányos feladatként – a szociális jelzővel ellátva államcélként – is meghatározható, amely alapjognak nem minősíthető, de más alapjogokkal és alkotmányos jogokkal vagy értékekkel – az állami szabályozás vagy a beavatkozás miatt – minőségileg is eltérő kapcsolatban áll.
Dr. Drinóczi Tímea
Az életben és a szakirodalomban e jogállam típusok többféle felfogásával is lehet találkozni, amelyek közül az egyik szerint az európai jóléti államok fogalmához a juttatások mennyiségi és minőségi átalakulása kapcsolódik, aminek jogi formáját továbbra is a szociális állam adja, míg az Egyesült Államokban – és talán Nagy-Britanniában is – az állam szociális célú beavatkozása a jóléti állam (welfare state) fogalmának felel meg. Elmondható tehát, hogy Európában a jóléti állam inkább társadalmi-szociológiai fogalom, míg az említett angolszász világban egyszerre jellemzi az állam szociológiai és jogi meghatározását. Ld. Alkotmánytan (szerk.: Kukorelli István) Osiris 1998. 151-154. o., Szamuely László: A jóléti állam ma. Magvető Kiadó, Budapest, 1985. 7. o. Hivatkozza Sári János az Alkotmánytan c. könyv 6. fejezetében. Szigeti Péter: A szociális jogállam követelményeinek helyzete alkotmányos berendezkedésünkben: jelen, múlt és jövő? Magyar Jog. 2001. 5. sz. 258. o.
A jogállam főbb fejlődési szakaszairól ld. Ádám Antal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás. Osiris Budapest, 1998. 19. o. és köv.
Ld. bővebben: Szigeti: uo.
Petrétei József: Jogállam és hatalommegosztás. In: Válogatott fejezetek a rendszeres alkotmánytan köréből (Szerk. Kiss László). Pécs 1996. 22-23. o.
Szigeti: uo.
Válogatott fejezetek a rendszeres alkotmánytan köréből (szerk.: Kiss László). Pécs, 1996. 22-23. o.
59/1990. (XI. 19.) AB-határozat, ABH 1991. 254. 255., az állami tulajdon magánszférában megnyilvánuló privilegizált helyzetével kapcsolatban ld. az 59/1992. (XI. 6.) AB-határozatot, ABH 1992. 271. 273.; az állam mint a gazdaság egyik szereplője helyzetével összefüggésben ld. a 33/1993. (V. 28.) AB-határozatot, ABH 247. 254.; az állam jogalanyisága történeti fejlődésének és sajátosságainak kifejtését ld. Kecskés László tanulmányában: Polgári jogi tanulmányok. Pécs, 1995. 176. és köv.
A magyar Alkotmánybíróság kimondta még, hogy gazdasági alkotmányossági szempontból nem indokolt olyan különbségtétel alkalmazása, amely az állam társasági jogi pozíciójának erősítését, az egyik legfontosabb társasági formában (a részvénytársaságban) az állam uralmi helyzetének törvényi biztosítását teszi lehetővé. 59/1991. (XI. 19.) AB-határozat, ABH 1991. 294-295.
A szerkesztés jól tükrözi a rendszerváltozás sajátosságát, mivel a tulajdonjogra vonatkozó garanciális rendelkezések két helyen is előfordulnak. Vö. alkotmány 9. § (1) és 13. §-át. Értelmezett alkotmány (szerk.: Holló András és Balogh Zsolt). Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2000. 159. o.
33/1993. (V. 28.) AB-határozat, ABH 1993. 247. 249-250.
ABH 1993. 247. 249.
21/1994. (IV. 6.) AB-határozat, ABH 1994. 117. 119.
59/1991. (XI. 19.) AB-határozat, ABH 1991. 294-295.
33/1993. (V. 28.) AB-határozat, ABH 1993. 247. 249-250. Az alkotmányban megfogalmazott piacgazdaság – az alkotmányi szövegnek megfelelően – a tervezés előnyeit is felhasználó piacgazdaság. 13/1990. (VI. 18.) AB-határozat, ABH 1990. Érdekességképpen megjegyzendő, hogy nem sokkal a döntés meghozatala után az alkotmánymódosító 1990. évi XL. törvény a piacgazdaságot e jelző nélkül határozta meg. A rendelkezés 1990. április 25-étől hatályos.
772/B/1990. AB-határozat, ABH 1991. 447. 449.
Az interpretációs problémának az is oka, hogy a mai közép-európai országok alkotmányukban önmagukat gyakran nem szociális jogállamként határozzák meg, hanem csak a szociális piacgazdaságra utalnak. Vö. Alkotmánytan 153. o.
1443/B/1990/4. AB-határozat, ABH 1991. 513. 514.
698/B/1990. AB-határozat, ABH 1991. 624. 624–625.
Vö. Szigeti: i. m. 262. és köv.
21/1994. (IV. 16.) AB-határozat, ABH 1994., 119–120.
Sári János: Alapjogok, Osiris, Budapest 2001., 196. o.
Látható tehát, hogy a piacgazdasággal mint alkotmányos feladattal és mint a gazdasági rend alkotmányos jellemzőjével kapcsolatban egyetlen, de lényeges szempontból hasonló a helyzet, mint a jogállamisággal. 21/1994. (IV. 16.) AB-határozat, ABH 1994. 119–120.
21/1994. (IV. 16.) AB-határozat, ABH 1994. 119–120.
21/1994. (IV. 16.) AB-határozat, ABH 1994. 119–120.
Az Alkotmánybíróság e megállapításra utal az 1524/B/1992. AB-határozatban, ABH 1995. 655. és köv., illetve a 668/B/1996. AB-határozatban, ABH 1996. 637. és köv.
Az alkotmányi értékekről ld. bővebben Ádám Antal „Az alkotmányba illő alapértékekről” írt tanulmányát. Magyar Jog. 2002. 4. sz. 193. és köv.
Alkotmány 9–14, 70/B., 70/C., 58, 70/A., 54. §. 12/1994. (IV. 16.) AB-határozat, ABH 1994. 119–120.
10/2001. (IV. 12.) AB-határozat. Magyar Közlöny 43. sz.
Vörös Imre: A gazdasági jogalkotás és az Alkotmánybíróság. In: Alkotmánybíráskodás 1993. UNIO 1993. 250 és köv.
Értelmezett Alkotmány. 159. o.
21/1990. (X. 4.) AB-határozat, ABH 1990., 54/1992. (X. 29.) AB-határozat, ABH 1992. 271. 273., 73/1992. (XII. 28.) AB-határozat, ABH 1992. 306. 307.
Emiatt mondta ki az Alkotmánybíróság azt, hogy az alkotmány 13. § (1) bekezdése és a 12. § (1) bekezdése úgy értelmezendő, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz, így a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek a tulajdonukban lévő termőföldhöz való jogát is. 21/1990. (X. 4.) AB-határozat, ABH 1990., és Értelmezett Alkotmány, 159–160. o.
A természetes személyek alapjogi jogalanyiságát különböző alkotmánybírósági határozatok meghatározott korlátozásokkal kiterjesztették jogi személyekre is. Vö. Vörös: i.m. 248–249. o., 7/1991 (II. 28.) AB-határozat, 28/1991. (VI. 3) AB-határozat, ABH 1991. 101. o., 1441/B/1990/2. AB-határozat, ABH 1991. 510–511.
Az ellenkező véleményt ld. 21/1990. (X. 4.) AB-határozat ABH 1990. Az AB-határozat szerint azért nincs összefüggés az alkotmány 9. § (1) bekezdése és a 13. § között, mert a tulajdonhoz való jogot ez utóbbi a 9. §-ban foglalt különbségtétel nélkül fogalmazza meg. Hasonló álláspontot foglalt el Vörös Imre is, aki szerint a két rendelkezés között azért nincs összefüggés, mert a 9. § (1) bekezdésének nincs tulajdonvédelmi irányultsága. Vörös Imre: A tulajdonhoz való jog az alkotmányban. Acta Humana 1995. 18–19. sz. 161. o.
21/1990. (X. 4.) AB-határozat, ABH 1990. Összevetve az Alkotmánybíróság e két idézett megállapítását, amely egyébként egymást követő bekezdésekben foglal helyet, megállapítható, hogy a testület önmagának mondott ellent. A későbbiekben ez az ellentmondás a két rendelkezése kapcsolatának elismerésében oldódik fel. Ld. 33/1993. (V. 28.) AB-határozat, ABH 1993. 247. 250.
21/1990. (X. 4.) AB-határozat, ABH 1990., 39/1992. (VII. 16.) AB-határozat, ABH 1992. 238. A védelem terjedelmének és intenzitásának a tulajdon alanya szerinti eltérő rendezése személyek közti diszkriminációnak minősül. 59/1992. (XI. 6.) AB-határozat, ABH 1992. 271. 273.
Vö. Vörös: A gazdasági jogalkotás... 251–252. o.
E két legjelentősebb módosítás az 1989. évi XXXI. törvény, és az 1990. évi LX. törvény.
E rendelkezést az Alkotmánybíróság is hasonlóan értékelte, mivel álláspontja szerint e jogtétel a köz- és a magántulajdon korábban tagadott egyenjogúságát nyilvánítja ki. E rendelkezésből azonban nem lehet levezetni, hogy az állami vagyon meghatározott módon való megterhelése sértené a köztulajdon és a magántulajdon egyenlő védelmének alkotmányos elvét. 15/1993. (III. 12.) AB-határozat, ABH 1992. 112. 125.
59/1991. (XI. 19.) AB-határozat, ABH 1991. 294–295.
21/1990. (X. 4.) AB-határozat, ABH 1990., 39/1992. (VII. 16.) AB-határozat, ABH 1992. 238.
Vörös: i.m. 255. o.
Az állam kizárólagos tulajdonának, valamint kizárólagos gazdasági tevékenységének körét törvény határozza meg.
Vörös: i. m. 259. o.
Vö. Vörös: i. m. 256. o.
Ld. a piacgazdaság korlátairól szóló részt.
21/1994. (IV. 16.) AB-határozat, ABH 1994. 120., 1105/B/0993. AB határozat, ABH 1994. 640.
61/1993. (XI. 29.) AB-határozat, ABH 1993. 358. 361.
Abban a kérdésben érvényesítheti az Alkotmánybíróság saját véleményét, hogy mi teszi a piacgazdaságot végképp lehetetlenné.
21/1994. (IV. 16.) AB-határozat, ABH 1994. 119–120.
21/1994. (IV. 16.) AB-határozat, ABH 1994. 119–120.
33/1993. (V. 28.) AB-határozat, ABH 1993. 249–250.
21/1994. (IV. 16.) AB-határozat, ABH 1994. 119–120.
Uo.
Vö. 21/1994. (IV. 16.) AB-határozat, ABH 1994. 120., 31/1998. (VI. 25.) AB-határozat, ABH 1998. 247, 249–250.
21/1994. (IV. 16.) AB-határozat, ABH 1994. 119–120.
Mindez nem zárja ki, hogy a piacgazdaság mint alkotmányos feladat éppen a korábbi rendszerből fennmaradt, vele összeegyeztethetetlen intézmények lebontásának alkotmányossági értékelésekor szerepet játsszon. (Lásd például a kárpótlási ügyeket.) 21/1994. (IV. 16.) AB-határozat, ABH 1994. 119–120.
21/1994. (IV. 16.) AB-határozat, ABH 1994. 119–120.
