Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mint – talán – kidolgozóik számára is kiderült, ezek a javaslatok mind politikailag, mint az ország nemzetközi kötelezettségeit tekintve kivihetetlenek. A Magyar Köztársaság első adatvédelmi biztosa azonban búcsúzik. A Majtényi hivatala által kiadott kötet – amely a biztos utolsó hivatali évéről szóló beszámolóval szinte egy időben jelent meg – méltó búcsú.
Hely hiányában csupán két tanulmányt emelünk ki. Az első szerzője Sólyom László, az Alkotmánybíróság (Ab) volt elnöke, aki még a nyolcvanas években írott publikációival, törvénytervezeteivel, majd a magyar adatvédelmi törvény alkotóinak iránymutatásul szolgáló, a személyes adatok védelméhez fűződő jogot információs önrendelkezési jogként értelmező 1991-es Ab-határozat előadó bírájaként úttörő szerepet játszott a magyar adatvédelmi jog megteremtésében. Sólyom tanulmányában az ombudsmanok jogértelmező tevékenységét elemzi. Különösen érdekesek a tanulmánynak az általános ombudsman és az adatvédelmi biztos jogértelmezését illető megjegyzései (az adatvédelmi biztos „szigorúbban a pozitív jogon belül mozog”, „szigorúbban vett jogi érvelés” jellemzi, míg az általános biztos „inkább alkotmányos értékrendre orientált” gyakorlattal bír). Az alapos elemzés mellett tanulságos Sólyom szóhasználata is: a biztos – írja – éves beszámolóinak bevezetőjében összefoglalja, „meddig jutottunk jogállami forradalmunkban”. Újraolvasva Majtényi éves beszámolóinak bevezetőit (melyekbe nem szövegírók csempészték az Eötvös-, Deák-, és Kemény-idézeteket), az olvasó eltűnődhet a generáción, amely jól ismerte az ország közjogi hagyományait, megvívta a jogállami forradalmat és megteremtette, valamint az első évtizedben működtette a köztársaság alapintézményeit. Méltók lesznek-e az örökösök?
Alexander Dix, a német Brandenburg tartomány adatvédelmi és információszabadságért felelős biztosa a közérdekű adatok nyilvánossága magyarországi szabályozásának németországi hatásáról ír. A német bürokráciának – írja Dix – hagyományosan minden iratot titkosként kellett kezelnie, s csak akkor lehetett hozzáférhetővé tenni azokat, ha valaki jogát vagy jogos érdekét igazolták. Az 1998-as brandenburgi – az iratbetekintésről szóló – törvény első alkalommal „fordította meg” a szabályt: a törvény hatálybalépése óta minden állami irat hozzáférhető, kivéve, ha meghatározott érdekekkel a titkosság alátámasztható. Magyarországon már az általában adatvédelmiként emlegetett, de a közérdekű adatok nyilvánosságáról is szóló törvény 1993-as hatálybalépése óta ez a helyzet. A brandenburgi törvény előkészítése során meghallgatták a magyar adatvédelmi biztos véleményét, s részben a magyar modell nyomán került be az iratbetekintésről szóló törvénybe az a rendelkezés, hogy az iratnyilvánosság érvényesülése felett is biztos őrködjék – s az adatvédelmi és az információszabadságért – miként Magyarországon – ugyanaz a biztos legyen felelős. A brandenburgi törvény elfogadása óta Berlin és Schleswig-Holstein is hasonló jogszabályt fogadott el.
A kötetben tanulmánnyal szerepelnek a „privacy” terén igen nagy névnek számító szerzők, mint az amerikai David Banisar, Charles Raab, az edinburgh-i egyetem professzora vagy David Flaherty, Kanada Brit-Kolumbia államának volt adatvédelmi biztosa. Az adatvédelmi biztos munkatársainak írásai, melyekben a jogalkalmazás gyakorlatának egyes problémáit elemzik, bármely adatvédelmi jogot alkalmazó számára igen hasznos olvasmányt jelentenek: Zombor Ferenc a leendő munkavállaló személyiségi jogait egyes esetekben sértő munkaadói tesztek, interjúk, pszichológiai tesztek adatvédelmi jogi megítéléséről, a poligráf alkalmazásának korlátairól szól. Kőhalmy Kata az államigazgatási eljárás és az adatvédelmi jog összefüggéseit elemzi, míg Kerekes Zsuzsa tanulmánya a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos egyes jogértelmezési kérdéseket, így például az egyszerre üzleti titokként és közérdekű adatként minősülő adatok problematikáját tárgyalja. Trócsányi Sára az „információs kárpótlás” kapcsán hasonlítja össze a német és magyar helyzetet, bírálva a magyarországi megoldást, végül az utolsó tanulmányban maga Majtényi László összegzi az adatvédelem helyzetét Közép-Európában.
Mint idézett tanulmányában Sólyom fogalmaz: „a magyar alkotmányjog könyvespolcán ott a helye az adatvédelmi biztos ajánlásainak és állásfoglalásainak is”. A magyar alkotmányjog, adatvédelmi jog iránt érdeklődő könyvespolcán pedig e kötet helye is biztos.
(Az odaátra nyíló ajtó/The Door onto the Other Side, Adatvédelmi Biztos Irodája, 2001.)
Jóri András
