Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
2001. április 17-i ülésnapján az Országgyűlés elfogadta a Munka Törvénykönyvének (Mt.) „jogharmonizációs célzatú” módosítását, melyet az ország valamennyi szakszervezeti szövetsége erőteljesen kritizált amiatt, hogy a munkavállalókat nagymértékben kiszolgáltatja a munkáltatóknak. Tény, hogy ez a módosítás számos kérdésben rontja a munkavállalók pozícióit, pontosabban nagyobb mértékben áll fenn ennek a lehetősége, mint korábban. Ugyanakkor mind a jogkövetés, mind pedig a jogalkalmazási gyakorlat – amelybe nemcsak a bírói gyakorlat, hanem a szakközigazgatási felügyelet is beletartozik – oly módon is alakítható, hogy gazdasági hatalmával és jogilag is védett erőfölényével a munkáltató ne élhessen vissza.
Célunk éppen ezért e kiadvánnyal az, hogy segítsünk mind a munkajogelmélet, mind pedig a joggyakorlat síkján kialakítani azt az egészséges érdekegyensúlyt, amelyben mind a munkáltató, mind pedig a munkavállaló megtalálja a maga számítását, és mind a két oldal érvényesíteni tudja jogos elvárásait a másik féllel szemben. Ily módon megteremthető a munkabéke, amely nemcsak a munkavállalónak, hanem a munkáltatónak is érdeke, mivel ha a munkavállaló kedvvel dolgozik és a munkahelyét, valamint a munkakörét sajátjának érzi, az várhatóan a cég gazdasági eredményeit is pozitívan befolyásolja. Elégedetlen és a munkáltatóval szemben ellenséges munkavállalói légkör esetén, ha nyílt sztrájkhelyzetre, munkaküzdelemre nem is kerül sor, a kedvtelenül végzett munka hátrányosan befolyásolja a gazdasági eredményeket.
A globalizáció és a neoliberalizmus gazdaságfilozófiája értelmében esetleg rövid távon hasznot lehet húzni abból, hogy a munkahelyeket oda helyezik, ahol legolcsóbb az infrastruktúra és a munkaerő. Ez azonban csak rövid távon jelent előnyt. Az olcsó és alulképzett munkaerő foglalkoztatása ugyanis minőségromláshoz vezethet, ami a gazdasági verseny viszonyai között előbb vagy utóbb az ilyen cégeknek a piacról való kiszorulását okozza. Társadalmi méretekben pedig a szociális olló egészségtelenül szélesre nyílása, felső szárának elvékonyodása, alsó szárának pedig ugyanilyen mértékű megvastagodása – a piacnak a társadalom elvékonyodó felső rétegében bekövetkező telítődése miatt –, a fizetni kész vagy képes kereslet megszűnéséhez vezet. Az automatizálás egyre több élő munkaerőt szorít ki a munkaerőpiacról, miközben nemcsak a vásárlásra és szolgáltatás-igénybevételre képtelen munkanélküliek száma nő, hanem az egyre emelkedő energiaárak miatt a költségek is növekednek. Egyre több termék egyre drágábban zúdul a piacra és marad is ott, komoly gazdasági, szociális és környezeti krízist előidézve, ami – ha ez így folytatódik tovább – általános társadalompolitikai válság előidézője lesz. Ez sem a munkavállalói, sem pedig a munkáltatói oldal számára nem jelent perspektívát. Az egyre nagyobb vagyont felhalmozó tőke- és cégtulajdonos munkáltatói felső réteg – miként „A globalizáció csapdája” című bestseller szerzői kimutatták – egyre nagyobb létszámú őrző osztagokkal válik kénytelenné védeni magát az elnyomorodó széles tömegektől. Eközben ők maguk is őrzőik kiszolgáltatottjaivá válnak, miként a késő Római Birodalom császárai a palotaőrségnek.
Mindezt megelőzni és a jelenlegi, meglehetősen centralizált és globalizálódott euro-, és világtársadalom anarchiába torkolló sejtszerű széthullását elkerülni – aminek reális veszélyét Immanuel Wallenstein is felvetette – csak egy olyan középre történő beállással lehet, amely a nagy és a koncentrált gazdaság mellett elismeri a Joseph Schumpeter által megfogalmazott „small is beautiful” gazdálkodás elvét is, vagyis a globalizáció mellé odateszi a szociális piacgazdaságot, a welfare economic societyt is. Milton Fridman és Fridrich Hayek gazdaságfilozófiája a keynesizmus nélkül hosszú távon rombol, vele együtt viszont építőleg hat. John Maynard Keynes nélkül a hayeki neoliberalizmus „út a rabszolgasághoz”, hasonlóan ahhoz, amit Hayek egyik korai főművében kifejtett.
A társadalom és a gazdaság munkáltatói és munkavállalói szegmensében mindez azt kell, hogy jelentse – hasonlóan ahhoz, ahogy az osztrák jogfilozófus, Alfred Verdros orvos és beteg párkapcsolatát tekintette – hogy a munkáltatónak a munkavállaló helyébe kell képzelnie magát. Ugyanakkor a munkavállaló is fogadja el a munkáltató érdekeit és tegyen meg mindent azon cél érdekében, amely miatt alkalmazták.
Áttérve most magára a legújabb Mt.-módosításra, az tendenciájában követi az eddigi módosításokat, amelyek rendre valamennyit szűkítettek a munkavállalói jogokon és tágítottak a munkavállalói kötelezettségeken. Ez azonban csak részben indokolható, mivel a rendszerváltás után az 1992. évi XXII. sz. törvénnyel hatályba lépett, és az 1967. évi II.-es törvényt felváltó új Mt. radikálisan megszüntette a munkahelyi „klubozásra” lehetőséget adó indokolatlan kedvezményeket. A „jogharmonizációs célzatú” 2001. áprilisi Mt.-módosítást három vonás jellemzi. Az első az, hogy azokon a területeken, ahol az EU munkajogi irányelvei a jelenlegi magyar munkajogi szabályoknál szigorúbbak, az Mt.-nek a velük összefüggő szabályait szigorította, miközben a tagállamok nemzeti szabályai annál kedvezőbbek és olyanok, mint amilyenek a módosítás előtti magyar szabályok voltak. A másik jellemző vonás, hogy a módosítás során a főszabályokhoz viszonyítva több olyan kivételt fogalmaztak meg, amelyek az EU-irányelvekhez viszonyítva a magyar jogban szigorúbb helyzetet teremtettek. A módosítás harmadik vonásaként azt kell megemlíteni, hogy több olyan korábbi szabály maradt érintetlen, amely az EU-irányelvekkel ellentétben állt, vagyis a jogharmonizáció ezekre nem terjedt ki.
Ezekről a problémákról mindenképpen szólni kívánunk, felvetve, miként volna meg a lehetőség arra, hogy azokat a bírói gyakorlat korrigálja és ha ilyen lehetőség nincs, akkor miként korrigálhatja mindezt egy későbbi jogalkotás. Tudomásunk szerint ugyanis a munkajogi kodifikációt ez a módosítás nem zárta le, az folyik tovább az Mt. és a Ptk. hosszabb távú újrakodifikálási munkálatai során. Ebben a szemléletben fogunk hozzá az Mt. most módosított és a későbbiekben módosítandó, valamint a bírói gyakorlat által korrigálható neuralgikus kérdéseinek a vizsgálatához. Éppen ezért vizsgálatunk az Mt.-nek csak a módosítással érintett, valamint azon részeire terjed ki, ahol harmonizálni kellett volna.
