Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A technológia folyamatos fejlődése mellett a gazdasági élet szereplői elektronikus nyilatkozatainak elismerésére és védelmére az elektronikus aláírás, valamint az elektronikus dokumentumok szabályozásának kialakításával, az állami szerepvállalással létrejövő jogi szabályozás formálhatná a szabályozatlanságnál jóval megnyugtatóbb kereteket. Magyarország európai integrációs törekvései mellett elsősorban a már meglévő uniós szabályozást tekinti mintának. Az Európai Unió 1999/93/EK irányelve meghatározza a tagállamok számára a helyi szabályozás megteremtésére nyitva álló határidőt (2001. július 29.), valamint az elektronikus aláírással kapcsolatosan biztosítandó alapelveket, megoldási módozatokat.
A Miniszterelnöki Hivatal 2001. február 23. napján terjesztette a parlament elé az Elektronikus aláírásról szóló törvényjavaslatot (a továbbiakban „törvényjavaslat" vagy „javaslat"), amely a jelen cikk készültének idején részletes vitára bocsátásra vár.
A törvényjavaslat megteremti az elektronikus dokumentum, elektronikus aláírás fogalmát, kialakítja azok jogszerű létrehozásának, elismerésének, alkalmazásának kereteit. Koncepciója követi az ún. „technológiasemleges alapelvet", amennyiben a törvény célja annak biztosítása, hogy az elektronikus aláírásra vonatkozó szabályok a felhasznált technológiáktól függetlenül, egyfajta egyetemes érvénnyel alkalmazhatóak legyenek. A törvényjavaslat másik alapelve a „joghatály" elve, amely szerint az elektronikus aláírás útján tett jognyilatkozat hatálya, joghatályossága nem tagadható meg amiatt, hogy a nyilatkozat kizárólag elektronikus formában létezik, így – amennyiben azt a törvény nem zárja ki – az teljes bizonyító erővel felhasználható a bírósági, államigazgatási, valamint más, hatósági eljárásokban. Az elektronikus aláírás a javaslat szerint egy lehetőség, amelynek igénybevételéről a felek szabadon határoznak, azt nem lehet kötelezővé tenni. Ugyanakkor az elektronikus aláírás használatát is csak törvény zárhatja ki az olyan jogviszonyokkal kapcsolatos jogügyletekben, amelyben az elektronikus aláírás használata a felek érdekét vagy jogbiztonságát sértené vagy veszélyeztetné.
A gyakorlatban hogyan működik az elektronikus aláírás, milyen formái léteznének és milyen adatokhoz, dokumentumokhoz lehet hozzákapcsolni?
A javaslat alapvetően egy háromszereplős modellre épít, amelyben az egyik szereplő az elektronikus úton létrejött vagy rögzített dokumentum aláírója (a továbbiakban „aláíró"), a másik szereplő a címzett, akihez/amelyhez az aláírt dokumentumot valamely digitális adatrögzítőn eljuttatják (a továbbiakban „címzett"), a harmadik szereplő pedig egy, az előző két féltől független, harmadik személy (a továbbiakban „hitelesítésszolgáltató"), aki/amely biztosítja és tanúsítja az aláírás valódiságát, az aláíró személyazonosságát, az aláírás idejét, valamint az aláírt dokumentum sértetlenségét, illetőleg változásait.
A magyar javaslat a világ több országában alkalmazott úgynevezett „nyilvános kulcsú eljárás"-ra épít. A nyilvános kulcsú eljárásban az elektronikus aláírás létrejöttéhez két kulcs szükséges; egyrészt egy magánkulcs, másrészt egy nyilvános kulcs. A kulcsok digitális jelsorozatok, amelyek megfelelő programokkal, „felhasználóbarát" módon, gombnyomásra működtethetők. Az elektronikus aláírás technikailag egy kulcspár egymáshoz rendelésével jön létre, a hitelesítésszolgáltató közreműködésével.
A magánkulcs az aláíró tulajdona, érdeke és egyben kötelessége, hogy kizárólag ő maga ismerje és titokban tartsa, hasonlóan a bankkártyák titkos személyes azonosító kódjaihoz (PIN kód). A magánkulcs fizikai megjelenése sokszínű lehet: elektronikus file, floppylemez vagy diszk, jelsorozat, számsorozat, chipkártya stb. A nyilvános kulcs ugyanakkor bárki által hozzáférhető, amelyet a hitelesítésszolgáltató tart nyilván, és köteles folyamatosan elérhetővé tenni mindenki számára. A címzett a nyilvános kulcs segítségével, annak ellenőrzésével bizonyosodhat meg az aláírás valódiságáról, az aláíró személyi azonosságáról, az aláírás idejéről, valamint a dokumentum sértetlenségéről vagy esetleges változásairól.
Alapvető követelmény, hogy a nyilvános kulcs ismeretében minden kétséget kizáróan meg lehessen állapítani egy aláírásról, hogy azt valóban a hozzá tartozó magánkulccsal hozták-e létre, valamint hogy a nyilvános kulcs ismeretében ne lehessen visszafejteni a hozzá tartozó magánkulcsot és ezzel hamisítani azt.
A törvényjavaslat az elektronikus aláírás három fajtáját határozza meg. Az „egyszerű elektronikus aláírás" egy mindenfajta technológiai biztonságot nélkülöző eljárás, és pusztán azt a célt szolgálja, hogy az aláíró egy elektronikus módon megjelenített szöveg, ábra, kép stb. alá megjelenítse nevét. Az egyszerű elektronikus aláíráshoz nem szükséges a hitelesítésszolgáltató közbenjárása. Például ha az oly sokszor használatos e-mail levelezőrendszerünkben elküldött levél (e-mail) végén megjelenítjük nevünket vagy más azonosítónkat, az minden bizonnyal ebbe a kategóriába tartozik (természetesen csak arra az esetre szól ez a besorolás, ha az elektronikus levél küldője nem saját magánkulcsát használja aláíráshoz). A javaslat ezen aláírási formára utalással pusztán elismeri annak létét, de joghatályt nem rendel hozzá, illetőleg a létrejöttéhez szükséges feltételeket, körülményeket nem határozza meg. A „fokozott biztonságú elektronikus aláírás" már – az előző kategóriával ellentétben – alkalmas arra, hogy az aláírót azonosítsa, a hitelesítésszolgáltató közreműködése pedig szükséges az ügylethez. Ebben az esetben az aláírás nemcsak azonosításra alkalmas, de a dokumentumhoz olyan módon kapcsolódik, hogy az aláírást követően a dokumentumon tett minden változtatás megjelenik. A „minősített elektronikus aláírás" olyan fokozott biztonságú aláírás, amely megfelel a törvényjavaslatban meghatározott pontos, magas szintű követelményeknek, amely követelményeket egyrészt maga a javaslat melléklete tartalmazza, másrészt a törvény végrehajtási rendelete hivatott részleteiben rendezni.
Az elektronikus dokumentumok között szintén három formát különböztet meg a javaslat, a következők szerint:
– az „elektronikus dokumentum", amely bármely elektronikus eszközzel megjeleníthető adatot (így szöveget, ábrát, különböző jeleket stb.) tartalmaz;
– az „elektronikus irat", amelynek alapvető funkciója, hogy szöveget közöljön, de emellett, a szöveg alátámasztására vagy magyarázatára, nem elsődleges jelleggel tartalmazhat egyéb szemléltető ábrát, rajzot stb., valamint az
– „elektronikus okirat", amely valamely nyilatkozattételt vagy nyilatkozat elfogadását tartalmazza, és mint ilyen, az eljárási törvényekben meghatározott okirat elektronikus megfelelője.
A gyakorlatban tehát a fokozott biztonságú, valamint a minősített elektronikus aláírás történik a nyilvános kulcsú eljárással, a hitelesítésszolgáltató közreműködésével.
A hitelesítésszolgáltató üzleti célra létesült, profitorientált szervezet vagy természetes személy lehet, tevékenysége engedélyhez nem kötött. Tevékenysége megkezdését megelőzően, illetőleg azzal egyidejűleg azonban a Hírközlési Főfelügyelethez be kell jelentkeznie nyilvántartásba vételre, és egyben igazolnia kell, hogy a javaslatban, valamint az ahhoz kapcsolódó alacsonyabb jogszabályokban foglalt feltételeknek megfelel. A hitelesítésszolgáltató attól függően minősül, hogy a minősített elektronikus aláíráshoz vagy a fokozott biztonságú elektronikus aláíráshoz szükséges igazolással, tanúsítványok kiadásával kíván-e foglalkozni. A hitelesítésszolgáltatók felügyeleti szerve a Hírközlési Főfelügyelet, amely nemcsak nyilvántartásba veszi, de folyamatosan ellenőrzi is a hitelesítésszolgáltatókat aszerint, hogy a javaslatban, valamint a végrehajtási jogszabályokban foglalt rendelkezéseknek megfelelő-e a működésük. Ez egyfajta „törvényességi felügyeleti eljárás", amelynek során a felügyelet felhívhatja a szolgáltatót a törvényes működés visszaállítására, akár bírságot is kiszabhat, valamint a legsúlyosabb esetben törölheti a szolgáltatót a nyilvántartásból. Eljárása során az államigazgatási eljárás szabályait alkalmazza, azzal az eltéréssel, hogy közigazgatási úton határozata ellen jogorvoslattal élni nem lehet, kizárólag bírói úton támadható meg keresettel a sérelmezett határozat.
A hitelesítésszolgáltató többirányú szolgáltatást végezhet. Az egyik alapvető szolgáltatás a hitelesítésszolgáltatás, amelynek során azonosítja az aláíró személyét, tanúsítványt bocsát ki, nyilvántartásokat vezet, adatot kezel és nyilvánosságra hozza a tanúsítványhoz tartozó szabályzatokat. Újszerű szolgáltatása az ún. „időbélyegzés". Az időbélyegzés valójában egy olyan, az elektronikus irathoz, illetve dokumentumhoz végérvényesen hozzárendelt, illetve az irattal vagy dokumentummal logikailag összekapcsolt igazolás, amely tartalmazza a bélyegzés időpontját, és amely a dokumentum tartalmához technikailag oly módon kapcsolódik, hogy azon minden – az igazolás kiadását követő – módosítás érzékelhető. A szolgáltató foglalkozhat egy-egy szolgáltatással, ugyanakkor – amennyiben az itt nem részletezendő, de a jogszabályokban meghatározott feltételeknek megfelel – valamennyi szolgáltatást is nyújthatja, minősítésének megfelelően.
Amennyiben a parlament a jelenlegi formájában fogadja el a javaslatot, az a kihirdetését követő harmadik hónap első napján lép hatályba. (Ez várhatóan szeptember 1 lesz – a szerk.) Az elektronikus aláírás és irat, illetve okirati forma joghatályának elismerése egy sor gyakorlati kérdést és rendezendő helyzetet teremt. A törvényalkotó a kapcsolódó legfontosabb jogszabályok módosításával kívánja megteremteni a lehetőséget arra, hogy az elektronikus aláírás és irat elterjedésének ne legyen jogszabályi akadálya. A polgári törvénykönyv ide vonatkozó rendelkezésének módosításával kifejezetten írásbeli alakban létrejöttnek ismeri el a javaslat rendelkezései alapján létrejött elektronikus iratot. A polgári perrendtartásról szóló törvény módosítása értelmében a minősített elektronikus aláírással létrejövő okirat a magánokirat bizonyító erejével megegyező. A büntetőeljárási törvény szintén tárgyi bizonyítási eszközként ismeri el az elektronikus iratot. Az államigazgatási eljárásról szóló törvény tervezett módosítása szintén elismeri az elektronikus irati formát, és arra az iratra vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni. Arról, hogy a cégeljárásban miként lehet alkalmazni az elektronikus iratot, a törvényhozó külön jogszabályban kíván rendelkezni. Az ügyvédekről szóló jogszabály várható módosítása pedig lehetővé teszi egy okirat elektronikus úton történő ellenjegyzését, amely során az ügyvéd az ellenjegyzéssel azt bizonyítja, hogy a minősített elektronikus aláírással aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik.
Az ismertetettek – a teljesség igénye nélkül – a szerző által az elektronikus aláírás leendő koncepciójának legfontosabb kérdéseit mutatják be, nagy vonalakban. A javaslat megszavazása esetén, a törvény hatálybalépését követően a gyakorlat bizonyítja a javaslat helyénvalóságát vagy esetleges hiányosságait. A gyakorlat mutat rá a további megoldandó kérdésekre, s mint minden olyan helyzetben, amikor a törvényalkotó egy, még a gyakorlatban ki nem alakult, elképzelt helyzetet rendez, mintegy teoretikus síkon, várható, hogy kisebb-nagyobb megtorpanásokkal és megpróbáltatásokkal, de kialakul egy koherens szabály, eljárási és felelősségi rendszer az elektronikus aláírások tekintetében is, és ezen még újszerű forma nemcsak alkalmas lesz mindennapos ügyletek kezelésére, de egyben elnyeri a polgárok bizalmát is.
dr. Csenterics Annamária
Nagy és Pintér
Hogan & Hartson
Ügyvédi Iroda
A szerzőről
A Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerezte jogi diplomáját 1995-ben. Ügyvédjelölt 1995–97 között, de 1996-ban Montrealban és Ottawában dolgozott ügyvédi irodákban. 1997-től az egyik vezető tanácsadó társaság budapesti irodájához csatlakozott. Szakvizsgáit 1998-ban fejezte be. 1996 szeptemberétől kezdte tanulmányait a Brunel University of London Master of Business Administration (MBA) képzésében, amelynek keretében Certificate in Management Studies diplomáját 1998-ban szerezte meg.
