Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A gazdasági társaság fogalma igen széles az uniós jogban, így a nonprofit szervezetek kivételével beletartozik minden olyan társaság vagy cég, melyet a kereskedelmi, illetve polgári jog alapján hoztak létre. Az Európai Bíróság tisztázta az egyéni vállalkozó fogalmát is, így az, aki nem áll munkaviszonyban és valamilyen független szakmát vagy hivatást gyakorol, és ebből származó jövedelme részben vagy egészben fedezi szükségleteit, egyéni vállalkozónak számít. Fontos a megkülönböztetés az egyéni vállalkozók és társaságok között, mert a letelepedés szempontjából nem esnek teljesen ugyanolyan elbírálás alá.
A tagállamok társasági jogát harmonizálni kellett a nagyfokú eltérések miatt. Az unió társasági jogához hozzátartoznak az uniós jog által létrehozott uniós társasági formák is, amely formákat tehát már nem a nemzeti jogszabályok hozzák létre, hanem alapvetően – csak és közvetlenül – az uniós jog.
A nemzetközi szerződések is elvileg részei a közösségi társasági jognak, mivel a római szerződés 220. cikke alapján a tagállamok folyamatos tárgyalásokkal próbálják meg feloldani a társaságok honosságát érintő eltérő szabályokat, valamint az eltérő honosság akadályait az egyesülés jogi megoldásánál. Az uniós (harmonizációs) társasági jog legfőbb jogforrásai az irányelvek. Ezek a következők:
– 68/151 A részvényesek és mások védelmét biztosító létfontosságú információk közzététele
– 77/91 A részvénytársaságok alakítása, valamint tőkéjük biztosítása és módosítása
– 78/855 A részvénytársaságok egyesülései
– 78/660 A társasági beszámolók
– 82/891 A részvénytársaságok felosztása
– 83/349 A konszolidált beszámolók
– 84/253 A törvény által előírt könyvvizsgálók
– 89/666 A másik tagállamban alapított társaságok fióktelepeit érintő dokumentumok közzététele
– 89/667 Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságok
– 90/604 A részvénytársaságok, amelyek bejegyzett tőkerészesedéssel rendelkeznek egy másik társaságban
– 90/605 A kis- és közepes méretű társaságok mérlegkivonata
Az irányelvekről részletesebben
A 68/151 számú irányelv a részvényesek és mások védelmét biztosító létfontosságú információk közzétételéről szól. Eszerint kötelező közzétenni: az alapító okiratokat és azok módosításait (mindig egységes szerkezetbe foglalva); a képviselők adatait; a képviselet módját, valamint a társaság irányítására és ellenőrzésére jogosult személyek, illetve társasági szerveket alkotók személyi adatait. Az éves mérleget, a beszámolót és az auditálást szintén közzé kell tenni, ha pedig felszámolásra kerül sor, ennek tényét, valamint végeredményét. Egyszóval minden lényeges adatot közzé kell tenni, hivatkozni ezekre csak a közzétételi kötelezettség teljesítése után lehet. Fontos kritérium az adatok megismerhetősége; az irányelv mind a társaság, mind a másik fél számára megengedi bizonyos esetekben, hogy bizonyítsa vagy cáfolja a megismerhetőség tényét. A nyilvánossági követelmény tehát két formában valósul meg az irányelv szerint: egyrészt az előírt adatokat és dokumentumokat a cégnyilvántartásba be kell vezetni, másrészt ezeket az információkat hivatalos lapban kell közzétenni. A közzétételi kötelezettség megsértésének szankcionálása már a tagállam feladata. Az irányelv egyébiránt a részvénytársaságokra, a betéti részvénytársaságokra, a korlátolt felelősségű társaságokra és az engedélyezett alaptőkéjű társaságokra vonatkozik. A nyilvántartás adatait (cégregiszter, nyilvántartási szám) valamennyi iraton szerepeltetni kell az irányelv szerint.
A közzétételi kötelezettség nemcsak magát a társaságot terheli, hanem fióktelepeit is. Az erre vonatkozó szabályokat azonban egy másik irányelv tartalmazza: a 89/666 számú, amely a másik tagállamban alapított társaságok fióktelepeit érintő dokumentumok közzétételéről szól. A fióktelepek adatait analóg módon kell közzétenni az anyavállalatokéval, az első irányelvben foglaltak alapján. Az alanyi kör a társasági típusokat és fajtákat illetően is megegyezik. A közzéteendő adatok a következők: egyrészt az első irányelvben (esetleg más irányelvekben) előírt adatok, valamint speciálisan a fióktelep adatai:
– címe, neve
– tevékenységi köre
– képviseleti jogosultsággal rendelkezők személyi adatai és jogosultságuk terjedelme.
Fontos megjegyezni, hogy ez csak a minimumlista, mert a működési ország joga előírhat ezenfelül is közzétételi kötelezettséget. Nyilván ennyi nem is lenne elegendő a megkívánt üzleti élet biztonsága szempontjából, ezért a tagállamok többsége praktikusan előírja a nyilvántartás feltüntetését – valamint ennek számát is – a fióktelep üzleti iratain.
A társaság jogi személyisége szerveinek jognyilatkozatain keresztül manifesztálódik. Az, hogy ki és hogyan felel a vállalt kötelezettségekért, függ a társasági formától, a társaság létszakaszától, és ez mind az adott tagállam jogi szabályozásának függvénye. Az irányelv megpróbált ezen eltérőségekre tekintettel harmonizációs szabályokat létrehozni a társaság kötelezettségvállalásainak kérdésében. Az előtársaság esetében – tehát bejegyzés előtt – a társaság nevében eljárók felelnek korlátlanul és egyetemlegesen a vállalt kötelezettségekért, amelyeket a társaság természetesen átvállalhat a létrejötte után. A társaság szerveinek kötelezettségvállalásai is a társaságot terhelik, kivéve a hatáskörtúllépés esetét. Mivel az adott szerv jogosultságát elsősorban a belső jog határozza meg és csak ezen belül a társaság alapszabálya, ezért a társaság az irányelv szerint nem hivatkozhat sikerrel a hatáskörtúllépést bizonyítóval szemben arra, hogy közzétette az alapító okiratát.
A társaság létrejöttének annulálását, a semmisségi okok katalógusának harmonizálását is elvégzi az irányelv. Fontos, hogy az egyik tagállamban megalakult, de más tagállamban megtelepedett cég tisztában lehessen azzal, hogy az adott országban – illetve így már az unió egész területén – milyen okok vezethetnek a létrejöttétől fogva érvénytelenné nyilvánításához. Ezek tehát a következők:
– az állami felügyeleti előírások megsértése
– az előírt alapító dokumentumok összeállításának elmulasztása, illetve olyan hiányosságai, mint a név, tárgy vagy a lejegyzett alaptőke összegének fel nem tüntetése
– ha a társaság számára előírt alaptőke-minimumot nem fizetik be bejegyzésig
– ha valamennyi alapító cselekvőképtelen
– ha az előírt legalább két személy alapító egyre csökken, kivéve a tagállami jogokban szabályozott egyszemélyes társaság esetét.
– a társaság tevékenysége, tárgya jogellenes vagy közrendbe ütközik.
Ezeken az okokon kívül nem lehet az unióban társaságot érvénytelenné nyilvánítani, azt is csak bírósági határozattal lehet, ami a már tárgyalt közzétételi kötelezettséget vonja maga után. Szintén a hitelezők védelmében, illetve a gazdasági élet biztonsága érdekében az irányelv kimondja: annak ellenére, hogy a társaságot érvénytelennek nyilvánító határozat ex tunc hatályú – tehát mintha létre sem jött volna –, az alaptőkéből részesedést vállalóknak a hitelezők által megkívánt mértékben teljesíteniük kell a lejegyzett tőkerész megfizetését. Mivel az irányelv nem tartalmaz rendelkezéseket arról, hogy mikor jön létre a társaság, illetve mikor nyeri el jogi személyiségét, és ezt a tagállami jogoknak kell szabályozniuk, fontos megjegyezni, hogy az előtársaság jogintézményét vagy a társaság visszamenőleges hatállyal történő semmisségének a kimondását egyes tagállamok joga nem ismeri. Így Nagy-Britannia társasági joga nem ismeri a bejegyzés utáni semmisség kimondását, ezért nem vette át az irányelv ide vonatkozó részeit.
A 77/91 számú irányelv a részvénytársaságok alakításáról, valamint tőkéjük biztosításáról és módosításáról szól. A részvénytársaság alapításának feltételei közül elsőként az alapító okirat tartalmi elemeiről szól a dokumentum. Ezek szinte valamennyi tagállam jogában megtalálhatók kisebb-nagyobb eltérésekkel. A szokásos elemek kerülnek itt felsorolásra, a cél az egységes szabályozás megteremtése valamennyi tagállamban. A részvénytársaság megalakításának költsége, a bemutatóra szóló és névre szóló részvények átváltoztatásának eljárási szabályai, a társaság megalakításában részt vevők előnyei, a részvények átruházásához kapcsolódó bármilyen korlátozás – mint kötelezően feltüntetendő elemek – néhány tagállam jogában nem szerepeltek idáig. Az alaptőke minimum 25 ezer ECU (ma már euró – a szerk.), de a tagállam ennél magasabb összeget is megállapíthat. Az alaptőke forgalomképes, gazdasági értékkel bíró dolog (vagyon) lehet. A részvények ellenértékének 25 százalékát kell a bejegyzésig befizetni, míg a tárgyi apport szolgáltatására a bejegyzéstől számított 5 év áll rendelkezésre. A tárgyi apport vagyonértékelése is kötelezően közzéteendő adat. Ha a társaság részvényeinek minimum 90 százalékát tárgyi apport ellenében szerzi meg egy vagy több társaság, akkor nem kell független vagyonértékelővel értékeltetni, ellenben az így megszerzett részvényekből tartalékot kell képezniük, amelyet a részvényszerzés évétől számított 1 évig nem idegeníthetnek el és nem terhelhetnek meg. Az alaptőkére vonatkozó további rendelkezések a felemelés és a leszállítás garanciális jellegű szabályait tartalmazzák. Így a felemelésre az alábbiak vonatkoznak:
– a közgyűlés dönt róla, az igazgatóság csak a közgyűlés felhatalmazása alapján dönthet, amely felhatalmazás legfeljebb 5 évre szólhat (de megújítható) – a közgyűlésen minden részvényosztály külön szavaz,
– vonatkozik rá a közzétételi kötelezettség,
– új részvények kibocsátásával történik, melyek ellenértéke csak pénz lehet, felemeléskor a névérték egynegyedét kell a társaság rendelkezésére bocsátani; ha a névérték és a kibocsátási ár eltér, a különbözetet a részvény megszerzésekor kell befizetni,
– az elővásárlási jog a kibocsátandó részvényosztállyal megegyező részvényosztály részvényeseit illeti meg, amelyet azonban a közgyűlés – vagy felhatalmazás alapján az igazgatóság – korlátozhat. Az elővásárlási jogra legalább 14 napot kell biztosítani, megfelelő módon eleget téve az értesítési (névre szóló részvénytulajdonosok), illetve publicitási (bemutatóra szóló részvényesek) követelményeknek.
Az alaptőke leszállítására vonatkozó szabályok gyakorlatilag megegyeznek a felemelésével, néhány – főleg a hitelezők védelmét szolgáló – eltéréssel. Az alaptőke leszállításának célja többféle lehet. Amennyiben a veszteségek kiegyenlítése vagy tartalékképzés a cél, úgy a kitétel csupán annyi, hogy ez a tartalék semmilyen formában nem osztható fel a részvényesek között, valamint nem haladhatja meg a leszállított alaptőke 10 százalékát. Természetesen, ha nem az előbbi célból történik az alaptőke leszállítása, belépnek a hitelezőket védő szabályok. Az alaptőke leszállítását tartalmazó döntés közzététele előtt még ki nem elégített és jogszerűen követelő hitelezők biztosítékot kérhetnek a társaságtól. Az irányelvben található szabályok között még egy fontos csomagot kell kiemelni. Ezek a saját részvényre vonatkozó rendelkezések. A 92/101 számú irányelv módosította az irányelv ezen részét, bevezetve az általános tilalmat a meghatározó befolyással rendelkező társaság tekintetében történő kvázi saját részvényszerzést. Megadja a meghatározó befolyás definícióját is: „akinek hatalmában áll a társaság igazgatósága vagy felügyelőbizottsága tagjainak többségét kinevezni, illetve felmenteni, és ugyanakkor a társaság részvényese is, aki a társaság részvényeseként a többi részvényessel kötött megállapodás alapján jogosult a társaság részvényeihez kapcsolódó szavazati jogokat egyedül gyakorolni." Ha tehát egy társaság (uralkodó) meghatározó befolyást gyakorol egy másik felett (uralt), és az uralt társaság részvényeket szerez az uralkodó társaságban, az egyenértékű azzal, mintha az uralkodó társaság saját részvényeket szerezne, ami tilalmazott. Egyébiránt a saját részvények megszerzésének általános szabályai a következők:
– a közgyűlés felhatalmazása alapján az igazgatóság jár el (kivételesen elegendő a közgyűlés utólagos értesítése is, ha az igazgatóság a társaságot közvetlenül fenyegető veszély elhárítása miatt vásárol saját részvényeket vagy egy éven belül a dolgozók közt fogják szétosztani azokat),
– a saját részvény legfeljebb az alaptőke 10 százalékát teheti ki,
– csak olyan részvényeket vásárolhat meg a társaság, amelyre a teljes ellenértéket befizették a társaságnak,
– a részvényszerzést a társaság csak a felosztható nyereségéből finanszírozhatja,
Nem kell az előbbi szabályokat figyelembe venni, amennyiben
– a társaság a saját részvényeket az alaptőke leszállításával szerzi meg,
– ellenérték megfizetése nélkül jut hozzá a részvényekhez,
– az uralt társaság kisebbségi részvényeseinek kárpótlása a részvényszerzés célja,
– ha azért kerül a társasághoz a részvény, mert a részvényes az ellenértéket nem fizette be a meghatározott időpontig, vagy egyéb tartozása áll fenn a társasággal szemben, és azt ily módon elégíti ki.
Egyéb szempontok:
– a társaság nem nyújthat hitelt, előleget vagy biztosítékot saját részvény megszerzéséhez,
– saját részvény után szavazati jog nem gyakorolható,
– 3 éven belül el kell idegenítenie az alaptőke 10 százalékát meghaladó saját részvényeket,
– dokumentációs kötelezettség: a saját részvény megszerzésének indokát, számát, névértékét, az általuk képviselt alaptőke-hányadot, az ellenértéket fel kell tüntetni az üzleti év végén készített beszámolóban (a mérlegben mint fel nem osztható üzleti tartalék szerepel).
A 78/855 számú irányelv a részvénytársaságok egyesüléseiről szól. Az irányelv több típusú fúziót is megkülönböztet:
– beolvadás: „ha egy vagy több társaság felszámolás nélkül úgy szűnik meg, hogy egy másik társaságra ruházza át összes vagyonát – cserébe a megszerző társaság által a beolvadó társaságok részvényeseinek kibocsátott részvényekért és esetleges pénzbeli ellenszolgáltatásért". (A pénzbeni ellenszolgáltatás nagysága nem haladhatja meg a beolvadó társaság részvényesei részére kibocsátott részvények névértékének 10 százalékát),
– speciális beolvadásos egyesülés: a beolvadó társaság leányvállalata a megszerző társaságnak. Két típusa van:
1.) ha a leányvállalat 100 százalékban a megszerző társaság tulajdonában van
2.) a részesedése a 90 százalékot meghaladja, de a 100 százalékot nem éri el.
Ennek a kategóriának a jelentősége abban áll, hogy a fúzió folyamata lényegesen leegyszerűsödik az általános szabályokhoz képest.
– összeolvadás: a részvénytársaságok megszűnnek és az új, közösen létrehozott társaság lesz a megszűnt társaságok jogutódja.
Ezekre az egyesülési formákra vonatkozik tehát csak az irányelv, így, ha a tagállami jogban más típusok is előfordulnak, azok nem tartoznak az irányelv hatálya alá. Az egyesülés menete az általános szabályok szerint a fúziós terv elkészítésével kezdődik. A fúziós terv kötelező tartalmi elemei a következők:
– a fuzionáló társaságok neve, székhelye,
– a részvénycsere-arányok,
– ha pénzbeni ellenszolgáltatást kapnak a részvényesek, akkor annak értéke,
– a részvények elosztásának rendje a megszerző társaságban,
– a beolvadó társaság részvényeseinek „új részvényeivel" járó jogok gyakorlásának kezdete,
– a könyvelési „átállás" időpontja,
– a különleges jogokat biztosító részvények és más társasági papírok birtokosainak a beolvadás utáni pozíciója (nekik a korábbi részvényesi jogokkal azonos jogokat kell biztosítani, kivéve, ha beleegyeztek az eltérésbe, vagy ha saját döntésük alapján megvásároltathatják a megszerző társasággal részvényeiket),
– a vezető tisztségviselőknek juttatott előnyök.
A fúziós tervre is vonatkozik a közzétételi kötelezettség. A nyilvánosság elvét fokozottan kell érvényesíteni egyébként az egész folyamat során, ezért betekintési jogot kell biztosítani a részvényesek számára a fúziós tervbe, a társaság üzleti beszámolóiba (3 évre visszamenőleg; ha ezek 6 hónapnál régebben készültek, akkor a fúziós terv elkészültétől maximum 3 hónapnál nem régibb kimutatást kell készíteni), az igazgatóság és a szakértő jelentéseibe. Az irányadó határidők: egy hónappal a fúzióról dönteni hivatott közgyűlés előtt kell közzétenni, valamint a betekintési jogot biztosítani. A fúziós terv közgyűlési jóváhagyása – vagy kivételes esetben csak nyilvánosságra hozatala – után az igazgatóságok feladata az írásbeli jelentés elkészítése, amelyben részletesen ki kell fejteniük a tervezett fúzió indokait és létrehozásának következményeit. A következő lépésben egy független szakértő készít a társaságok részvényesei számára jelentést, főleg a részvénycsere-arányhoz kapcsolódó kérdésekről. A fúzióról és az ahhoz szükséges alapszabály-módosításról a közgyűlés határoz, kivéve, ha a megszerző társaság a részvényesek számára a fúziós tervet közzétette az irányadó szabályok szerint, ha a dokumentumokba a részvényesek betekinthettek, és a kisrészvényesek nem követelik a közgyűlési döntést. A fúzió során a társaságok hitelezőinek jogairól, a nekik nyújtandó biztosítékokról a tagállamoknak kell részletes szabályozást alkotniuk. A jogutódlás szimultán áll be a vagyonátruházással, és ezzel egyidejűleg a részvényesek a megszerző társaság részvényeseivé válnak. Az igazgatóságok tagjai és a független szakértők polgári jogi felelősséggel tartoznak a részvényeseknek a fúzió szabályszerű lebonyolításáért. A fúzió akkor lehet érvénytelen, ha:
– az előzetes állami jóváhagyás nem történt meg,
– hiányoztak a fúzióhoz szükséges eljárási elemek: fúziós terv, közgyűlés döntése, a fúziós szerződés közokiratba foglalása,
– a közgyűlés határozata a fúzióra irányadó tagállami jog szerint érvénytelen.
Ezek a hibák azonban orvosolhatók, amelyre a bírósági (érvénytelenség kimondására irányuló) eljárásban is van lehetőség. Ha az érvénytelenséget kimondó határozat mégis megszületik, azokat a kötelezettségeket, amelyek a fúzió hatályosulása és az érvénytelenséget kimondó határozat közzététele között keletkeztek, a társaságoknak teljesíteniük kell. A bírói eljárás egyébként nem indítható meg, ha orvosolták a hibát vagy ha a kezdeményezővel szemben hatályosult a fúzió és azóta több mint 6 hónap telt el.
(Folytatjuk)
Dr. Kulcsár Judit
keretesek
Irányelv
Az irányelv olyan jogforrás, amely valamilyen célt ír elő, és az elérendő cél tekintetében kötelező a tagállamokra, azonban a megvalósításához szükséges eszközök és módszerek megválasztása már a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az irányelv alapvetően a jogharmonizáció elsődleges eszköze. A bíróság gyakorlata alapján az irányelv közvetlen hatállyal bír, így az állam – magánszemély viszonylatában, ha az irányelv világos, egyértelmű és alkalmazása nem függ további feltételtől, az irányelvben foglalt előírásokra az unió bármely polgára közvetlenül alapíthat jogokat. Az irányelv alkalmazása tehát nem függhet attól, hogy azt a tagállam jogalkotási eljárásának megfelelően belső jogává tette vagy sem. Azonban a horizontális közvetlen hatály nem érvényesül az irányelvek esetében, tehát magánszemélyek, illetve társaságok egymás közti viszonyára közvetlenül az irányelv nem alkalmazható. A Ministere Public v. Guy Blanguerron (C 38/39) ügy kapcsán a bíróság megállapította, hogy amennyiben az egyik tagállam már teljesítette az irányelvből fakadó szabályozási kötelezettségét, akkor azt a szabályt a tagállamban alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy esetleg más tagállam még nem tett eleget ugyanezen kötelezettségének.
Bírósági határozatok
A Friedrich Haaga GmbH (32/74) ügy kapcsán a bíróság kimondta, hogy a közzéteendő információk esetében nem lehet az adott tagállami jog ismeretére alapítani, ezért a képviseleti jog tartalmát, gyakorlásának módját pontosan meg kell határozni és úgy közzétenni, még akkor is, ha az egyetlen képviseleti joggal rendelkező személy képviseleti jogosultságának teljességét és önállóságát az adott tagállami jogszabály is ekként határozza meg.
A 19/90 és 20/90 Karella-ügyben a bíróság kimondta, hogy a tagállamok jogában nem lehet olyan szabály, amely a közgyűlés mellőzésével lehetővé tenné az alaptőke-emelést, kivéve az igazgatóság felhatalmazását.
