Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Bárhova lépünk, nézünk, mindenhol hirdetések és reklámok sokasága tekint vissza ránk vásárlási kedvünk fokozása és vásárlási döntéseink, választási szabadságunk sokszor indokolatlan korlátozása és befolyásolása érdekében. Valószínűleg már sokan átestek azon az élményen, hogy egy-egy tetszetős és hangzatos reklám után (legjobb a bőrnek, a legtöbb nyereményt nálunk kaphatja, itt a legolcsóbb) rohantak az adott márkakereskedőhöz, forgalmazóhoz, és pénztárcájukból áldozatként nagyobb összeget fizettek ki egy jól reklámozott termékért, majd az áru használata után döbbentek rá, hogy az adott termék semmivel sem tud többet, mint bármely másik. Ez a magatartás valóban a reklám, a tanúsított üzleti módszer hatására történik, amely fogyasztói döntésünket olyan irányba befolyásolja, hogy vásárlási kedvünk egy adott árura koncentrálódjon. Az esetek gyakorisága miatt a gazdasági verseny szabadságának és tisztaságának megóvása a fogyasztók érdekeinek védelme szempontjából is alapvető jelentőségű. A Gazdasági Versenyhivatal munkájának nagy százalékát teszik ki a különböző reklámokhoz, hirdetésekhez kapcsolódó tényállás feltárása és elemzése azon szempontból, hogy azok a fogyasztók megtévesztésére alkalmasak-e.
A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. számú törvénynek az 1977. évben történt módosítása során került alapelvként beiktatásra a tisztességtelen gazdálkodás tilalma, s egyben a törvény megfogalmazta azt, hogy az ehhez kapcsolódó részletes szabályokat majd egy külön törvény fogja meghatározni. A külön törvény megalkotását azonban a jogalkotó nem hamarkodta el, hiszen a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló 1984. évi IV. törvény (Tgt.) csak 1985. január 1. napján lépett hatályba. A Tgt. a versenyjogsértés elkövetésének számos magatartását foglalta magában, tulajdonképpen mindenfajta tisztességtelen gazdasági tevékenység folytatását megtiltotta generálklauzula formájában, s mindemellett a nevesített tényállásokat példálózó jelleggel felsorolta. A törvény a fogyasztó bármilyen formában történő megtévesztését tilalmazta, függetlenül attól, hogy a megtévesztés az áru kelendőségének a fokozására irányult-e vagy nem. A fogyasztó megtévesztését eredményező magatartásnak mind aktív (például az áru tulajdonsága tekintetében adott téves tájékoztatás), mind a passzív (az áru valamely lényeges tulajdonságának elhallgatása) elkövetési alakzatát megemlítette a jogszabály.
Az 1980-as évek második felében az ország gazdasági szerkezete lassanként, de fokozatosan kezdett áttérni a piacgazdaság formájú gazdálkodás rendszerére. A Tgt. szabályozási anyaga meghaladottá vált, ezért a jogszabályt felváltotta az 1991. január 1. napján hatályba lépett, a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény. Ez a törvény a gazdasági versenyt már a gazdasági rend egyik alapvető értékének tekintette. E jogszabály is főszabályként tiltotta általában a fogyasztó megtévesztését, majd nevesített néhány tipikus elkövetési magatartást. A törvény tilalmazta a megtévesztő tájékoztatást, az összehasonlító reklám alkalmazását (saját áru feldicsérése a versenytárs árujának minőségére tett negatív kifejezésekkel). A törvény alapján megalakult a Gazdasági Versenyhivatal, amely a versenyjog megsértésével kapcsolatosan közigazgatási jellegű szankciót alkalmazhatott.
A Magyar Köztársaság és az Európai Közösség 1991-ben aláírta az Európai Megállapodást, amely előírta a Magyar Köztársaság részére a jogharmonizáció megteremtésének kötelezettségét, többek között a versenyjog területére is. Így a jogharmonizáció kialakítása érdekében egy újabb törvény megalkotása vált szükségessé. Az Európai Megállapodásban külön szerepel az egységes fogyasztóvédelem kialakításának követelménye. Az Európai Bizottság a közép- és kelet-európai országok számra elkészítette az ún. Fehér Könyvet, amely szintén rendelkezik a fogyasztóvédelemről a termékek minőségére és biztonságára, valamint a fogyasztók gazdasági érdekeire vonatkozóan. Az Európai Közösség által előírt kötelezettségek szem előtt tartásával megalkották az 1996. évi LVII. törvényt (Tpvt.), amely a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szól.
KI A FOGYASZTÓ?
A Tpvt. III. fejezete 8. paragrafusának (1) bekezdése fogalmazza meg, hogy tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni.
A fogyasztók körét a törvény - az Európai Közösség irányelvének tartalmára tekintettel - a korábbi jogszabályokhoz képest jóval szélesebb körben határozza meg. A törvény alkalmazásában fogyasztónak minősül a versenytárs, tehát a megrendelő és felhasználó, valamint természetesen az áru vagy szolgáltatás vevője. Azonban az is vevőnek minősül, aki az árut vagy szolgáltatást használja, de nem maga vásárolja, valamint az is, aki nem maga használja fel az általa vásárolt árut (ajándékozó). A fogyasztó fogalmán a végső felhasználót kell érteni, az árunak vagy szolgáltatásnak pedig magánhasználatot, illetve magánfogyasztást kell szolgálnia. Minden szempontot egybevetve a fogyasztó fogalma alá tartozik, aki gazdasági tevékenység körén kívül árut, illetőleg szolgáltatást vesz, rendel, kap, használ, továbbá aki az áruval, illetőleg a szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás címzettje.
A versenyjog azonban elsősorban nem az individuum, hanem a gazdasági verseny tisztaságához fűződő közérdek védelmét szolgálja.
ELKÖVETÉSI MAGATARTÁSOK
A törvény 8. paragrafus (2) bekezdése példálózó jelleggel sorolja fel azokat a tipikus magatartásokat, amelyek a fogyasztói döntések befolyásolására alkalmasak és egyúttal a fogyasztó megtévesztését is megvalósítják. Az első így hangzik: a fogyasztó megtévesztése a termék által elérhető eredménnyel, hatással kapcsolatosan adott információk, tájékoztatások által.
Ezen elkövetési magatartással a megtévesztés kizárólagosan az elkövető aktív cselekedetével valósítható meg. Az árura vonatkozó megtévesztés jellegzetes fajtái az áru árára, lényeges tulajdonságára - így különösen összetételére, használatára, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatására, valamint kezelésére, továbbá az áru eredetére, származási helyére, beszerzési forrására vagy módjára vonatkozó valótlan tény vagy valós tény megtévesztésre alkalmas módon történő állításával, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel történő ellátásával, illetőleg az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatással valósítható meg.
A gazdasági versenyt, s ezáltal a fogyasztók szabad választását jelentősen befolyásolják az "agresszív eladási módszerek", amelyek megnehezítik és eltorzítják a fogyasztók ésszerű döntését, s elterelik a figyelmet az áru valóságos tulajdonságáról. Igen gyakran megvalósul a versenyjogsértés az áru hatásának, egészségre, környezetre gyakorolt befolyásának eltúlzásával. A valóságban a hivatkozott hatás semmilyen módszerrel nem igazolható. Általában ezek a reklámok a gyengeségeinket használják ki, hiszen emberek sokasága szeretne megfelelni a társadalmi elvárásoknak (maradjunk fiatalok, legyünk vékonyabbak, tüntessük el kopaszságunkat stb.). Azok a reklámok, amelyek bizonyos emberi gyengeségeket megcélozva azok megalapozatlan megszüntethetőségét ígérik - számításba véve azt is, hogy nem az áru minősége, hanem az árut fogyasztó hite válthatja ki az ígért hatást -, az adott emberi gyengeségben szenvedő fogyasztót éppen ennek folytán teszik kiszolgáltatottabbá a más típusú reklámok által megcélzott fogyasztóhoz képest.
Egy vállalkozó és forgalmazó szintén az emberi gyenge pontot használta ki a "Férfiak kincse" elnevezésű csodaszer megtévesztő reklámmal történő piaci bevezetése során. A magyar fordításban férfierő elnevezésű kapszulát Kínából importálták, melyet a gyártó kínai és angol nyelvű vásárlói tájékoztatóval látott el. Az idegen nyelvű termékismertető szerint a növényi eredetű kivonatokat tartalmazó kapszula a szexuális potencia erősítésére és javítására alkalmas, élénkíti a testet és erősíti a testfunkciókat, hatása gyors és nyilvánvaló. Az OÉTI a terméket, mint élelmiszert, élelmezés-egészségügyi szempontból megfelelőnek minősítette, továbbá megállapította, hogy a termék ginszenget és kínai fahéjat tartalmaz. A szállítmány második részletéhez mellékelt idegen nyelvű termékismertető szerint a kapszula állati eredetű kivonatokat is tartalmazott, így a termék az áru egyéb hatásai mellett impotencia ellen is ajánlott volt. Az OÉTI intézkedett a második szállítmány forgalomból való kitiltásáról. Az állati eredetű kivonatot feltüntető termékismertetővel ellátott kapszula forgalmazására utóbb más vállalkozó sem kapta meg az engedélyt. A kapszula értékesítése azonban a tiltás ellenére is tovább folytatódott.
A reklámszöveg a "Férfiak kincse" néven meghirdetett árura nézve közölte azt, hogy alkalmas a szervezet általános testi és szellemi gyengülése ellen. Egyúttal azt az ígéretet is közvetítette, hogy a különleges növények párlatából készített termék hatására az elveszett férfierő visszatér, illetve a meggyengült férfiasság visszanyeri frissességét. A dobozban elhelyezett kapszulák az impotencia elleni biztos kínai csodaszerként voltak megjelölve úgy, hogy a reklám ismertette az élettani hatás kialakulásának folyamatát is. A reklámban fiktív, különböző korú és foglalkozású személyek szerepeltek, s az általuk elmondott szöveg azt sugallta, hogy orvos nélkül, illetve pszichiátriai és orvosi kezelés helyett is alkalmazható a biztos és gyors hatású csodaszer. A ginszeng a kínai népi gyógyászatból ismert növényi eredetű nyersanyag, amely javítja a szervezet ellenállóképességét. Más kiegészítő anyagokkal együtt, magasabb dózisban - hatását lassan kifejtve - a férfipotencia növelését segíti. Azonban a forgalmazó ezen hatás növelésének ténylegességét nem vizsgáltatta be, azt semmilyen módon nem ellenőriztette. Egyebek mellett az emelt dózis szervezetre gyakorolt hatása miatt nem élelmiszernek, hanem a továbbiakban gyógyhatású anyagnak minősül, és mint ilyen, csak az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) engedélye alapján kerülhet forgalomba. A kínai fahéjnak potenciafokozó hatása nincs.
Az idézett reklám szövegének megfogalmazása természetesen a vásárlói kedv felkeltésére és fokozására irányult. Ez esetben a versenyjogsértés az áru egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatos valótlan tény állításával valósult meg. A ginszeng általános tulajdonságát a reklámszöveg túlzott ígéretek kíséretében fogalmazta meg az egészségre gyakorolt hatás szempontjából, melyek az adott áru vonatkozásában már alkalmasak voltak a megtévesztésre.
Hasonlóan az előbb bemutatott esethez, szintén a termék hatásához kapcsolódóan adtak félrevezető tájékoztatást az "Életkristály" elnevezésű áru reklámozásakor, amikor univerzális hatású gyógyhatást kapcsoltak a termékhez, a betegségek elleni Jolly Jokerként hirdették meg azt. Természetesen az állított hatás az OÉTI vizsgálata szerint egyáltalán nem volt igazolható. Az áru összetételének elemzése szerint a szer a közérzetet javító, a szellemi és fizikai teljesítőképességet pozitívan befolyásoló készítmény, amely azonban vízből, alkoholból, sárgabarackból, szőlőből, málnából, cseresznyéből, amerikai szederből, papayából és egyéb gyümölcskivonatokból áll. A szórólapokon azonban az az állítás szerepelt, hogy az "Életkristály" teljes egészében oldja a koleszterint és a zsírokat, jó hatású cukorbetegség esetén, segíti a károsodott vese működését, erősíti az immunrendszert, s mindezen felül természetesen - amennyiben az eddigi jó tulajdonságok még nem győzték volna meg a fogyasztót - fiatalít is. Mindezek tetejébe azt hirdették, hogy a termék energiakoncentrátumként képes a nap szabad energiáit befogadni. Ennek a hirdetésnek is az érdeklődés felkeltése volt a célja, a fogyasztó meggyőzése a reklámozott termék előnyeiről annak megvásárlására történő sarkallással. A hirdetés elkészítése során célirányosan arra törekedtek, hogy a fogyasztó a kapott információt úgy összegezze, hogy az adott termék megvétele számára kívánatos.
Természetesen a fogyasztó megtévesztését előidéző reklámok nemcsak ilyen "szélsőséges tulajdonságú" termékek hirdetései lehetnek. Egyszerű üdítőitalok, fogkrémek, arckrémek, elektromos készülékek, könyvek stb. hirdetése során is megvalósulhat a fogyasztó megtévesztése. Könyvvel kapcsolatosan elkövetett versenyjogsértés gyakori esete egy szerző ugyanazon műve magyar fordításának több különböző címen történő megjelentetése az azonosság egyértelmű jelzése nélkül. Ilyen esetekben követelmény, hogy jól láthatóan, feltűnő módon jelezzék, a korábbi kiadástól miben különbözik és azzal miben azonos a mű.
A törvény 8. paragrafus (2) bekezdésének a) pontját felölelő magatartás megjelenésének egyik leggyakoribb formája a "legolcsóbb", "legjobb" jelzők valóságnak nem megfelelő használatával fordul elő. Ilyen esetekben a bíróság a terméket forgalmazó boltokat megkeresi, és összehasonlítást végez, hogy adott esetben valóban a "legolcsóbbnak" nevezett áru a legolcsóbb-e a piacon, legjobbsága kimutatható-e. Amennyiben bizonyítható, hogy a felsőfokú jelző használata a valóságnak nem megfelelő közlést tartalmaz, a versenyjog megsértése megállapításra kerül. Viszont ha a tájékoztatás megfelel a valóságnak (például a "legkedveltebb" áru megjelölés alátámasztható a forgalmi adatokkal), a versenyjog megsértése nem következik be.
A fogyasztó megtévesztésének szintén aktív elkövetési magatartása az az eset, amikor az áru értékesítésével, forgalmazásával összefüggő, a fogyasztó döntését befolyásoló körülményekről - így különösen a forgalmazási módról, a fizetési feltételekről, a kapcsolódó ajándékokról, az engedményekről, a nyerési esélyről - megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.
Természetesen a fogyasztói döntéseket befolyásolja az, hogy a fogyasztó milyen fizetési feltételekkel juthat az áruhoz, az áru megvásárlásához milyen nyereményeket, kedvezményeket kapcsol a kereskedő. A vállalkozónak nemcsak az áru tulajdonságáról, eredetéről, hatásáról stb. kell világos és pontos tájékoztatást adnia, hanem az említett körülményekről is. A vásárlással egybekötött nyereményakcióról szóló tájékoztatás a határidő lejárta után alkalmas a fogyasztók megtévesztésére. Ilyen esetre volt példa, amikor nyereményakciót szerveztek egy adott szezonális termék (szaloncukor) értékesítésével kapcsolatban. A csomagolásban található szórólap kitöltése, annak postai úton - december 18. napjáig - való visszaküldése volt a feltétele a sorsoláson való részvételnek. Akik részt kívántak venni a nyereményakción, azt megtehették egészen december 18. napjáig, aki ezen időpontot követően vásárolta az adott terméket, annak a nyerési esélye a nullával volt egyenlő, hiszen a magadott határidőn belül már nem állt módjában postai úton visszaküldeni a kitöltött lapot. A szükséges információk a televízióban sugárzott reklám befejezése után nem álltak rendelkezésre a fogyasztók részére, csak a csomag felbontása után juthattak hozzá a részletekhez. Mindezen felül az akciót kísérő plakátokon sem szerepelt a beküldési határidő, így egyes vásárlók emiatt nem tudták határidőben visszaküldeni a sorsolásra jogosító kupont. Mindazok, akik december 18. és december 24. napja között, az akcióban való részvétel reményében választották a terméket, megtévesztő tájékoztatást kaptak a forgalmazótól. Az eljárás alá vont cég elkerülhette volna a fogyasztók megtévesztését azáltal, hogy a dobozon vagy annak lezáró céduláján feltünteti az akció lezárulásának határnapját.
A törvénynek szintén ezen pontjába ütköző magatartást valósítja meg az, aki közli a szolgáltatás kedvező díját, azonban a teljesítés nem minden esetben történik meg. Ennek tipikus példája az "egyet fizet - kettőt kap" kedvezményes akció meghirdetése olyan esetekben, amikor maga az akció nem valósul meg rendszeresen, vagy nem a meghirdetett időpontban érvényes, vagy nem vonatkozik az akciósan hirdetett termékek valamennyi körére.
A fogyasztó megtévesztésére alkalmasság megállapítható azon az alapon is, hogy a reklám felkelti a vásárlási kedvet az akciós áru iránt, ami magával vonja a nem akciós áru iránti vásárlási kedv növekedését is. Ez esetben úgy került egy hirdetési újságba akciós termékként az adott áru, hogy az akció arra valójában nem vonatkozott. Az akciós termékeket alacsony árral tartalmazó újságnak igen jelentős súlya lehetett abban, hogy felkeltse a fogyasztók vásárlási kedvét az akciós termékeken kívüli árucikkek iránt is, a versenytársak hátrányára.
MEGTÉVESZTÉS
A fogyasztók megtévesztése passzív magatartás tanúsításával is megvalósítható, így ha elhallgatják azt, hogy az áru nem felel meg a jogszabályi előírásoknak vagy az áruval szemben támasztott szokásos követelményeknek, továbbá hogy annak felhasználása a szokásostól lényegesen eltérő feltételek megvalósítását igényli.
Jelenleg igen gyakran fordul elő, hogy valamely vállalkozó a forgalomba hozatal feltételeként előírt engedély, minőségtanúsítvány, magyar nyelvű - a termék használatával kapcsolatos - utasítás vagy jótállás nélkül teríti áruját a piacon, valamint az áru csomagolásán kötelezően feltüntetni kért információkat nem jelöli meg. Ezen elkövetési magatartás által nemcsak a fogyasztók érdekei kerülhetnek veszélybe, hanem esetenként az egészségük is károsodhat. Szintén az emberi gyengeséget, az emberek megfelelni akarását használta ki egy fogyasztótabletta forgalmazója. A tablettát gyógyhatású termékként vette az OGYI nyilvántartásba, azonban azt nem fogyasztótablettaként, hanem fogyókúra-tablettaként engedélyezte forgalomba hozni. A termék forgalmazója a reklámszöveget a reklámkampány részeként az írott sajtóban, televízióban és rádióban is hirdette. A szöveg azonban azt sugalmazta, hogy csupán az adott fogyókúra-tabletta szedése elegendő a súlycsökkenés eléréséhez. A hirdetési kampányban alkalmazott reklámszöveg alapján a bíróság megalapozottnak találta a fogyasztók megtévesztésének megállapíthatóságát, hiszen a reklámszövegek jelentéstartalma egyértelműen azt sugallta, hogy a tabletta megvásárlása és annak fogyasztása önmagában képes előidézni a kívánt súlycsökkenést. Az OGYI által megadott engedély tartalma is egyértelműen bizonyította ez esetben, hogy az engedélyt a forgalmazó nem fogyasztószerre kapta meg, hanem fogyókúra-tablettára, amely önmagában, fogyókúra nélkül nem idézhet elő testsúlycsökkenést. A megjelölt esetben a forgalmazó azt hallgatta el, hogy az engedélyt csak egy fogyókúrát kiegészítő termékre kapta meg, s nem egy gyógyhatású fogyasztótablettára.
A fogyasztók megtévesztése megvalósítható a különösen előnyös vásárlás hamis látszatának keltése által is. Az eljárás alá vont személy az üdülőhasználatot biztosító részvények értékesítését úgy végezte, hogy a véletlenszerűen kiválasztott személyeket meghívta egy reprezentatív rendezvényre. Ezen árkedvezményről is tájékoztatást adtak a résztvevőknek, azt azonban nem közölték, hogy a kedvezményes értékesítésre csak és kizárólag a demonstráción kerül sor. A résztvevőknek ott és azonnal folyamatosan fennálló anyagi kötelezettségvállalásról kellett dönteniük, amely egyébként alaposabb megfontolást igényel. A kedvezmény kilátásba helyezésével arra indították a fogyasztókat, hogy kételyeiktől eltekintsenek (az adott felkínálás kedvező lehetőség-e vagy pedig nem). A kedvezményes értékesítésre vonatkozó lényeges információ elhallgatása alkalmas volt arra, hogy a fogyasztói döntés szabadságát tisztességtelen módon befolyásolja. Az egyszeri lehetőség hamis látszatának keltésével számos fogyasztót képes volt az eljárás alá vont személy megnyerni.
Az a fogyasztó, aki a szokásostól eltérő módon kínáló kereskedőtől szerzi be az adott árucikket, sokkal nagyobb bizonytalansági pozícióban van, a megtévesztés gyakrabban fordul elő. Ezen tény miatt a jogalkotó a fogyasztói érdekeket a különleges árusítási módoknál külön speciális szabályokkal, kiemelten részesíti védelemben.
HÁZALÓ KERESKEDÉS
A házaló kereskedő a fogyasztót elsősorban a lakásán vagy munkahelyén keresi fel, azonban üzlethelyiségben is történhet az értékesítés. A házaló kereskedőnek rendelkeznie kell házaló kereskedésre vonatkozó igazolvánnyal. Kizárólag kereskedelmi forgalomban közismert rendeltetésű, bontatlan, szokásos ipari csomagolású terméket árusíthat. A házaló kereskedő nevét és székhelyét köteles előzetes felhívás nélkül is a fogyasztónak megadni, valamint a termék mellé magyar nyelvű használati-kezelési útmutatót adni. A házaló kereskedés útján forgalmazható termékek köre szűkített. A házaló kereskedéshez kapcsolódó részletes szabályokat a 7/1994. (VI. 30.) számú kormányrendelet tartalmazza.
CSOMAGKÜLDŐ SZOLGÁLAT
A fogyasztó a terméket katalógusból választja ki, azt előzetesen nem próbálja ki és nem tekintette meg. Az ily módon történő vásárlás a polgári törvénykönyv minta szerinti vételével mutat rokonságot, amely esetben az eladó a mintának megfelelő dolgot köteles a vevő részére szolgáltatni. A minta testesíti meg az adásvétel tárgyának minőségét. A csomagküldő szolgálat esetében a fogyasztó a mintát is csak a katalógusban látja, még azzal sincs semmilyen közvetlen érzékelési kapcsolatban. Csomagküldő szolgálatot csak az a szervezet végezhet, amelyet a Gazdasági Minisztérium a nyilvántartásába felvett. A csomagküldő szolgálat köteles egy nyilvános üzletet nyitni. Áru csak megrendelés esetében küldhető a fogyasztónak, a csomagküldő cég egyszeri megrendelést nem értékelhet folyamatos megrendelésnek. A csomagküldő szolgálat keretében értéktelen nyereményeknek luxustárgyként történő megjelölésével megvalósul a fogyasztók megtévesztése.
Ki ne találkozott volna már olyan felhívással a katalógusokban, hogy árurendelés esetén a vevőnek különböző nyereményeket juttat el az adott csomagküldő szolgálat. Az ismertetésre kerülő esetben az eljárás alá vont személy a fogyasztókat arról értesítette, hogy konkrétan megjelölt értékes háztartási gépekre jogosultak, amely megszerzésének azonban előfeltétele az árurendelés. Valójában a fogyasztók - nem nyereményként, hanem reklámajándékként - egy használati értékkel nem bíró árucikket kaptak.
GÉPJÁRMŰVEK FORGALMAZÁSA
A használt vagy új gépkocsit forgalmazó kereskedőnek megfelelő felszereltséggel rendelkező telephelyet kell üzemeltetnie annak érdekében, hogy az értékesítésre kerülő gépjárművek tulajdonságait maguk a kereskedők is objektívan megállapíthassák. A kereskedőnek a gépkocsiról "Műszaki állapotlapot" kell kiállítania, amely a gépjármű állapotára vonatkozó felmérés eredményét rögzíti (M=megfelelő, G=gyenge, R=rossz minősítés).
(Folytatjuk)
DR. LEHMANN ORSOLYA
Jelenleg igen gyakran fordul elő, hogy valamely vállalkozó a forgalomba hozatal feltételeként előírt engedély, minőségtanúsítvány, magyar nyelvű - a termék használatával kapcsolatos - utasítás vagy jótállás nélkül teríti áruját a piacon, valamint az áru csomagolásán kötelezően feltüntetni kért információkat nem jelöli meg.
