Roppant feszült hangulatban kezdődött a labdarúgó-világbajnokság fináléja, szinte parázslott a gyep a forró hangulatban. Az olasz bekkek két-három kíméletlen belépővel próbálták megrémiszteni a riválist: Henry Cannavaróval ütközött szerencsétlenül - néhány percig azt sem tudta, hol van - és Vieira is kapott egy csomagot Zambrottától.
A gól is hamar megszületett. Egy remek indítás után Malouda tört be Buffon tizenhatosára, Materazzi hangyányit hozzáért a franci lábához, Elizondo sporttárs pedig nagyvonalúan a büntetőpontra mutatott. Az izgalmak tovább korbácsolása érdekében a nagyszerűen játszó Zidane pimaszul a felsőlécre küldte az arany színben pompázó labdát, és az onnan pattant a gólvonal mögé, 0-1.
Ezek után választ kaphattunk arra a kérdésre, hogy tudnak-e Macello Lippi fiai hátrányban is focizni. Nem nagyon ment nekik, szinte csak rögzített szituációk után voltak veszélyesek. Pirlo szöglete után azonban Materazzi - kis kézimunka jótékony hatására - emelkedett Vieira fölé és keményen a hálóba fejelt, 1-1.
A meddő mezőnyfölény tehát góllá érett, és több veszélyes korner következett egymás után, Toni az egyikből telibe is trafálta fejjel a felsőlécet - a rendkívül indiszponáltan ténykedő Barthez áldhatta az égieket.
A félidőben még néhány Zidane varázslatot láthatott a nagyérdemű, de az eredmény már nem módosult.
A második felvonásban a franciák teljes mértékben átvették az irányítást, Malouda, Henry és Ribery könnyedén forgatta a bizonytalankodó olasz védőket. Lippinek cserélnie is kellett, mert Francesco Totti és Perrotta totálisan csődöt mondott, Gattuso pedig nem tudta tartani Zidane-t. A beérkező Iaquinta és De Rossi sem váltotta meg a világot, a gallok továbbra is rohamoztak, Buffon nem egyszer találkozott a labdával. A nagy nyomásból egy kontrával szabadultak ki a taljánok, ám Toni - a partjelző szerint - lesről fejelt a hálóba, maradt a döntetlen. Malouda még egy tizenegyest is összehozhatott volna, ám a bíró két büntetőt már nem akart megítélni ezen a napon - a második eset pedig inkább volt büntetendő, mint az első.
A hatalmas küzdelemben Vieira lett az áldozat, combja ugyanis felmondta a szolgálatot, mehetett a padra. Feltűnően sok volt a durvaság, különösen a fejelések közben ment a kézimunka - ebben a franciák voltak a nyerők.
Jöhetett a hosszabbítás, amelyből az derült ki, hogy az olaszok nem feltétlenül akarják megnyerni a meccset, de elveszíteni semmiképpen sem. Tonin kívül mindenki védekezett, a támadásokra pedig nem jutott energia. Buffonnak kiváló reflexre volt szüksége, hogy Zizou fejesét kipiszkálja a léc alól.
A franciák kezében volt a nyerés kulcsa ám, eleddig istenített Zidane jó messzire eldobta azt, és garantáltan ledöntötte saját szobrát hajmeresztő sportszerűtlenségével. Materazzival vitatkoztak egy helyzet után, és az olasz bekk mondhatott valamit, amitől elborult a zseni elméje - ezt pedig tett követte - tiszta erőből mellkason fejelte a centerhalfot. A bíró nem látott semmit, ám valamelyik kollégája figyelmeztette a bestiális cselekedetre, mehetett is zuhanyozni a francia tízes - ő is emberből van, bár ezúttal inkább egy vadállatra hasonlított.
A hátralévő idő már kevésnek bizonyult arra, hogy a holtfáradt "Squadra Azzura" gólt lőjön, jöhettek hát a büntetők.
Az olaszok még sohasem nyertek tizenegyes-párbajt a vb-k története során, sőt 1994-ben már el is buktak "szétlövésben" a finálét, szóval volt rajtuk lelki teher. Ez azonban nem látszott meg a rúgókon, mindenki hibátlanul végezte a dolgát. A másik oldalon Trezeguet hibázott, ezért Olaszország lett a világbajnok története során negyedszer.
A játék képe alapján, talán a franciák voltak közelebb a győzelemhez, de Itáliában ez már senkit sem érdekel.
Zinedine Zidane becstelenül fejezte be dicső pályafutását, érdekes lesz, hogyan fogadják majd a produkcióját honfitársai.
Az olaszok ültek fel a futball trónjára, hosszú kálváriájuk után abszolút megérdemelten. A bundabotrány, a sérülések kiváló egységgé kovácsolták ezt a gárdát, mindenképpen méltóvá a világbajnoki címhez.
Szabó Endre