Az 1998-as világbajnoki finálé visszavágójaként harangozták be ezt a mérkőzést a hangulatfokozáshoz kiválóan értő zsurnaliszták, de titkon senki sem számított arra, hogy az ötszörös világbajnok ki is kaphat ezen a meccsen. Ezért inkább a Zidane búcsúja alcímet is gondosan odabiggyesztették a szerkesztők, az esélyek megfelelő érzékeltetése végett.
A két szakvezető közül Parreira volt óvatosabb, hiszen csak egy csatárt, Ronaldót nevezte a kezdőbe, a középpályára így bekerülhetett Juninho és Gilberto Silva (Emerson helyett). A franciáktól nem várhattunk mást, ők eddig is az egy szem Henryval támadtak, de ez a szisztéma egyre inkább igazolta életképességét.
Fergeteges iramban kezdődött a szuperrangadó, de a védelmek olyan magabiztosnak bizonyultak, hogy helyzetet nem láthatott a lelkes publikum. Zinedine Zidane viszont úgy gondolta, még korántsem szabad őt nyugdíjasként leírni, de legalábbis széppé akarta tenni a jutalomjátékát - ugyan már ő is a vb-címre hajt!!!
Szóval rögtönzött egy kis foci sulit a nagymesternek tartott braziloknak. Kaká, Roberto Carlos, Cafú, Gilberto Silva régen forgolódott ennyit a labdát aggodalmasan keresve - már-már alázás számba ment a gall tízes parádéja.
Helyzetük is inkább a franciáknak adódott, az aranyzöldek pedig egyáltalán nem veszélyeztették Barthez kapuját - hála Vieira, Makelele, Thuram, Gallas és Sagnol kitűnő védekezésének.
A második félidőben ugyanúgy folytatták a fiúk, ahogyan az elsőben abbahagyták. Az ezúttal fehérben pompázó „kékek" leradírozták Kakát, Ronaldinhót és Ronaldót, miközben Zidane, Henry és Ribery csillogott-villogott.
Csak idő kérdése volt, mikor születik meg a francia gól, mert Zizout egyszerűen nem lehetett tartani. Egy szabadrúgása után a hosszú oldalon érkező Henry kapásból szét is lőtte Dida hálóját, 0-1.
Na ezt már nem nézhette tétlenül a „Selecao", támadniuk kellett. Ez persze kedvezett a remekül bekkelő európai gárdának, mert így kedvükre kontrázhatnak. Henry fickándozása után, csaknem újabb gólt rúgatott Riberyvel, de Dida remekül robbant ki portájából.
Parreira kénytelen volt cserélni, a friss emberek pedig meg is hozták az áttörést, az utolsó tíz minutum meleg volt Franciaországban, de túlélték Thuramék.
A legutóbbi két világbajnok párharcát tehát nagy meglepetésre - a látottak alapján teljesen megérdemelten - a nyolc évvel ezelőtti győztes nyerte. Igazából nem is az a meglepetés, hogy nyertek, hanem az, hogy a braziloknak szemernyi esélyük sem volt - persze úgy nehéz is, ha a világ legjobbja semmit sem csinál az egész világbajnokságon.
Tovább él tehát a hagyomány, Európában 1958-óta csak a kontinensről érkező csapat nyerhet - így lesz ez idén is. Dél-Amerikában pedig kezdődik a gyász.
Zidane ismét bebizonyította, hogy ő a világ egyik legjobbja, ha így folytatja, nehéz lesz megállítani csapatát.
