Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Bár a hazai alkalmazottak kétharmadát foglalkoztatják a kisvállalkozások, a bruttó hazai termék alig több mint felét állítják elő. Munkaerő-állományuk képzettsége alatta marad az országos átlagnak, ugyanakkor anyagi és egyéb okok miatt a képzésekben való részvétel lehetősége is korlátozott, hiába tudják a vállalkozások, hogy a dolgozók képzése mennyivel javítaná eredményességüket - jelentette ki Sepsi Zsigmond, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) oktatási és szakképzési szekciójának elnöke a közelmúltban egy szakképzési konferencián. Az érdekképviselet szerint éppen ezért lenne szükség differenciáltabb, a kis- és középvállalkozások (kkv) méretarányait, lehetőségeit jobban figyelembe vevő pályáztatási, támogatási gyakorlatra. A kkv-k méretüknél fogva sem alkalmasak önálló képzési programok indítására, szervezésére és lebonyolítására. A VOSZ szerint ezért a 2013-ig tartó időszak fejlesztési programjai esetében célszerű lenne az ötven fő alatti vállalkozások számára olyan, nyilvánosan meghirdetett képzési programokat indítani, amelyekben több vállalkozás szakemberei is részt vehetnének, és a kkv-k igény szerint iskolázhatnák be dolgozóikat. Így a képzők feladata lenne a pályázatkészítés, menedzselés, a kurzusszervezés és lebonyolítás, de maga a rendszer egyszerre támogatná a szervezőket és a képzést igénybe vevőket. A VOSZ elképzelése szerint ez a támogatási rendszer a mezőgazdasági gépvásárlási támogatások mintájára automatikusan működhetne, vagyis képzési programonként meghatározzák, hogy a képzésben részt vevők után milyen kompenzációra számíthatna a vállalkozás. Ez a megoldás átmenetileg - amíg beérik a gazdaság szereplőinek nagyobb teret engedő szakképzési reform - javíthatná a vállalkozások munkaerő-gazdálkodását és eredményességét.
A szakképzés munkapiaci igényekhez való közelítése ugyanis még mindig nem a kívánt mértékű, annak ellenére sem, hogy az elmúlt évek komoly változásokat hoztak az iskolarendszerű szakképzésben is. A képző intézmények még mindig sokszor ellenérdekeltek, mivel munkáltatóként is megjelennek a rendszerben az iskolai tanműhelyekkel és a szakmacsoportos képzést biztosító oktatókkal. A vállalkozói érdekképviseletek szerint a szakmai képzések indításakor nagyobb szerepet kellene kapnia a régiós megközelítésnek: ezért is szorgalmazták az adott térség szakképzési struktúrájában a beiskolázási arányok és irányok meghatározásában mind fontosabb szerephez jutó regionális fejlesztési és képzési bizottságok megerősítését. A tanulószerződés rendszerének további fejlesztésétől pedig azt remélik, hogy gyakorlatorientáltabb lesz a képzés, és a minimális juttatásokért cserébe a diákok is szívesebben döntenek a vállalkozásoknál töltött gyakorlat mellett. A közoktatási törvény közelmúltbeli módosításával bevezetett pályakövetés szintén javíthatja a szakképzés struktúráját.
Az új, moduláris rendszerű Országos Képzési Jegyzék korábban több mint 800 szakképesítést tartalmazó, felére redukált szakmalistájából alig kétszáz szakmai és vizsgakövetelményei jelentek meg eddig, bár a gazdasági tárca a hónap végére ígéri a felügyelete alá tartózó szakmák tudnivalóinak közzétételét.
