Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nicolas Sarkozy francia államelnök az Európai Unió francia elnökségének fél éve alatt olyan politikusnak bizonyult, aki pragmatikus, képes nehéz kompromisszumok megszületésénél bábáskodni és a válságos helyzetekben is jól feltalálja magát. Ezzel biztosította helyét a világpolitika befolyásos szereplői között - állapítja meg a Reuters összefoglalója. Nem volt könnyű dolga, amikor országa 2008 júliusában átvette az EU soros elnöki tisztét: az unió simább működését megalapozni hivatott lisszaboni szerződés éppen elbukott az írországi népszavazáson és az a feladat állt előtte, hogy decemberre tető alá kell hoznia az unió szigorú, sok érdekellentétet felszínre hozó hosszú távú szén-dioxid-kibocsátási megállapodását. Ez utóbbi egy hónappal ezelőtti elfogadása - aminek eredményeként 2020-ra ötödével csökkenteni kell a térségben az üvegházhatású gázok kibocsátását - mintegy megkoronázta Sarkozy több hónapos EU-elnökségi tevékenységét - állítják a hírügynökség által megkérdezett szakértők.
Eközben ráadásul két súlyos válságot is kezelnie kellett a francia államelnöknek: az orosz-grúz háborút és az elmélyülő pénzügyi válságot. Az előbbi alig több mint egy hónappal azután kezdődött, hogy Sarkozy - a gazdasági-társadalmi reformok elindítása miatt csökkenő hazai népszerűséggel - átvette az EU-elnökség irányítását. A hatalomtól lassan búcsúzó amerikai kormányzat már kevés hajlandóságot mutatott arra, hogy a konfliktusra adandó nyugati válaszlépések élére álljon, így a francia elnökre hárult a kezdeményezés feladata. A kihívásnak sikerült megfelelnie: elérte, hogy a felek lezárják a harcokat, az oroszok a két szakadár grúz területet kivéve kivonuljanak Grúziából. Ezzel az EU történetében először egy jelentős katonai konfliktus befejezésének előmozdítójává, kulcsszereplőjévé vált.
Az amerikai Lehman Brothers befektetési bank csődje után hirtelen elmélyült gazdasági válságot arra használta ki, hogy összehívja az eurózóna vezetőinek és Nagy-Britannia kormányfőjének első csúcsértekezletét. A közös uniós válságkezelés terén ugyan Németország ellenállása miatt csak részsikereket ért el, ugyanakkor a találkozó megszervezésével egy hagyomány alapjait rakta le, amely elősegíti az igazán nehéz helyzetek közös megoldását. Emellett elérte, hogy az EU még az USA által összehívott világszintű csúcs előtt megtartsa saját válságtanácskozását.
A pozitívumok mellett persze becsúsztak balul sikerült próbálkozások is Sarkozy politikájába. Hiba volt Németország bevonása és hozzájárulása nélkül belekezdeni az unió és a mediterrán térség országai közötti együttműködés intézményesítésének szervezésébe, enélkül - hiába jó az ötlet - nem lehetett eredményes a próbálkozás. Ebben a kérdésben a francia elnök pragmatikus énje kevésnek bizonyult a sikerhez, megfelelő vízióra és stratégiára van szükség az előrelépéshez. Sarkozy egyébként akkor is felbosszantotta Berlint, amikor a közös uniós válságkezelés hiányát azzal kommentálta, hogy Franciaország cselekszik, míg Németország gondolkodik. Elemzők emellett azért is hibáztatják a francia elnököt, hogy a dalai láma fogadásával összekuszálta az EU és Kína viszonyait: az esemény okot adott Pekingnek arra, hogy elhalassza a unió és az ázsiai ország vezetőinek csúcstalálkozóját.
Az Európai Unió soros elnöke 2009 első félévében a Cseh Köztársaság. Nagy kérdés - vélik a szakértők -, hogy a kelet-közép-európai ország vezetői képesek lesznek-e átvenni a stafétabotot elődjüktől. A következő hónapokban kiderül, hogy Sarkozynek sikerült-e ráterelni Európát arra az útra, amelyen haladva tartósan világpolitikai tényezővé válhat vagy csak néhány hónapos illúziónak voltunk tanúi.
