Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A gazdasági válság átszabta az Európai Unió soros elnöki tisztét 2009. január és június között betöltő Csehország feladatait. Az eredeti tervek szerint az uniós költségvetés reformjának előmozdítása és a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos változtatások kidolgozása lett volna a cseh kormány legfőbb feladata, ám ezek helyét átveszi a decemberben elfogadott közös uniós gazdaságösztönző csomag végrehajtásának ellenőrzése. Az elnökség dolga lesz az egyes tagországok lépései és a közös uniós intézkedések koordinálása, ebből fakadóan jelentős részben a cseh diplomatákon múlik, hogy a 200 milliárd eurós keretösszeg minden egyes centjét az európai gazdaság élénkítését szolgáló célokra költsék el. Sok szakértő szerint a cseh elnökség sikere vagy sikertelensége függ attól, hogy ezt a feladatot hogyan látja el.
Az EU novemberi csúcsértekezletén Mirek Topolanek miniszterelnök is aláhúzta, hogy Csehországra hárul az ösztönző csomag végrehajtásának irányítása. Hozzátette ugyanakkor, hogy a rendkívüli intézkedések önmagukban nem elegendőek: az EU hosszú távú fejlődése érdekében - összhangban az eredeti tervekkel - az uniós költségvetés reformjáról szóló vitát is el kell kezdeni. Ennek kiindulópontja a cseh elnökség első időszakában megjelenő úgynevezett fehér könyv lesz, amely tartalmazza a megoldandó problémák listáját. Ezt követően első lépésként a cseh kormány kialakítja a véleményét ezekről a kérdésekről, majd moderátorként felügyeli az ezután elinduló vitát, amely a várakozások szerint 2010-ig fog tartani.
Beárnyékolja a cseh elnökséget a kormányfő és az euroszkeptikusságát nyíltan vállaló, a politikai konfliktusokat szívesen vállaló Václav Klaus államfő közötti ellentét. Szakértők szerint az utóbbi politikus megnehezítheti a cseh kormánynak az EU-elnökséggel járó feladatok ellátását: számottevő hatalma ugyan nincs, ám tekintélye annál nagyobb, a szavának súlya van a cseh politikában, ezért időt és energiát emészthet fel a vele való politikai birkózás. Nemrégiben például azt mondta, hogy az EU-elnökség csak a politikusok egy kis csoportja számára bír presztízsértékkel. Egy további hírhedtté vált megjegyzésével az alkotmánybíróságot bírálta. Miután a cseh alkotmánybíróság nem találta az alaptörvénnyel ellenkezőnek a lisszaboni megállapodást, Klaus kijelentette, hogy a bírák nem olvasták el a szerződést. Emellett az államfő magára haragította az ír kormányt, amikor az egyezmény ellen kampányoló ír közéleti személyiségeket fogadott. Az EU klímamegállapodásának decemberi elfogadása után - amit a francia EU-elnökség talán legnagyobb sikerének tartanak a szakértők - Klaus azt nyilatkozta, hogy a pénzügyi válság idején nevetséges ilyesmivel foglalkozni. Az államfő külföldön is feltűnést keltő hozzáállása - a egyik vezető brit napilap, a Sunday Times például prágai provokatőrnek és a szabad piac old-school bajnokának nevezte Klaust - a cseh kormányt is nehéz helyzetbe hozzza a nemzetközi politikában.
A szimbolikus jelentőségű nyilatkozatoknál azonban még komolyabb gondot okozhat, hogy Klaus december elején kilépett a kormányzó konzervatív ODS-ből, amelynek egyik alapítója volt 1991-ben. Indoklása szerint a párt Topolanek irányítása alatt már nem az ő elveinek megfelelő politikát követi. Ezzel a lépésével arra ösztönözheti a CDP egyes parlamenti képviselőit, hogy szintén hátat fordítsanak a pártnak, ami akár a kisebbségi - döntéseihez alkalmi támogatást szerző - kormány bukásához vezethet. Szakértők szerint ezért Csehországnak nem Klaus a legnagyobb problémája, hanem az, hogy a kormány ne bukjon meg az ország EU-elnökségének hat hónapja alatt.
