Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Alig több mint két esztendővel azután, hogy a montenegróiak népszavazáson döntöttek az ország függetlenségéről, az egykori jugoszláv tagköztársaság benyújtotta tagfelvételi kérelmét az Európai Unióhoz. Milo Djukanovic (képünkön) kormányfő hétfői párizsi látogatásán adta át a kérelmet Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnöknek, aki még az év végéig az EU soros elnöke. Hazája és az egész Balkán szempontjából minősítette nagy eseménynek Djukanovic a kérelem átnyújtását, azzal, hogy az ország "Európa régi állama, egyben az ENSZ és az Európa Tanács legfiatalabb tagja".
A kezdeményezés már hosszabb ideje a levegőben lógott, Podgorica csak az alkalmas pillanatra várt. Montenegró egy éve írta alá az EU-val a tagság előszobájának tartott stabilitási és társulási megállapodást. Az alkalmas pillanat kivárása már csak azért is ildomos volt, mert Brüsszel formálisan és nem hivatalosan is bírálta az ország vezetését, amiért egyoldalúan bevezette az eurót. A stabil valuta előnyei persze megkérdőjelezhetetlenek, ez most a pénzügyi válság idején különösen nyilvánvalóvá vált. Montenegró eredetileg az év első felében, a szlovén elnökség alatt folyamodott volna a tagságért, de az utolsó pillanatban lefújták, megfogadva a brüsszeli intelmeket, hogy az inkább öngól volna. Szerepet játszott benne az uniós bővítési fáradtság is, a közvélemény általában lassítana a folyamaton, még a horvát tagság körül is vannak viták, Hollandia például szívesen halasztaná a tárgyalási fejezetek lezárását.
Olli Rehn, az Európai Bizottság (EB) bővítésért felelős tagja most mindenesetre pozitívan nyilatkozott Párizsban, és méltatta a Podgorica által megtett utat. A bizottság, mint mondta, készen áll arra, hogy elkészítse az ország állapotfelmérését, amint a tagállamok (egyhangúan) fölkérik erre Brüsszelt. A pozitív országvélemény - brüsszeli zsargonban avis - az előfeltétele annak, hogy egy országot hivatalosan is tagjelöltnek minősítsenek. Az ország politikai és gazdasági állapotát tükröző véleménynek nem feltétlenül azt kell megállapítania, hogy készen áll a tagságra, csupán azt, hogy tárgyalásra érett. Ebbe ugyanis egyfelől belekalkulálják, hogy az ország jogfejezetek szerinti átvilágítása, majd a tárgyalások megkezdése huzamos ideig tart, másfelől hogy maga a tárgyalási folyamat is országonként eltérő. (Zágrábbal közel négy évig tart majd, a szintén tárgyaló Törökországgal viszont évtizedes a projekt.)
Vagyis a többéves folyamat alatt még bőven lesz ideje arra, hogy megfeleljen a csatlakozási feltételeknek. (Egyetlen kivétel fordult elő az EU történetében: a Görögországról szóló avis negatív volt, ám a tagállamok politikai okokból mégis a tárgyalások megkezdése mellett döntöttek.)
Hosszabb távon az Európai Unió az egész Balkán integrációját tervezi, ma még azonban a tárgyaló Horvátországon kívül csak Macedónia tagjelölt, vele még nem tárgyalnak. Montenegró azt reméli, hogy az avis a következő, soros cseh unióelnökség alatt elkészülhet, ez azonban brüsszeli megfigyelők szerint sem várható. Legkorábban a tavaszi EU-csúcs kéri fel az EB-t, amely nem fogja elkapkodni a feladatot. Különben is Podgoricának magának is jól jön majd az idő: szakértők szerint bőven van felzárkóznivalója az országnak. A legnagyobb kihívás az egész Balkánra jellemző korrupcióval és szervezett bűnözéssel szembeni küzdelem, az igazságügy megerősítése, továbbá az ország adminisztrációs kapacitásának, az államigazgatásnak az ütőképessé alakítása lesz.
