Az Európai Unió a következő másfél évtizedben aligha lesz képes megvalósítani mai vezetőinek vízióit, hogy egy mélyen integrált, összetartó unióként, kellő gazdasági, politikai és katonai eszköztárral megvédje az európai és univerzális értékeket. Az Egyesült Államok Nemzeti Hírszerző Tanácsának (NIC) négyévente kiadott, legfrissebb jelentése ugyan az amerikai dominanciát is veszélyben látja, de korántsem az európai befolyástól félti. Az USA legfontosabb hírszerzői, elemzői által jegyzett tanulmány szerint Európában a nemzeti érdekek szétszabdaltsága érvényesül, mert az emberek szkeptikusak maradnak a szorosabb gazdasági, politikai és szociális integráció előnyeivel szemben, "egyre tágul majd a demokratikus szakadék Brüsszel és az európai szavazók között". Úgy látják, hogy marad az EU eddigi dilemmája: gazdasági hatalma nem tükröződik a nemzetközi politikai életben betöltött szerepében.
A "bicegő óriás" lényegében ugyanott tart majd 2025-ben, mint ma: nem tud megszabadulni az orosz energiafüggőségtől, a nemzeti érdekek mentén nem alakul ki közös, koherens európai politika Moszkva felé. Különösen Berlin és Róma folytatja majd megosztó politikáját, mindketten megbízható partnert látnak Oroszországban. Európa még súlyos árat fizethet függőségéért, különösen ha az oroszok egy napon képtelenek lesznek teljesíteni szerződéses kötelezettségeiket, egyszerűen azért, mert elégtelenek az energetikai beruházásaik. Egyébként is, jóllehet számos bizonytalan tényező megnehezíti az orosz belpolitikai folyamatok előrevetítését, a jelentés szerzői inkább a pesszimista forgatókönyvet valószínűsítik: a liberális gazdaságpolitika és ellenzői közötti folytonos harcban inkább az utóbbiak kerekednek majd felül és még egy diktatórikus vezetésű politikai rendszer sem zárható ki - mindenesetre kisebb esélyt adnak egy progresszív, jelentősen nyitottabb Oroszország kialakulásának. Az Európai Unió viszont a következő évized közepére szembesül majd azzal, hogy a második világháború óta tartó jóléti modellje nem őrizhető meg. A lakosság elöregedése radikális változást sürget majd, szemben a gazdaság liberalizálásának fontolgató haladásával.
Bár a jelentés abból indul ki, hogy 2025-ig Törökország - a balkáni államok és Ukrajna társaságában - valószínűleg elnyeri az uniós tagságot, addig azonban számos probléma merül fel. Minden olyan európai felvetés, amely megkérdőjelezi Ankara uniós tagságát, azok malmára hajtja majd a vizet, akik szerint az iszlám és a Nyugat összeegyeztethetetlen, ráadásul a török csatlakozási esély még leghalványabb kétségbe vonása is azonnal lelassítja az ország politikai és emberi jogi reformjait. Ezzel párhuzamosan megszilárdulhat az eurázsiai szervezett bűnözés, amely, megvetve lábát az energetikai és nyersanyagszektorban, anyagilag is megerősödve képes lesz bomlasztó tevékenységre Kelet- és Közép-Európában. Az amerikaiak szerint 2025-re Kína lesz a második legnagyobb gazdasági hatalom, jelentős katonai potenciállal, hatalmas nemzetközi befolyással.
