Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nehéz volna megmondani, kinek hajtaná inkább a malmára a vizet, ha beigazolódik a károgók várakozása és valóban csapnivaló EU-elnökség elé nézünk januártól. Az előrehozott parlamenti választás fenyegetése és egy megrögzött EU-ellenes köztársasági elnök árnyékában kell majd Mirek Topolánek kormányának az Európai Unió szekerét vinnie. Amennyiben tényleg kaotikus állapotok lesznek, az euroszkeptikusok mámorban úszhatnak, mert sikerül visszafogni az integráció ügyét. De meglehet, hogy az intézményi reformokat szorgalmazó többség is muníciót kaphat, hiszen íme a bizonyíték - van értelme az állandó elnök tisztségének.
Mi táplálja a Prágával szembeni bizalmatlanságot? Például különmegállapodása Washingtonnal az amerikai rakétavédelmi pajzsról, amelyet minimális egyeztetés nélkül akart lenyomni uniós partnerei torkán. A radar telepítésébe ugyan a végén a cseheknek is lehet beleszólásuk, hiszen 70 százalékuk ellenzi, és a megállapodás ratifikációja még nem történt meg. Ma azonban cseh hivatalos vélemény, hogy az EU jelenlegi francia soros elnöke, Nicolas Sarkozy túllépte mandátuma kereteit, amikor az amerikai pajzs telepítése előkészületeinek felfüggesztését ígérte Dmitrij Medvegyev orosz elnöknek minapi találkozójukon, hogy esélyt adjon a nyárra tervezett páneurópai biztonsági értekezlet sikerének. Sarkozynek valóban nem volt felhatalmazása, amit utólag az sem szépít, hogy cserébe Moszkvának sem lesz sietős fenyegetésének beváltása, hogy rövid hatótávolságú rakétákat állomásoztat az orosz enklávéban, Kalinyingrádban. A Varsóval egy időben megfogalmazott prágai tiltakozás azonban láthatóan megfeledkezik arról, hogy a két ország is egyoldalúan döntött egy fontos védelempolitikai kérdésben, amely természetesen nem csak őket érinti.
A cseh elnökség idején kell majd választ találni a lisszaboni szerződés sorsára, miközben annak ratifikálásával maga Prága is adós, e kérdésben az alkotmánybíróság a jövő héten foglal állást. Mindenesetre a helyzetet bonyolítja, hogy Václav Klaus cseh elnök múlt heti dublini hivatalos látogatásán meglehetősen demonstratívan ünnepelt együtt Declan Ganleyvel, értékközösséget vállalva az ír "nem"-tábor demagóg és populista kampányvezérével. Bár tény, hogy Topolánek nem osztja Klaus integrációellenességét, egy ilyen hátszéllel akkor is nehéz lesz hiteles brókerként egyengetnie a szerződés útját. Nehezíti Prága dolgát az is, hogy Párizstól veszi át a stafétabotot: a hiperaktív francia elnök kétségtelenül eredményes kezdeményező- és kompromisszumkészségről tett tanúbizonyságot, bár sikereihez hozzájárul az ország nemzetközi tekintélye. Széthúzó tagállamok esetén az elnökség bravúrjára van szükség, hogy szintézisként prezentálja - ebben az esetben London, Párizs és Berlin eltérő álláspontját. A megkezdett ügyek folytatása, az alkotmányon kívül a grúz krízis vagy a nemzetközi, immár pénzügyiből gazdaságivá vált válság kezelése a közös európai álláspont híján nagyfokú improvizációt feltételez, és sikerének záloga a politikusi tapasztalat és a stabil belpolitikai környezet. Prága nagy hendikeppel indul.
