Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Cseh Köztársaságnak akár hosszabb távon is az lehet az érdeke, hogy kimaradjon az eurózónából - véli Mojmir Hampl, a központi bank elnökhelyettese. A világgazdasági válság komoly kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a közös európai valutát használó országok vajon a következő időszakban is teljesítik-e az euró értékállóságának garantálására hivatott stabilitási és növekedési paktum feltételeit, a jól ismert maastrichti kritériumokat. Az eurózóna kormányai százmilliós nagyságrendű összegekkel siettek bankjaik segítségére, ami felboríthatja költségvetéseik egyensúlyát és ezzel labilissá teheti az euró árfolyamát. Ennek tükrében felvetődik a kérdés: milyen előnyökkel kecsegteti Csehországot az euró gyors bevezetése? Nem fenyeget-e az a veszély, hogy egy jó valutát egy rosszra cserél?
A stabilitási és növekedési paktum azon a feltételezésen alapul, hogy az eurózóna országai betartják az abban foglalt követelményeket. Az egyezmény aláírói abból indultak ki, hogy ez mindegyikük érdeke, hiszen enélkül erodálódhat a közös deviza értéke. Ezzel szemben már korábban is számos kísérlet történt a költségvetési hiány nagyságára, az államadósság mértékére és az infláció korlátozására vonatkozó szigorú elvárások felpuhítására, amit a válságkezelés kényszere megkönnyíthet. Ezért a jegybank elnökhelyettese szerint Csehországnak semmiképpen sem szabad sietni az euró bevezetésével, meg kell várnia és tanulmányoznia kell, hogyan alakulnak az eurózóna belső viszonyai, milyen szabályok érvényesülnek a gyakorlatban. Ennek tudatában dönthet arról, érdemes-e csatlakoznia ehhez a klubhoz.
A cseh központi bank úgy véli, az önálló valuta jelentős előnyökkel járhat a romló gazdasági körülmények között. Hampl szerint Kelet-Közép-Európában azokat az országokat érinti érzékenyebben a válság, amelyek vagy euróban adósodtak el - ilyen Magyarország -, vagy úgynevezett valutatanácsi rendszert vezettek be, azaz valutájukat rögzített árfolyamon váltják a közös európai devizára, mint a balti államok és Bulgária. Emiatt ugyanis az eurózónában bekövetkező negatív gazdasági fejlemények közvetlenül hatnak gazdaságukra.
Az exportcégek erős nyomást gyakorolnak a kormányra és a jegybankra az euró bevezetése érdekében, ám az elnökhelyettes nekik is tartogat egy jó érvet ez ellen. Felhívja a figyelmüket arra, hogy az eurózónában az Európai Központi Bank (ECB) határozza meg az alapkamatot, amely nem tud kellően tekintettel lenni az egyes gazdaságok eltérő helyzetére. Ha az ECB kamata Csehország szempontjából túl alacsony a csatlakozás időszakában, az túlfűtötté teheti a gazdaságot, ha túl magas, az szükségtelenül lefékezheti a GDP növekedését. Hampl szerint az előbbire példa Portugália és más kevésbé fejlett európai országok esete, amelyek siettek eurózónatagokká válni, ám ezért drága árat fizettek. Emellett nem szabad elfelejteni, hogy az ország sikerességét nem elsősorban az euróbevezetés, hanem a nagy ellátórendszerek reformja garantálhatja. Ezért az eurócsatlakozásnál fontosabb lenne, hogy a kormány például el tudja érni a törvényhozásban a nyugdíjrendszer átalakításának folytatását.
